Megpróbáltam összeírni egy helyre a módszereket, amelyek nekem segítettek. Remélem így összefoglalva sem lett nagyon személytelen. Elhatározással igenis lehetséges végleg kisegíteni magunkat a kilátástalanság csapdájából. Azonban pillanatnyilag is enyhíthetjük rosszulléteinket, sőt ezt ajánlatos mindig megtennünk. A visszatérő (kialakult) depresszió nagyon ellentmondásos és többszörösen is összezavaró jelenség. Ilyenkor a legsötétebb irracionális félelmek és érzések is hihetőnek tűnhetnek számunkra. Ezzel látszólag ellentétes depresszív félelmeink egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy mindig elfogadhatatlanul idegenek számunkra. Ez annyira alapvető, hogy nem is lehet hozzászokni. Nagyon ijesztő továbbá, hogy a depresszió bármikor, gyakorlatilag kiszámíthatatlanul érkezhet. A legmélyebb félelmünk működteti, vagyis a reménytelenség, ezért mindig végleges és elkerülhetetlen boldogtalansággal fenyeget bennünket. Ráadásul pillanatnyilag szinte cáfolhatatlan erővel. Természetes mentális rosszérzéseinkhez hasonlóan, a kóros depresszív jelenségeknek is van logikus rendszere és oka. Tudatalatti érzelmi rendszerünk, másnéven érzelmi intelligenciánk, mindig rossz érzéssel jelzi tudatunk számára félelmetes gondolataink túlzott fontolgatását, mielőtt veszélyessé minősítené és gyors elkerülésére tudatalatti reflexé tanulná. Depresszív esetben pedig, irracionális félelmeink idegrendszerünk fontos visszajelzései számunkra, valamilyen hátrányossá mélyült lelki terheltségünk esetén. Azonban félreértelmezésük ugyanolyan súlyos következményekkel járhat, mint más fájdalmaink félrekezelése. Amíg fogalmunk sincs mit kezdhetnénk mindezzel, a megjelenő depresszív rossz érzéseink, szinte automatikusan szorongást, védekezést, illetve bezárkózást váltanak ki belőlünk. Nem hiszem, hogy nagy újdonságot mondok azzal, miszerint állandósuló feszültségeink és tudatallativá váló félelmünk a depressziótól, csak tovább mélyíteni fogja azt. Viszont, ha megismerjük az értelmét és hasznát, tehermentesítésünkre, gyógyulásunkra is fordíthatjuk. Eleinte talán csak akkor sikerül jelentősen csökkentenünk az ellenérzésünket, ha újra és újra megtapasztaljuk az irányításunk visszaszerzéséből adódó bizalom javulást, az Élet felé. Ezért nagyon fontos: Mindig enyhítsük félelmünket. Meditációval, illetve az alábbi módszerekkel. Igyekeztem, hogy ez a felsorolás önmagában is megálljon logikailag. Mégis lehetséges, ezek az eljárások csak a Boldogságemlékeztető fejezeteinek tartalmával együtt nyernek majd igazi értelmet.

• NE FÉLJ! Nem célszerű félni a depressziótól, mert éppen a félelem okozza depresszív érzékenységünket. Ezt a kóros állapotot, mindennapi félelmeink indítják el és az ebből kialakuló depresszív tapasztalataink csak még tovább gyorsítva mélyítik. (A következő pontok leginkább arról szólnak, hogyan kerülhetjük el, illetve szüntethetjük meg szorongásainkat.)
• NE ÁLLJ ELLEN! Legrosszabb, ha küzdünk ellene, hiszen ellenállásunk, vagy türelmetlenségünk éppen félelmünk megnyilvánulása. Itt nagyon sokat segíthet felkészültségünk, minél inkább kiismerjük a depressziót, annál kevésbé lesz félelmetes legközelebbi alkalommal.
• FÉLELMEINK MEGISMERÉSE. Bizalmunk javítására, érdemes megismerkednünk tudatalattink és érzelmi intelligenciánk zseniális működésével és félelemeink szerepével.
• FIGYELEMTERELÉS. Nagyon hatékonyan enyhíthetjük félelmünket figyelmünk elterelésével, a depresszív irracionális gondolatokról. (Amely jólesően bizonyítja, hogy valóságuk csak annyiból áll, hogy rájuk figyeltünk, vagy gondoltuk őket.)
• ALVÁS. Mentális stabilitásunk és alvásunk összefügg. Egy kis átszervezéssel és korai keléssel elkerülhetjük a mély hullámvölgyeinket.
• TESTMOZGÁS. Bármikor megjavíthatjuk vele kedélyünket és gondolatvilágunkat, különösen meditációval alkalmazva.
• MEDITÁCIÓ. Elménk időszakos leállításával lehetőséget teremtünk idegrendszerünk regenerálódására. Ennek legegyszerűbb, mindig alkalmazható módszere, MINDEN figyelmünket lassú mély légzésünkre fordítani. (A meditáció kiváló gyakorlat elménk fegyelmezéséhez és bizalmunk helyreállításához is.)
• ELMEFEGYELEM. Félelmeink, szorongásaink elkerülése leginkább a gondolatok szintjén lehetséges, hiszen érzelmeinket mindig gondolataink generálják.
• NE HIGGY A DEPRESSZÍV FÉLELMEKNEK! Sőt azonnal, vagy ha ez depresszióban nem sikerül, később mindig cáfoljuk is meg őket magunknak. Így csökkenthetjük kényszeres, tudatalattinkban is rögzült, vagy meggyőződéssé vált irracionális félelmeinket (fóbiák).
• BIZALOM. Velünk született ősbizalmunk és gyermeki lelkesedésük is helyreállítható, ha szánunk rá időt újra gondolni káros hiedelmeinket és viszonyunkat az Élethez. (Ez nem olyan nehéz, mint ahogy elsőre hangzik, ld leljebb.)
• ÉLETSZERETET. Depresszív érzékenységünk, tartós negatív érzelmeink lerakódása és visszahatása gondolatainkra. Ez mindig késlekedve hosszútávon jelentkezik, de pozitív irányban is ugyanígy működik. Örömmé változtatásához, jobban és többet kell szeretnünk egészségünket és az Életet, mint amennyire félünk a depressziótól (ezt el is hagyhatjuk).
• FESZÜLTSÉGOLDÓ MEDITATÍV SZEMLÉLET. Mély meditatív állapotban a szorongások és félelmek eltűnnek és testi érzetté transzformálódnak. Ha sikerül meditatív figyelmünket sokáig fenntartanunk és ezekre a testi feszültségeinkre, fájdalmainkra irányítanunk, akkor azok oldódni kezdenek és egyenként megszüntethetők.

• Íme számomra az egyik leghasznosabb tanács: NE FÉLJ! Örömünk elvesztését, reménytelenségünket vagy kilátástalan félelmünket, csakis az ellentétével, vagyis életszeretettel gyógyíthatjuk. Az életbe vetett bizalmunk helyreállításával. Aligha még több félelemmel és elutasítással. Nagyon fontos emlékeznünk rá: depresszióban minden bajunk (szorongásunktól kezdve kilátástalanságunkig) abból származik, hogy jelenleg nem férünk hozzá örömünkhöz és életerőnkhöz. Ameddig ezt nem sikerül bármikor, akár legsötétebb depresszív ébredéseinkkor is felidéznünk, minden szent alkalmat ragadjunk meg annak megfigyelésére, milyen könnyű az élet, amikor van kedvünk hozzá. Kényszeres depresszív elborultságunk és gondolataink, teljesen eltakarhatják lelkesítő terveinket. Továbbá pillanatnyilag szellemi beszűküléssel, kedvtelenséggel és erőtlenséggel is jár. Rendkívül félelmetes és bizalom romboló, hogy depresszióban legfontosabb erőforrásainkat érezzük kifogyni. Azonban ha pozitívan szemléljük, éppen ilyenkor láthatjuk legtökéletesebben mi is ez: az öröm. Azt is kikövetkeztethetjük segítségével, hogyan tehetünk szert bármikor erre a fényűzően gazdag forrásunkra, gyermeki lelkesedésünkre, kicsattanó egészségünkre és életerőnkre. Céljaink végig gondolásával az is kivilágosodik, hogy iszonyodásunkból és tehetetlen dühünkből beidegződött szembefordulásunk, ebben az esetben miért hibás védekezési reflex. Félelemből sohasem lesz kedv. Örömvakságunkat éppen kóros mély félelmeink okozzák. Depresszív szorongásaink különböznek a valós veszélyektől, nem olyanok, amit le lehet győzni, vagy ki lehet védeni, esetleg el lehet kerülni. Hiszen ilyen értelmezésben nem léteznek. Időszakos feszültségeink egyszerűen azt jelzik számunkra, hogy túl sok félelmet cipelünk. Lehet, hogy depresszív világvége hangulatunk nagyon félelmetes, de még inkább igaz, hogy a tartós félelem és örömtelenség depressziót okoz. Túlzott érzékenységet a félelmekre. Sajnos ez a legördögibb ördögi körré válhat, ameddig nem fordítunk az irányán. Különben a reménytelenség egyre inkább igazolja önmagát. Hiszen hibás reakciónkból ismétlődő tehetetlenségünk és kudarcunk minden alkalommal egyre mélyebbre vezet a kilátástalanságba és a félelembe. Ezért minden depressziós a reménytelenségtől (depresszió) fél a legjobban. Ez a félelem pedig "rendre" oda is vezeti.
• NE ÁLLJ ELLEN! Depresszív érzékenységünkről nagyon is tehetünk, bár kétség kívül furfangos hatás. Depresszióban mindenről a legrosszabb lehetőség jut az eszünkbe. Csakhogy, ilyenkor irracionális sötét félelmeink mellett, jelen van saját természetes és logikus félelem reakcióink is, ettől a depresszív mentális takarótól. Ennek a gubancnak a kibontására adódik egy kézenfekvő, hosszútávon is jól működő és nagyon megnyugtató - bár kicsit talán meglepő - megoldás. Ha ilyenkor nem rosszérzéseinket próbáljuk megtagadni, hanem inkább depresszív gondolatainkat tekintjük idegennek, vagy valótlannak. Jelenleg hihetőek számunkra, de terveinkkel mindig tökéletesen ellentétesek, hiszen kellemetlenségük éppen elfogadhatatlanságukkal arányos. Ekkor helyre állhat bizalmunk is saját érzelmi világunkba, ugyanis az depresszióban is kiválóan működik. Hiszen érzelmi intelligenciánk mindig erős rossz érzéssel tiltakozik a betolakodó idegen és káros gondolatok ellen. Ez akkor derül ki számunkra, ha sikerül elfordulnunk ezektől a kényszeres szorongató gondolatoktól. Rosszérzéseink azonnal csitulnak. Mégsem ajánlatos küzdeni, vagy harcolni ellenük, mert ellenszegülésünk éppen félelmünk kinyilvánítása. Vagyis az ellenállásunk is félelem. Mégis fontos lehet ez az átnevezés, mert így megkülönböztethetjük a depresszív hatásoktól és rámutat arra, hogy szorongásunkat és érzékenységünket részben biztosan magunk csináljuk. Képzeljük el mi történne, ha kapnánk egy kapcsolót, vagy tablettát, amellyel bármikor azonnal kikapcsolhatnánk depressziónkat. Bizalmunk javulásával félelmünk nagy része már attól eltűnne, hogy ezt a zsebünkben tudnánk. Ilyen csodaszert nem tudok ajánlani sajnos, de igazából a következő elvek segítségével, elég egy kissé változtatnunk szemléletünkön, hogy ugyanerre a végeredményre jussunk. Véleményem szerint, a depresszió-, vagy pánikfolyamatot csakis gondolataink fegyelmezésével tudjuk megtörni. Úgy lehet kicsúsznunk a félelemörvényből, ha megtanuljuk a legkisebb közeg-ellenállású helyzetet kialakítani. Amint csökkentjük a haszontalan agymenést, elménk kapálózását már fél siker. Teljesen felesleges energia pocsékolás szorongató gondolatokon rágódni. Ugyanis ezek egyáltalán nem racionálisak. Amikor túl leszünk rajta, azon fogunk csodálkozni hogyan gondolhattuk valósnak őket. Nagyon fontos minél alaposabban tudatosítani, hogy a "nincs remény", "nincs kiút", "ez csak egyre rosszabb lesz" gondolata, mind a depresszió alapvető jellemzői és csakis a depresszióé. Számunkra valóságot azáltal adományozunk ezeknek a gondolatoknak, hogy egyre inkább elhisszük őket és félünk tőlük. Megfigyelhetjük, hogy ellenállásunk mindig a nagyobb félelem és elkeseredés irányában hat. Ha minden figyelmünket pillanatnyi fájó érzékenységünkre fordítjuk, megtöbbszörözzük ezt a negatív hatást. Ilyenkor nemcsak az életnek, hanem saját életerőnknek is ellenállunk. Elpazaroljuk. Azonban néha segíthet, ha gyorsan kidühöngjük magunkból a feszültségeket. De csakis akkor, ha ettől kicsit megkönnyebbülünk és ezután mellőzni tudjuk félelmetes gondolatainkat. Nyugodt bátorságunk pedig lassan eltünteti depresszív érzékenységünket. Ellenszegülésünk megspórolásával a szorongás pillanatnyilag is a töredékére zsugorítható. Ellenállásunk, rossz érzésünknek az a része, amin azonnal változtathatunk.
• TÜRELEM! Legyünk türelmesek önmagunkhoz és ne keseredjünk el még jobban, ha újra és újra visszatér a rossz érzés. Bizonyos feszültségeink és reflexeink feloldásához idő kell. Az évek során hibásan rögzült negatív érzelmi reakciónk (fóbiánk) a depressziótól, csak hosszú idő alatt javítható ki és tanulható újra. Ez még sem lesz lehetetlenül nehéz, hiszen elegendő hozzá csak a szemléletünket kissé újragondolnunk. Türelemmel csökkenthetjük, majd megszüntethetjük kiszolgáltatottság érzésünket és félelmünket a következő előfordulástól. Egyszerűen úgy, hogy kiismerjük a depresszió jellemzőit. Elszántságot és időt mindenképpen igényel, amíg új hozzáállásunktól pánik reakciónk lassan magától átváltozik. Végül azonban a félelmekre irányuló rendkívüli érzékenységünk is eltűnik, hiszen ezt is a depressziótól való félelmünk és ellene indított hadjáratunk élezte borotvává. Amint megpróbáljuk elterelni, vagy leállítani kényszeres negatív gondolatainkat, észre vehetjük hogy nem is olyan könnyű. Vajon ki gondolkodik ilyenkor helyettünk? Máskor olyan könnyen találunk magunknak lelkesítő gondolatokat. Akár milyen hihetetlen, elménk egy kicsit ragaszkodik is a félelmekhez. Megoldandó problémának látja azokat. De türelmünk és önbecsülésünk megőrzése érdekében nagyon fontos észrevennünk, hogy valami csalás is van a dologban. Hiszen néha (pánikrohamok alkalmával), olyan bombatámadás szerű és érthetetlen félelmeket élhetünk át, amelyet semmiképpen sem szeretnénk sajátunknak tekinteni. Továbbá sokszor azonosíthatjuk kívülről jövő hatásként "depressziónk" okát. Ha külső körülmények is nyomást okoznak kedélyállapotunkra, akkor talán nem csak a saját hibánk, ha időnként különösen fogékonnyá válunk a félelmekre. Bár igazából mindig tehetünk róla. Ezek némelyike hosszabb ideig fennállhat, például időjárás változások, feszült élethelyzetek, gyász, vagy valamilyen egyéb bánatunk. Több jó módszer is létezik, hogyan tudunk ilyenkor is eltekinteni a félelmetes gondolatoktól és végül megszabadulni érzékenységünktől is. A türelmetlenségünk és szabadulás vágyunk ugyan a szorongásnál sokkal kedvezőbb helyzet, de ajánlatos ezen is gyorsan tovább lépni. Mert sajnos sürgető érzésünk is visszabillentheti, mélyítheti állapotunkat. Ez az ellenállásnak egy enyhébb, rejtett formája. A türelmetlenség is félelem.
• FÉLELMEINK MEGISMERÉSE. Tudalattink, érzelmi intelligenciánk és félelmeink mechanizmusának megértése látszólag elegendő egyetlen alkalommal. Csakhogy depresszív elborultságunkban és amnéziánkban nem árt ezt újra és újra felidéznünk magunknak, pillanatanyi félelmünk és ellenállásunk oldására. Leghatékonyabb működésünk érdekében, félelmeket és veszélyeket szinte bárminél könnyebben tanulunk meg. Hiszen túlélésünk is múlhat rajta. Ezért érzelmi intelligenciánk sokkal felkészültebb szorongató-, vagy vészhelyzetekben, mint elemző, probléma megoldó intelligenciánk. Hosszú idő alatt kialakult tapasztalatainkat jeleníti meg számunkra, összefoglalóan érzések formájában. Ilyen jelenség az ijedség is, amikor nincs idő alaposan elemezni a vészhelyetet, hanem azonali elkerülő cselekvésre van szükség. Azonban, tudatalattink nem-igen tesz különbséget képzelt és racionális veszélyek között. Ez nem is az ő feladata, hanem a tudatos elmé-é. Amikor túl sokat gondolkodunk egy veszélyen, érzelmi rendszerünk rossz érzéssel jelez, hogy ne tovább. Ha intellektusunk nem képes megoldást találni rá, vagy gyorsan kiszűrni azt, érzelmi intelligenciánk lép a helyébe, valósnak tekinti a veszélyt és reflexszerű kivédésére tudatalattivá tanulja. Akkor is, ha egyébként nem is olyan nagy a baj, mint hittük. A helyzet előfordulása ezután mindig rosszérzést generál. Ez a rögzülési folyamat egészen a legalapvetőbb automatikus reflexek szintjéig is mélyülhet, a veszély intenzitása vagy gyakori előfordulása miatt és mindig eredményelen, vagy túl intenzív agyalásunk okozza. Ha minden rosszérzésünk ellenére továbbra sem hagyjuk abba a félelmeken gondolkodást, érzelmi rendszerünk olyan erős depresszív rosszérzéseket is generálhat, amire biztosan odafigyelünk majd. Pontos helyzetértelmezésünk itt válhat különösen fontossá, hiszen később majd ezek a rosszérzések is okozhatják félelmünk tárgyát. Vagyis depresszív szorongás alakulhat ki. A tudatalattivá tanult félelmek és reflexek mindig nagyon stabil és megbízható képződmények. Akkor is, ha hibás értelmezésből erednek. Macerás kitörölni őket, de egyátalán nem lehetetlen. Sőt ez minden tudatalattinkban rögzült automatizmusunkra igaz. Éppen bizalmunk visszanyerése miatt, nem árt végig gondolnunk, hogy miért is van így. Az nem életveszélyesen nagy baj, ha elfelejtünk egy telefonszámot, vagy egy utcát, de mi lenne ha egyszercsak elfejtenénk kerékpározás közben egyensúlyozni, vagy csak éppen séta közben járni, vagy időben a fékre taposni. Mégis meg van a lehetőség tudatosan újra tanulni tudatalattink hibásan rögzült, illetve depresszív összetevőit. Ezekről a gyakorlatokról az alábbi pontokban lesz részletesen szó.
• FIGYELEMTERELÉS. Amíg sikerül begyakorolnunk elménk fegyelmezését, pillanatnyilag a figyelemelterelés hasznos lehetőség. Sokan nehezen tanulják meg a meditációt, mert azt gondolják, hogy nem lehetséges semmire sem gondolni, vagy félnek is ettől. Először talán könnyebb, - a félelmetes gondolatok kerüléséhez - besegítenünk elménknek figyelmünk máshova terelésével. Barátok, társaság, emberekkel, vagy állatokkal foglalkozás, séta a parkban, vagy a természetben. Minél több érzékünket lekötjük annál jobb. Erre mindenkinek megvannak a bevált módszerei. Valótlan, élethiányos érzéseink elhessegetésére, leghatékonyabb mindig az Életre figyelnünk. Akár kifelé, de még jobb éppen befelé. Léteznek olyan nehéz, vagy veszélyes testmozgások, illetve fizikai munkák (jóga, tánc, sport, favágás baltával stb.) amelyek figyelmünket automatikusan befelé, mozdulatainkra fordítják. Elgondolkodtató, hogy elfordíthatjuk figyelmünket a legsötétebb véget jelző gondolatoktól is. Azonnal csökkenni fog a feszültség, ha nem gondoljuk őket. Igazából az lenne kívánatos, ha gondolkodásunk leginkább mindig a szándékunkat követné. Ha egyszer is sikerült, mondjuk a strandon, vagy társaságban, megtörnünk a depresszió negatív kényszerét gondolkodásunkra, máris bebizonyítottuk magunknak, hogy egyáltalán nem lehetetlen. Mégha bizonyos cselekvéseinkhez, vagy problémáinkhoz automatikussá is fejlesztettük. Ezért az új élmények is segíthetnek elménknek kitörni a korlátozó tudatalatti ciklusokból. Minden visszahúzó érzésünk ellenére tehetünk ilyenkor valami szokatlant. Kezdjünk valami ismeretlen sportba, menjünk kirándulni, vagy szánkózni, szerezzünk egy kerékpárt, vagy ússzunk a tóban. Figyelmünk tudatos terelésével is fegyelmezzük elménket. Visszaszerezzük tőle a hatalmat. Ezért ezt a javaslatot ne tekintsük menekülésnek, mellénézésnek, vagy megalkuvásnak. Figyelmünk átállítása már nem csak tüneti kezelés. Értékes módszer, amely bizonyítja, hogy a probléma gyökere elsősorban figyelmünk és gondolkodásunk hibás irányában van.
• ALVÁS: A gyakori pánikébredések, vagy álmatlanság, illetve a túlalvás negatív hatása is megmutatja, hogy az alvás és a depresszió alapvetően összefügg. Elhúzódó szorongások, vagy depresszió esetén nagyon sokat segíthet az éjszakai alvás lerövidítése és a korai kelés. A megszokott hosszú alvás nagyon hátrányos ilyenkor. Méginkább a súlyos depressziósok állandó alvási kényszere. Ez talán a test túlzott inaktivitásával kapcsolatos, hiszen a testmozgás a legjobb antidepresszáns. Seth ehelyett két rövidebb alvást javasol. Spirituális magyarázata szerint, álomban a lélek hosszabb időszakokra elhagyja a testet, magára hagyva feszültségeivel. Az állandó szorongó félelem amúgy is rendkívül fárasztó a szervezet számára, ezért túlalváshoz vezethet. Ami viszont az egyik legsúlyosabb depresszív hatás. Ha végig gondoljuk ezt az utolsó két tapasztalatot, akkor megláthatjuk benne a csapdát. Ezért több kisebb alvási időszak, összesen is sokkal kevesebb alvásigényt okoz. A súlyos depressziósok esetében a tünetek eredményesen csökkenthetők rendszeres alvás megvonással, orvosi felügyelet mellett. Ez radikális beavatkozás a biológiai ritmusba, de a hosszabb tünetmentes időszakok hitet adhatnak azoknak, akik nemhogy a gyógyulást, de egy normális napot sem tudnak már elképzelni. A probléma gyökere véleményem szerint éppen negatív gondolkodásunkban keresendő, természetesen ideszámítva régről gyűjtögetett és lerakódott feszültségeinket is. Eleinte talán még csodálkozunk is félelmeink irracionalitásán, de a napokig elhúzódó depresszió lassan képes elhitetni velünk a világvégét is. Nagyon hatékony ennek kényszerességét csökkenteni, vagy ilyen módon is kikapcsolgatni egy időre. Általában tökéletesen elegendő csak a leghosszabb éjszakai nyolc-kilenc órás alvási ciklust lerövidíteni hat órára. Az így keletkező alvásadósságot leginkább olyankor érdemes pótolnunk egy rövid alvással, amikor az ébredésünk békésebb időszakra esik, vagyis amikor általában jobban vagyunk. Ez munkahelyi beosztás mellett is lehetséges, például egy-két órás esti alvással. Ilyenkor az alvás talán félelmetesen hangzik, hiszen általában az ébredés a legkellemetlenebb depresszióban és senki sem szeretné ezt naponta megduplázni. A rosszullét - minden betegséggel ellentétesen - legtöbbször estére csökken, ezért az sem tűnik ésszerűnek, hogy legjobb időszakainkat aludjuk át. Mégis megfontolandó ennek beáldozása, legmélyebb hullámvölgyeink elkerülésére. Mindenki megpróbálta már és valóban a legjobb lenne rosszullétben aludni. Hiszen ilyenkor agyunk amúgy is használhatatlan és munkánkkal sem fogunk haladni. Nekem eleinte depresszióban nappal aludni lehetetlennek tűnt, mert a szorongások a szemem lehunyásával még inkább rám törtek. A meditáció megtanulása után ez már nagyon könnyen ment. Az ilyen tervezett és rendszeres elbóbiskolás ugyan olyan hatásos, ha nem mindig tudunk elaludni, mert elménk hosszú lecsendesítése is legalább annyira pihentető. Sőt! Az ébresztő órával és korai keléssel pedig elkerülhető, hogy a legfeszültebb reggeli időszakba ébredjünk bele. Először semmi sem könnyű, ez sem lesz az. Ha kitartóak és elszántak vagyunk, talán vissza sem akarunk majd állni a régi rendszerbe, olyan hihetetlen mentális stabilizáló hatása van az éjjeli alvási időszakunk lerövidítésének.
• TESTMOZGÁS. Ha éppen egyedül vagyunk, a figyelemelterelés és elménk fegyelmezésének mindig kézenfekvő módja a testmozgás és a meditáció. Lehetőleg ebben a sorrendben. Bármikor csökkenthető velük a rossz érzés. Depresszióban maga az élet válik kétségessé. Depresszív erőtlenség érzéseink illuzórikusságát, azonnal megcáfolhatjuk tornával, sporttal. Esetleg fizikai munkával, ilyesmi mindig akad. Mozgás közben egyszerűen mozdulatainkra próbáljunk összpontosítani. Tudatosítani, megfigyelni, de nem gondolkodni róluk. Távol-keleti meditatív mozgás gyakorlat testünk végig ütögetése. Tenyerünkkel jó erősen, végtagjainkat és egész testfelületünket. Ez a gyakorlat fellazítja testünket és figyelmünket a feszültségekről, ellentétes irányba életenergiánk felé fordítja. Minden depressziós állapotban, így kellemetlen szorongó ébredéseinknél is végtagjaink, izmaink többszöri erőltetett megfeszítése, vagy fejünk tornáztatása azonnal sokat javít negatív érzéseinken. Esetleg egy ásítós alapos nyújtózkodás. Pontosan úgy, ahogyan egy normális reggelen indítanánk meg energiánk áramlását testünkben. Ha nemhogy felkelni, de mozdulni sincs kedvünk és erőnk, akkor fantáziánk is sokat segíthet. Erőtlenségünk és bizony életerőnk megidézése is elsősorban fejben történik. Elegendő elképzelnünk kedvenc sportunk, tornánk, fizikai terhelésünk mozdulatait. Vagy egyszerűen elképzelhetjük energiáink megindulását testünkben, felfelé a gerinc oszlop mentén és aztán végtagjainkban. Érdekes módon nemcsak jókedvünk okozhatja kicsattanó életerőnket, hanem fordítva: testedzéssel mindig megjavíthatjuk gondolatvilágunkat. Izmaink, ízületeink és főleg gerincünk nyújtása nagyon hatékony lazító és gyors kedélyállapot helyreállító. Ne feledkezzünk meg a következő fontos szabályról, főleg ha világfordító életerőnket szeretnénk visszaszerezni: Sokkal könnyebb tornázni, mint szorongani.
• MEDITÁCIÓ. Meditációval kialakíthatunk a félelmektől eltávolodó, gyógyító nézőpontot. Gondoltaink megállításával nem csak elménk fegyelmezését gyakorolhatjuk, hanem pici gyermekkorunk természetes örömteli érzésvilágát, életerőnk és idegrendszerünk regenerálódó képességét állítjuk helyre. Gyakorlással képesek leszünk ezt a békés meditatív állapotunkat megőrizni éber napi teendőink közben is. Kezdőknek egy csendes nyugodt időszakot javaslok, laza testhelyzetben, behunyt szemmel (először lehetőleg ne szorongás közben próbáljuk ki, bár ilyenkor lehet a leglátványosabb hatása újra gyermeki erőnkre és békénkre találásunknak). Figyeljünk lelassított, nyugodt mély légzésünkre. Szívverésünkre, életfolyamatainkra, energiáink bizsergésére. Hagyjuk a gondolatokat csillapodni. Nem kell erőltetni, vagy siettetni - talán nem is lehet - csak eresszük el őket. Ilyenkor figyelmünket a gondolatokról, fokozatosan inkább az életre fókuszáljuk. Ehhez is türelem kell. Sokszor hallottam azt a vélekedést, hogy depresszióban, szorongásban nem lehet meditálni. Ez tulajdonképpen igaz, hiszen a meditáció a szorongás ellentéte. Elmeleállítás. Ameddig nincs csend a fejünkben, addig nem meditálunk, hanem szorongunk. Természetesen sikerességünk mércéje, csakis egy békésebb és erősebb helyzet lehet. Elveszett életerőnk gyors felkutatása is meditációval lehetséges. Idővel szerintem minden depresszióra fogékony ember képes kifejleszteni az ellenkező irányban is erre egyfajta érzékenységet, képességet. Meditációnkat befelé figyeléssel indítjuk, mégis lassan előállhat egy olyan állapot, amikor már alig érzékeljük testünket és határait. Ekkor már nyomon vagyunk. Annál eredményesebb lesz a meditáció, minél jobban sikerül átállítanunk figyelmünket életerőnkre. Azt egyfajta bizsergésként, hullámzásként, lassú megnyugtató áramlatként érzékelhetjük, vagy testünk enyhe ritmikus hullámzó mozgásaként. Amikor befejezzük a meditációt, mindig próbáljuk meg ezt a befelé figyelést részben továbbra is fenntartani. A kellemetlen gondolatok néha újra előtérbe nyomulhatnak, sebaj ilyenkor kezdjünk újra légzésünkre figyelni. A meditáció a BIZALOM gyakorlata. Ha szeretnénk újra bízni az életben, tegyük meg minden nap néhány percre. Nem kell folyton a Világtól megmentő gondolatokat keresgélnünk. Néha valóságos bátorságpróbának tűnhet abbahagyni ezt. Gondolataink mérséklése hasonló ahhoz, mint amikor megszüntetjük egy érzékelésünket. Mondjuk behunyjuk a szemünket. Ha úgy érezzük a félelmetes gondolataink lehangolnak, vagy lehúznak bennünket, semmi igazi okunk nincs kapaszkodni beléjük. Szorongásban éppen ez a szinte kényszeres gondolati tevékenységünk válik nagyon kellemetlenné. Ha agyunk azon jár, hogyan tudnánk kivédeni, vagy túlélni a mindennapi veszélyeket, vajon nem fogjuk-e az Életet is egy nagy veszélynek látni? Éppen ettől a védekező viszonyulásunktól válunk túlzottan érzékennyé a félelmekre. Méghozzá azáltal, hogy automatikussá (tudatalattivá) fejlesztjük veszély keresgélésünket. Ha nem hiszed, próbáld csak meg megállítani gondolataidat és egyszerűen csak megbízni a létezésben. Először alighanem nehezen fog sikerülni. Meditációval nem csak pillanatnyilag javíthatjuk kedélyünket és bizalmunkat az élet felé, hanem napi gyakorlatként módszeresen feloldja félelmeinket.
• ELMEFEGYELEM. A magyar nyelv hihetetlen képiesen alkot fogalmat elme tevékenységünkről. A gondolkodás sokszor örömteli és hatékony eszközünk a problémák megoldásához, de nyelvünkben ez a szó mégis a gond szótőről fakad. Gondolkodás a gondokkal foglalkozás. Ha gyakran gondokat keresgélünk, találni is fogunk. Egy kisgyermek sem próbálja folyton a világ "problémáit" megoldani. Inkább örül az életnek. Elménk lecsendesítésével mindig tompíthatjuk azokat a depresszív hatásokat, amelyek kényszeressé és félelmetessé tehetik gondolkodásunkat. Nem is az a legnagyobb baj, ha találkozunk egy szorongató gondolattal, hanem hogy mit kezdünk vele. Lehetőleg semmit. Ne kezdjük mérlegelni, értelmezni, vagy megoldani, főleg tovább gondolni. Egyszerűen nyugtázzuk, javítsuk ki és váltsunk más gondolatra. A kijavítás különösen fontos, főleg a visszatérő félelmek esetében. Ameddig a depresszív félelmeken gondolkodunk, félig-meddig elhisszük őket. Máskülönben nem birkóznánk annyit velük. Csakhogy ezek minden élettel ellenkeznek bennünk. Állandósuló félelmeink elkerülésére, legjobb ha nem agyalunk sokat félelmeken. Főleg, ha irracionálisak. Ha már beengedtük, tekinthetjük depressziónk nyomását egy kiváló lehetőségnek is elménk fegyelmezésére. Mintha egy zsák krumplival edzenénk a Kilimandzsáróra. Sokkal hatékonyabbá válhatunk, ha képesek vagyunk megszelídíteni a félelmeket. Hiába rendelkezünk kiváló alkotó, művészi, szervező, vagy problémamegoldó képességekkel, ha nem tudjuk figyelmünket tökéletesen összpontosítani. A problémákon gondolkodást egészen nyugodtan elhalaszthatjuk arra az időre, amikor örömet okoz. Ilyenkor újra észrevehetjük, hogy a depresszió félelmetes gondolatai mindig irracionálisak. Hiszen egyáltalán nem következtek be fenyegetései. Például azoknak az érzéseknek, hogy soha többé semmi nem lesz már jó, az életed végleg elromlott, nem is lehet megjavítani, különben is mindjárt meg fogsz halni. Ezeket az illuzórikus gondolatokat, semmi sem különbözteti meg a rémálmoktól. Depresszióban félelmeinken gondolkodni, rémálomban eltöltött idő. Valótlanságuk folytán, minden további gondolat, ami belőlük következne ugyancsak valótlan lesz. Mint amikor a történet, vagy film elkezdődik egy abszurd kiindulásból és a végére tökéletes lehetetlenséggé alakul. Még ha közben minden történés logikusan következett az előzőből. Nagyon fontos lenne a következő szabályt annyira alaposan megjegyeznünk, hogy bármikor előhívhassuk: Depresszióban minden gondolat, vagy következtetés illúzió!
• NE HIGGY A DEPRESSZÍV FÉLELMEKNEK. Gondolataink megszűrése elménk fegyelmezésének tovább fejlesztése. Hiszen pillanatnyilag nagyon hatékony nem gondolni a depresszív gondolatokat, de félelmünk és ellenállásunk feloldására, üdvös lenne nem is hinni bennük. Minden hatalmukat felettünk, feltételezésükkel adjuk nekik. Például depresszív alapfélelemeinknek: "gyakori kedvtelenségem miatt, az életem tényleg reménytelenné és örömtelenné válhat". "Mi lesz velem, ha egyszercsak végleg erőtlenné és magatehetetlenné válok?" Hagyjuk magunkat távozni a negatív gondolatoktól, ennek nyomatékosítására először mindig cáfoljuk is meg őket. Eleinte ez talán depresszióban nehéz lesz, de tegyük meg mindenképpen, mikor jobban leszünk. Depresszív elmeháborgásainkkor hiába sokalljuk gondolatainkat, ha azok semmit sem érnek. A depresszió a gondolatok szemétdombja. Elménk hihetőnek véli őket, de testünk pontosan jelzi számunkra befogadhatatlanságukat, használhatatlanságukat. Azért érezzünk annyira idegennek őket, mert azok is. Nem a mieink, egyszerűen nem ránk vonatkoznak. Ez egészen bizonyos, hiszen minden porcikánk iszonyodik tőlük. Meggyőződésem, hogy a depresszió leginkább globális hatás. Egy nagy közös félelem. Erre egyesek jelen pillanatban érzékenyebbek, mások kevésbé. Hiszen ilyenkor mindenki többé-kevésbé ugyanazokat a félelmeket fogalmazza meg. Amelyeket mindig egy végeláthatatlan kilátástalanság és kedvtelenség érzés gerjeszt. Amikor nem hisszük el sajátunknak a reménytelenségből felmerülő félelmetes gondolatokat, illetve nem vesszük fontolóra ezeket, sokkal jobban érezzük magunkat. Ezek a gondolatok nem működőképesek, ezért nem is lehetnek igazak. Egyszerűen azért, mert a természet-tudomány sem ismer annál jobb meghatározást az igazságra, hogy: csakis az az elmélet igaz, ami működik, vagy hasznosítható. Pontosan annyi az valóságuk, mint a tőzsdei árfolyamoknak. Viszont nagyon is valóságossá válhat a probléma, amit valótlan félelmeink okoznak. Tetszőleges módszerünk csak akkor működhet, ha közben nem a félelmeken rágódunk. Hiába kezdünk tornázni, vagy próbálunk meditálni, hogyha továbbra is negatívan kívánjuk látni a dolgokat. Ehhez ugyanis minden segítséget és támogatást meg fogunk kapni depressziónktól. Akkor "nyugtázhatjuk" magunknak, hogy no ez a módszer sem működött. A depresszióm igazat szólt, valóban nincs remény. Pedig nem. A depresszió a világ legnagyobb hazugsága. Még a politikusokét is bőven meghaladja. Ezért csak ugyanazt kell tennünk a depresszió gondolataival, mint "elöljáróink" javaslataival, pontosan az ellenkezőjét. Sajnos a depresszió esetében még kivétel sincs. Életellenes, elhajított, száműzött, sötét romboló gondolatok, amelyek legmélyén a reménytelenség található. Fekete lyuk, ezért rendelkezik némi vonzerővel, de igazából az univerzális Életnek csak szúnyogcsípés. A következő szabályt is véssük be, csakis szorongatott időkre: Az igazság odaát van!
• BIZALOM: A bizalmunk helyreállításának gyakorlata részben depresszióban, részben jókedvünkben végezhető. Az a lényege, hogy mindig szánunk rá időt gyakran visszatérő félelmeinket átgondolni. Ez viszont csak tiszta fejjel, békés állapotunkban fog sikerülni. Máskor inkább mellőzük a gondolkodást. Azonban még legboldogabb helyzetében sem biztatok arra senkit, hogy számba vegye mi mindentől félt depresszióban. A legtöbbjük idegen irracionális félelem, ezért először a legjobb megoldás minden felmerülő depresszív félelmet gyorsan kihajítani a szemétbe. Azon nem kell sokat aggódnunk, hogy sikerül-e ezek közül felismernünk káros hiedelmeinket. Mert azok úgy is addig fognak kísérteni, amíg alaposan újra nem értelmezzük őket. Ezt nem csak azért tesszük, hogy depresszióban megcáfolhassuk valamivel ezeket. Tudat alatt is rögzült irracionális félelmeinket csak akkor érvényteleníthetjük, ha jobban hihető szemléletet találunk magunknak helyettük. Hiába mantrázzuk magunknak pozítív gondolatainkat annak ellenében, amit a legmélységesebben hiszünk. Ez inkább ellenállás lenne, mint fejlődés. Márpedig mindig kereshetünk magunknak jobb és igazabb szemléletet. Ezeket pedig onnan ismerhetjük fel, hogy működnek, ellentétben az eddigiekkel. Ezért véleményem szerint, végérvényesen nem veszíthetjük el velünk született bizalmunkat az Életbe. Ha ez hosszabb időre megtörténik, azt már nem is depressziónak, hanem inkább letargiának hívjuk. Vagyis ameddig szorongunk emiatt, addig még keressük. Időnként - depresszív takarásban - ősbizalmunk elérhetetlennek tűnhet számunkra. Jókedvünkkor viszont újra megvan! Vagyis bizalom vesztésünk nem végleges, de sajnos már a tudatalattinkban rögzült fóbiás irracionális félelmek és hiedelmek kapcsolgatják. Mindezért sose felejtsük megcáfolni őket amikor felmerülnek. Észre fogjuk venni, hogy ez a tudatos cáfolás később már nem igényel akkora erőfeszítést és odafigyelést, idővel pedig automatikussá válik, amíg el nem múlik. De ez mindenképpen elszántság- és időigényes. Bizalmunkat romboló meggyőződéseink, az egyre mélyebben jelentkező félelmetes depresszív gondoltaink megfontolásából, hosszú idő alatt alakulnak ki. Később fájdalmasan ébredünk rá, hogy nem lehetséges ilyen gondolatokkal együtt élni. Főleg a vonszolt hordalékukkal. Hiszen befogadott félelmeink, egyre mélyebben tudatalatt is rögzülnek bennünk és később már automatikus reakcióként, ijesztő reflexként megnövekedett sebességgel rántanak a depresszió mélyére. Ilyen depresszív félelem az is, ha már nehezen tudod elképzelni, hogy újra igazán jól legyél: kicsattanó életkedvvel és lelkes tevékeny örömmel. De ha reménykedsz is gyógyulásodban, vagy már túl is vagy a nehezén, némi bizalmatlanság megmaradhat. Például, nem nehéz azt gondolnunk, hogy mivel valamiért fogékonnyá váltunk a depresszióra a "félelem bármikor visszatérhet". Vagy ezután már mindig jelentős erőfeszítéseket kell majd tennünk, hogy a felszínen tudjunk maradni. Ennél még ravaszabb, valósnak tűnő irracionális félelmek is okozhatják bizalmatlaságunkat, depressziónkat: "annyira megöregedtem, ilyen csúnyán már ki kíváncsi rám?", "ráadásul egyre több betegséggel kell együtt élnem..." Ezeknek a félelmeknek az a trükkje, hogy csakis azokat fenyegeti ilyen "veszély", aki elhiszi ezt a lehetőséget. Ilyesmi pedig akkor fordulhat elő, ha sokszor elfelejtjük gyorsan befejezni félelmünket és bizalmatlan gondolatainkat, vagy megcáfolni őket. Ha belül rendbe tesszük mentálisan magunkat, egészségünk és külsőnk magától rendbe jön, kortól függetlenül. Ha meg kellene neveznünk valamit, mi is változott meg gyermekkorunk óta és mi az ami leginkább meggátolhat életszeretetünkben: az az életbe vetett bizalmunk lassú feladása. Hogyan is szerethetnénk az Életet, ha nem tudunk bízni benne? Életszeretetünk csak egy másik szó a BIZALOMRA. A bizalmat is lehet gyakorolni, elsősorban meditációval. Illetve, hogy semmiképpen sem dédelgetünk és fontolgatunk olyan érzéseket és gondolatokat amelyek bizalmunkat rombolják. Az előbb említett érzelmi tanulási folyamat érvénytelenítésére, érdemes ezeket mindig újra értelmeznünk és ezáltal megcáfolnunk magunknak. Az öröm művészete, a bizalom a művészete.
• SZABADÍTSUK FEL AZ ÖRÖMÖT AZ ELNYOMÁSBÓL. Örömünk jótékony hatásait a depresszív félelmek teszik működésképtelenné. Ez a reménytelen kétségbeesés, a világ zaja. Azért mert a világ a saját emberi szabályainak kardjába dőlt, nem kell nekünk is ezt tennünk. A világ azt súgja, hogy ha nem hiszünk a játékszabályokban elvesztünk: valójában akkor veszünk el, ha hiszünk nekik. Éppen az a gondunk, hogy képtelenek vagyunk már befogadni mások kisszerű elképzeléseit az Életről. Például azokat hogy: "az életben mindenért meg kell küzdeni", és így is "csak a legrátermettebb marad életben". Nem szeretném kifelejteni a következő "gyöngyszemet" sem, a világ cselekvésvallásának alap dogmáját: "enni kell?!" Akkor még nem is beszéltünk minden reménytelenség alapgondolatáról. Egyesek csak úgy tudják befogadni az Élet hihetetlen sokszínűségét és végtelen körforgását, ha az éppen mindezt lehetővé tevő SZÜLETÉS ÉS HALÁL eszméjét saját lelkükhöz csúfítják és az elmúlás gondolatává zsugorítják. Azonban ez a depresszív "tudományos" elmélet sem lehet igaz, egyszerűen azért mert nem működő képes. Hiszen fóbiákat, munkamániát, társfüggést, krízis helyzetben tehetetlen bénultságot, végül végzetes betegségeket, illetve depressziót okoz. Szerintem az elmúlás gondolata olyanoknak való, akik enélkül nem becsülnék elégé az Életet. Depresszióban higyjünk inkább saját tiltakozó érzéseinknek, mint az erőszakosan behatoló, romboló "gondolatainknak". Ezért bármilyen enyhe, vagy erős rossz érzés kíséri valamely gondolatunkat, bőségesen elég bizonyíték a mellőzésére. Akkor is ha jelenleg valósnak, vagy saját problémának tűnik. Nekem mindig megnyugtató volt ilyenkor másokért lennem. Depresszióban gyorsan kereshetünk valami segítő tevékenységet környezetünkben. Cáfolatként minden olyan illuzórikus depresszív gondolatra, amely az élet értelmetlenségét, vagy létünk haszontalanságát festi elénk. Depresszióban talán könnyebb társaságban örömre lelnünk, főleg ha hasznosítjuk magunkat. Örülök, hogy segíthettem! Ez nem csak egy szófordulat, vagy köszönési forma, hanem így igaz. A segítség örömünk felszabadításának egyik legjobb módszere.
• FIGYELJÜNK TESTÜNK JELZÉSEIRE. Néha olyan egyszerű dolgok is megnyugtathatnak, mint egy séta, zene hallgatás, vagy egy jó fürdő. Egy kis előre haladás a munkánkban, különleges illatok, illóolajok, vagy olyan egyszerű szerek, mint a kávé, csoki, csilipaprika, fokhagyma nyersen, vagy egy aszpirin. Könyvekből azonban nem-igen tudhatjuk meg, éppen milyen módon léphetünk ki a félelmek közül (sem ebből az irományból, persze remélem azért hosszabb távra sikerül új lehetőségeket mutatnia). Testünk minden információval rendelkezik, hogy most mire lenne szüksége idegrendszerünk áthangolásához. Precíz intelligenciával közli számunkra például mozgáshiányunkat, vagy az élelmiszerek, kipróbált természetgyógyász anyagok milyen módon hatnának ránk. A boldogtalanságunk is mindig kicsit másképpen jelentkezik, néha erőtlenségként, vagy fejfájásként, van amikor inkább a reménytelenség a meghatározó, máskor a szorongás, vagy idegesség, esetleg agresszió. Befelé figyeléssel megtanulhatjuk értelmezni testünk üzeneteit. Ugyan olyan módon, ahogy a világ félelmének legkisebb rezdüléseire évek alatt kihegyeztük érzékelésünket, ellenállásunkat, félelem keresgélésünket. Egyszerűen fordítunk az antennánkon és a megoldásokra figyelünk, a problémák helyett.
• Tudatmódosítók. Nem hinném, hogy az enyhe tudatmódosító szerek, vagy a gyógyszerek jobban csökkentik pillanatnyi szellemi képességeinket, mint a félelem. Erős szerek alkalmazását mégsem ajánlanám, mert kivétel nélkül később elvonási tüneteket és erősebb félelmet okoznak. Valójában minden tudatmódosító esetében éppen ez a megvonás legkellemetlenebb része, a pokoli kilátástalan szorongás. Ilyen módon csak rövid időre fedhetjük el a világ fájdalmát, de megszabadulni nem fogunk tőle. Az indiánoknál, vagy természeti népeknél, csakis a legtisztább lelkű, teljesen stressz és fájdalommentesen elő emberek mertek ilyesmivel próbálkozni. Ne higgyünk semmilyen olyan állításnak, hogy bizonyos anyagok úgy cserélik le percek alatt depressziónkat eufóriára, hogy utána nem okoznak elvonási tüneteket. Ha lenne ilyen, mindenki azt szedné. Ez alkoholnál is létezik, másnaposságnak, súlyosabb esetben alkoholizmusnak hívjuk. Ezért legfeljebb egy pohár bor, vagy sör. A depresszív fejfájásokra a kávé is működni szokott. A visszatérő irracionális félelmek idegrendszerünk megbízható jelzései számunkra, valamilyen depresszív érzékenység, túlzott lelki terheltség esetén. Ezért elnyomásuk, vagy elterelésük hosszútávon nem vezethet eredményre. Ahogy testi fájdalmaink elnyomása sem fájdalom csillapítókkal. Ha a problémát nem kezeljük, elodázásával csak súlyosabb lesz. Szervezetünk mindenképpen el fogja juttatni jelzéseit számunkra. Ritkán jelez, de figyeljünk is ezekre, mert fontosak! Ezért például, komoly bajra utaló fogfájásunk, a fájdalom csillapító hatásának múlásával felerősödve fog riasztani. Visszatérő fájdalmainkból tudhatjuk minden kétséget kizáróan, hogy szervezetünk pillanatnyilag több figyelmet, szeretetet és gondoskodást igényel.
• ÉLETSZERETET: A depresszió életszeretetünk, életerőnk ellentéte. Ez annyira alapvető tapasztalat, hogy az életbe soha semmit sem fogunk ilyen biztosan tudni. Nem vitatom hogy időnként nagyon félelmetes, de máshogyan megszerezhetetlenül rendkívül értékes is. A depressziósoknál senki sem tudja jobban, hogy boldogságunk és örömünk, életerőnk sikeres működtetésének érzékelése. Ráadásul éppen ebben rejlik a megoldás. Félelmeinket pontosan az ellentétével, vagyis életszeretettel lehet semlegesíteni. Ha nem utasítjuk el, nem próbáljuk mindenáron elkerülni, vagy legyőzni. Talán elsőre furcsának fog tűnni a következő javaslat, de a legjobb megoldás, hogy szeressük meg állapotunkat. Ha ezt most nehéznek, vagy lehetetlennek érezzük, máris felismertük ellenálló viszonyulásunkat félelmeinkkel szemben. A következő módszerrel reméljük ez mégsem lesz teljesen kivitelezhetetlen. (A "Boldogtalanságaink haszna" című fejezetben is találhatsz erre megoldásokat.) Persze mindenkit szeretnék gyorsan megnyugtatni, most csak kizárólag állapotunkról és a hozzáállásunkról van szó. Akár mennyire is sajátunknak álcázva jelennek meg depresszív gondolataink, azok tartalma igazából sohasem elfogadható számunkra. Semmi más sem hozhatta létre ezeket a tőlünk teljesen idegen és éppen ezért befogadhatatlan gondolatokat és érzéseket, mint embertársaink félelme, hadakozása és bizalmatlan szembefordulása az élettel. Bizonyos, hogy nem érdemes ehhez a sajátunkat is hozzá tennünk, hogy még több legyen. De mi lenne, ha ezután a szeretetünket tennénk hozzá? Ellenállás nélküli figyelmünk, félelem mentes lelkes kíváncsiságunk, - amely a szeretet legegyszerűbb formája - azonnal elkezdi feloldani rögzült félelmeinket, feszültségeinket. Ilyen befelé figyelő békés tudatállapotunkban némelyik feszültség szinte magától elpattan, vagy elenyészik. Ezt megkönnyebbülésként, helyileg felszabadulásként is érzékelhetjük. Tulajdonképpen, ezt a negatív gondolatoktól mentes, békés tudatállapotot hívjuk meditációnak.
• FESZÜLTSÉGOLDÓ MEDITATÍV SZEMLÉLET: A félelmetes gondolatok mellőzésével, meditációnk nyugalmában alaposan meg is figyelhetjük betokosodott feszültségeinket, fájdalmainkat. Ugyanis, amint sikerül megváltoztatnunk viszonyulásunkat, egy nagyon izgalmas dolog történik. Félelmünk, vagy kilátástalanságunk egyik pillanatról a másikra átalakul. Testünkben érzékelhető feszültséggé, vagy nyomássá, enyhe fájdalommá, fejfájássá. Ha ez sikerült, utána gyakorlással és egy kis odafigyeléssel bármikor testi érzetté transzformálhatjuk depresszív gondolatainkat. Egyszerre nem fordulnak elő. A depresszív hatások vagy félelemként vannak jelen, vagy testi feszültségként. Minél kevésbé vonatkoztatjuk magunkra ezeket a félelmeket és hisszük el sajátunknak, annál kevésbé állunk ellen nekik. Így már felismerhetjük gyökerüket. Belső feszültségeinket, félelmetes gondolataink és élményeink lenyomatait. Ezeken keresztül kapaszkodnak belénk azok a kívülről jövő érzelmi hatások, időjárási frontok, amelyek kényszerként hatnak gondolkodásunkra. Ez rendkívül fontos lépcső a megszabaduláshoz is. Ha rájuk talált végre figyelmünk tovább nem bujkálhatnak. Nem árt újra hangsúlyozni, mindennek feltétele az alacsony ellenállású figyelmünk fenntartása. Ez pedig úgy lehetséges, ha nem hagyjuk magunkat megtéveszteni a világ félelmeivel és ezért nem is gondoljuk őket. Először bizonyosan könnyebb lesz enyhébb szorongások esetén megvalósítani helyes hozzáállásunkat. Azt gondolom, több gyakorlás kell ahhoz, hogy az erős depressziós hatások esetén megjelenő félelmek ne tudjanak kirángatni bennünket meditatív figyelmünkből. Azonban ilyen negatív gondolkodás nélküli szemléletet csak akkor tudunk fenntartani, ha azt nem feszültségeink ellen tesszük, hanem magáért a békéért. Gondolatban mindig simogassuk meg ezeket a feszültségeket és fájdalmakat, sőt köszönjük meg tevékenységüket. Hiszen csodálatos teremtényeink. Ezeket az érzékeny erősitő antennákat - érzelmi rendszerünk segítségével - riasztó lokátorként teremtettük magunknak, a világ félelmeinek előre jelzésére. Mivel most már megértettük hogy ezek csak visszhangok, veszélyességük ebben ki is merül, nincs sok értelme tovább működtetni őket. Utána, befelé figyelésünket arra érdemes koncentrálnunk, hogy pillanatnyilag "szem" elöl ne veszítsük ezeket a fájdalmainkat testünkben. Oldódásukhoz pontosan ez az ellenállás mentes szemlélet szükséges és így már sokkal könnyebb elviselnünk. Mert nem tudnak többé megtévesztő, irracionális formájukban, saját gondolatainkként feltűnni. Meditatív feszültségmentesítő gyakorlatunk, lassan helyre állítja erőnket és bizalmunkat. Hiszen bármikor alkalmazhatjuk, akárhol is tartunk éppen.
• LELKESEDÉS, ELFOGADÁS ÉS HÁLA: Ilyesmiket csakis legnagyobb örömünkben érzünk. Márpedig, ilyen csodákkal lehet meggyógyítani depressziónkat. Örömmel és életszeretettel. Bizalmatlanságunk ellentéte, például éppen a hála érzése. Csakhogy depressziónk most azt állítja, hogy ezekhez sehogyan sem férhetünk hozzá. Ez azonban nem igaz. Ráadásul ez az igaztalan, zsákutca táblára hasonlító globális méretű közös gondolatminta okozza a depresszió legtöbb kellemetlen tünetét: kilátástalanságunkat, erőtlenségünket, bizalmatlanságunkat, félelmünket. Tehát mindenképpen érdemes lenne felülírnunk. Átrajzolására a következő kiutat javaslom. Meditatív tudatállapotban, az idegen gondolatokról átfókuszálhatjuk figyelmünket az őket közvetítő feszültségeinkre. A félelem nyomás kellős közepén mindig javíthatunk gondolatainkon, mondjuk intenzív torna utáni meditációval. Illetve gondolkodásunk fegyelmezésével és terelésével, elhárítva hogy magunkra vonatkoztassuk ezeket a félelmeket. Ha sikerül addig csökkentenünk ellenállásunkat, hogy a félelmekre már nem sajátjainkként tekintünk, akkor azok már csak belső testi érzetként, feszültségként, fájdalomként, fejfájásként lehetnek jelen. Ezeket a félelemre hangolt húrként feszülő antennáinkat különböző depresszív hatások gerjesztik, máskor talán megfigyelhetetlenek. Ellenállásunkat, azzal az észrevétellel is csökkenthetjük, hogy végül éppen ezek az időnként jelentkező "gyűlöletes" jelenségek segíthetnek megfigyelni és ezáltal letenni fájdalmasan túlsúlyos terheinket. Félelmeinknek, a testi fájdalmak szintjén már nincs különösebb erejük. Sőt befogadhatóvá, szerethetővé válnak. Ugyanis, feszültségeink, vagy fejfájásunk már a sajátunk, még ha éppen levetkőzni készüljük. A depresszió gondolatai és érzései viszont - amiket olykor sugároznak számunkra - elfogadhatatlanul idegen eredetűek. Ezután kipróbálhatjuk a következőt. Minden nyomott napon üljünk le és figyeljük meg ezeket alaposan. Szeressük őket, mint bármely alkotásunkat, amíg oldódni nem kezdenek. Nem érdemes túl sokáig halasztgatnunk fajdalmaink felkutatását. A depresszió nyomása értékes lehetőség a tehermentesítésre.
• Az igazsághoz tartozik, hogy ha meditációval megkapargatjuk eltemetett dolgainkat, akkor nagy zűrzavar lehet. Mégis ajánlom, mert nekem csakis ez segített. Ahogy kibogozzuk félelmeinket, egyre csúnyább érzések kerülhetnek elő. Emiatt néha úgy tűnhet, hogy visszafelé haladunk. Teljes eltüntetésük bizonyosan időt vesz igénybe, de ezt az áthangolást minden alkalommal megtehetjük. Fontos és megnyugtató tény, hogy a kellemetlen gondolatokhoz mindig megtalálhatjuk a közvetítő feszültségeinket. Testi feszültségeinkre átállított békés figyelmünk, meditatív felfrissüléseink és érzékelhető oldódásaink könnyítő tapasztalata megvédenek bennünket attól hogy sokáig elkeseredjünk. A szorongás nélküli reménytelenségnél már "rosszabb" nem jön. Nekem erre leginkább fejfájásként sikerült rátalálnom. Szorongásaimra viszont inkább testi feszültségként. Meditációval, fejünk "túlnyomása" is kiereszthető. Feszültségeink valós megjelenésükben simán elviselhetőek, de megtévesztő formájukban már aligha. Ezek a lépések csakis döntésünkön múlnak és hogy újra és újra megújítsuk azt. Most már csak rá kell éreznünk a különbségre az elutasítás (félelem) és az elfogadás (szeretet) között. Depressziónkban is az élet és az életenergia tökéletességre törekvése mutatkozik meg.

• Megelőzéshez is torna, testmozgás és meditáció.
• Lazító masszázs (legnagyobb meglepetésemre nálam a gépi is nagyon hatásosan működött).
• Helyes táplálkozás, sok zöldség-gyümölcs, napi két-három liter tiszta víz. (Nem bonyolódnék bele, máshol rengeteg információt lehet erről találni, különben sem értek hozzá.)
• Használjuk fantáziánkat: Az érzelmek megfoghatatlan dolgok. Ezért fantáziánk is nagy segítségünkre lehet, hogy túlnézhessünk a félelmeinken. Szorongásaim kezdetén sokáig még megfogalmazni is képtelen voltam magamnak mi bajom van. Alig van szavunk erre. Ugyan azt a kevés hangsort kell használnunk minden alkalommal érzelmeink leírására: szeretet, félelem, szomorúság, harag, öröm. A depresszió ráadásul irracionális idegen látszatvalóság, aminek hatásmechanizmusát nagyon nehéz lenne elképzelnünk. Pedig kétség kívül hat. Mindenki képes arra hogy fantáziája segítségével többet lásson mint ami "van". Máskülönben ma nem lenne mobil telefon, autó, de még ebéd sem lenne (ha az Édesanya csak a zöldséget látná). Még inkább igaz ez a depresszióra hajlamos, intuitív, kreatív elméjű emberekre. A következő gyakorlattal elképzelhetjük félelmeink kitakarítását szervezetünkből. Mindig akkor érdemes elvégeznünk, amikor kifejezetten jól érezzük magunkat. Képzeljük el amint kigyomláljuk a félelmeket, reménytelenséget, erőtlenséget. Mondjuk egy kis rét közepén áll egy erős fa. Ez lennénk mi. A fa körül egy tüskés gyomnövény nagyon elszaporodott. Ezek a félelmeink. Nem csak gyökerünktől szívja el a energiát, hanem viharban gyorsan olyan magasra nő, időnként már a fényt is eltakarja előlünk. Hiába gyújtjuk fel ezt a kórót, mert a gyökereitől kellene megszabadulnunk, ugyanis mindig újra nő. A legutóbbi viharban megláthattuk hol vannak és most kihúzhatjuk őket a földből és helyére mezei virágot ültethetünk. Minden gyom helyére a neki megfelelő gyógynövényt ültetjük, így szemléltetve magunknak, hogy a különböző félelmeinket, gyógyító pozitív gondolattal helyettesítjük. Majd munkánk elvégzése után nézzük meg (képzeletben) megtisztított kertünket és a nagy fát. Fontos, hogy erősnek és egészségesnek lássuk. Gondoskodásunkkal mennyit szépült, fiatalodott. Törzse, rugalmas ágai elpusztíthatatlanok. Biztosan nem végzünk egyetlen takarítással, de ezt ismételve egyre egészségesebbek leszünk.
• TUDATALATTI: Nekem jól működik a következő fantázia gyakorlat is. Az ellenállásunkat felfoghatjuk saját részeink közötti ellentétként, nézeteltérésként is. Hiszen depresszióban az a legnagyobb gondunk, hogy pillanatnyilag elfogadhatatlan érzéseink vannak. Amelyek néha a legjobb gondolatainkat is megkeseríthetik. Bizonyos külső "negatív" hatásokra, ezeket az idegen érzéseket, elménkben és testünkben elraktározott nemkívánatos feszültségeink, reflexeink továbbítják számunkra. Ilyenkor elménk és érzelmi rendszerünk, vagyis tudatunk és tudatalattink kerül ellentétbe. Ez mindaddig nem is nagy gond, amíg nem tetézzük további ellenségeskedéssel. Ugyanis a depresszív hatások segítenek tudatos szintre hoznunk a nemkívánatos feszültségeket, félelmeket. Elképzelhetjük, hogy sejtjeink és idegrendszerünk saját intelligenciával rendelkezik. Amelyet tudatalattinak is nevezünk. Kétségkívül különbözik tudatunktól, de ne becsüljük le képességeit. Ez teszi például lehetővé nagyrészt automatikus mozgásunkat is (aminek csodáját, nagyobbra becsült tudatunk nemhogy megérteni, vagy esetleg mesterségesen lemásolni, de felfogni sem nagyon képes). Kétség kívül, mi magunk tanítottuk meg idegrendszerünknek izmainknak, reflexszerűen működtetett ellenállásunkat, feszültségeinket. Mert azt hittük, hogy a problémáinkra irányított ellenszegülő gondolkodásunkkal megoldhatjuk azokat. Ennél azonban sokkal hatékonyabb kibeszélni magunkból feszültségeinket és aztán végleg elhagyni őket. Még jobb ha ezeket egyszerűen sejtjeinkkel beszéljük meg. Egyfajta tudatos együttműködésként, akciótervként, hogy ezután nap mint nap arra koncentrálunk néhány percet, hogy közösen elengedünk minden olyan érzelmi hatást, félelmet, feszültséget, amire már nincs szükségünk többé. Ilyen módon nem csak depresszióban, hanem békés létünkben is karbantarthatjuk, tökéletesíthetjük rendszereinket. Valószínűleg a hatás nem lesz mindig azonnali, de türelmünknek és elszántságunknak meglesz az eredménye. Hatékonyságunk javítása, mindig bőven megtéríti a rászánt időt.
• Dokumentálhatjuk fejlődésünket és boldogságunkat: Írjuk le tapasztalatainkat a félelmek eleresztéséről. Reménytelenségben a megerősítések is jól jöhetnek, amelyeket saját emlékeztető naplónktól kaphatunk. Hogyan alakul át félelmünk, félelemhez való viszonyunk és szemléletünk. Ha eljutottunk odáig, hogy bármit megtennénk boldogtalanságaink levetkőzésére, akkor a következőt is kipróbálhatjuk. Tegyük fel a kérdést: mit tennénk fájdalmunk hiányában. Mi mindenen gondolkodnánk és mit terveznénk akkor, hogyha szenvedélyesen szeretnénk az életet? Ennek kiderítésére figyeljük meg azokat a napokat, amikor valamiért különlegesen jól érezzük magunkat. Miben különbözik ez depressziónktól? Talán most nem is az okok igazán érdekesek, hanem boldog létünk minősége és megnyilvánulása. Utána depresszióban is kezdhetünk pontosan így cselekedni, mintha lenne hozzá kedvünk és erőnk. Másként hogyan bizonyosodhatnánk meg depresszív gondolataink valótlanságáról? Amilyen mértékben belenyugszunk erőtlenségünkbe és reménytelenségünkbe, olyan mértékben ismerjük el igazságnak. Megmagyarázhatatlan fáradságainkhoz is mindig megkereshetjük feszültségeinket testünkben. Hiszen ezeket az érzéseinket is a világ félelme generálja. Eleinte sajnos mély depressziónk részleges amnéziájában néha csak feljegyzéseinkbe és leírt értékeléseinkbe kapaszkodhatunk. Máskülönben a reménytelenség pontosan ezeket az eredményeinket fogja elfedni, megkérdőjelezni és értéktelennek beállítani számunkra. Persze, naplónk első lapjára mindjárt fel is írhatjuk: Ha szorongok, elfelejtettem átállítani a figyelmemet.

Várjuk további javaslatod, véleményed, hozzászólásod a témához!