Szia mélydepis!
Nyaralni voltam, csak most válaszolok. Igen még szerkesztgetem a fejezeteket. Most már évek óta nem szorongok és nekem a meditáció segített. Néha még az ébredések kellemetlenek, de fél óra alatt teljes értékű vagyok ilyenkor is. Egyszerűen leállítom az elmém, minél jobban sikerül annál jobb, egyre könnyebb. Most már másodpercek alatt megy. Szerintem ilyenkor az érzékeny emberek elméje olyan dolgokra figyel amire nem kéne (kicsit automatikusan, mert megragad egy idegen nézőpontban) és a meditációval megtanulható figyelmünk és gondolkodásunk fegyelmezése. Ebben az állapotban szinte maguktól elkezdenek feloldódni a félelmek.
Jobbulást!!! Ha bármi javaslatod, vagy kérdésed van, írj nyugodtan.

Azt hiszem minden módszer előbbre visz amivel megcáfoljuk a félelmetes gondolatokat. Nekem a legjobb volt teljesen mellőzni a gondolkodást ilyenkor. Elhinni sohasem érdemes őket, de ne keseredj el ha ez nem sikerül mindig. A fejfájás szerintem már biztosan sokkal jobb a félelmeknél. A szorongások így elkerülhetők lesznek és megfigyelhető helyette a feszültség/fájdalom (pl. fejfájás), amitől lassan oldódni is kezd majd. A meditációban is a befelé figyelést javaslom: mély hosszú légzés és semmi gondolat, ha jön egy új gondolat engedd tovább. Ebben a gondolat nélküli állapotban kell megfigyelni aztán a testi tüneteket, amik maradtak és ha azok feloldódnak velük eltűnik a reménytelenség is.
Ja, az alvással sosem voltak gondjaim, de a meditáció csodaszer.

Aha, most jó kis front van.
Ne higgy el semmit ami eszedbe jut és lehetőleg ne is gondolkodj. Zéró agyalás. Nem tudom mennyire erős ez most, mert én már csak nagyon enyhén vagyok rá érzékeny, de ha nagyon erős, akkor inkább aludja ha tudsz.
Enyhébb esetben viszont, ez nagyon jó lehetőség a befelé figyelésre. Később már bármikor menni fog. Nekem hónapokig tartott mire kimeditáltam a nagyját, miután rájöttem hogy hogyan kell, utána volt sokkal könnyebb. Nyilván a régi reflexek is működnek, úgyhogy ellenállsz, de semmi baj, meditációval könnyebb lesz átvészelni.
Ne megszabadulni akarj, mert akkor ellenállsz! Hanem békésen elfogadni.
Szurkolok!

Úgy tudom nem szűnt meg, csak átköltözött a facebook-ra.

Szia, gratulálok!

Ha mégis vissza-vissza térne a rosszullét, most raktam fel az új fejezetet, amiből kiderül ez miért lehet és főleg mit tehetsz ellene.
http://www.boldog.info/boldogsagemlekeztet/depresszio-feloldasa
Sokszor elég a remény és a gyógyulás öröme, hogy elfedje a tudatalattinkban még megbújó félelmeket a depressziótól, de természetesen ezeket is fel lehet lassan számolni.
Nagyon örülök hogy sikerült az elhatározásodat megvalósítanod, ez csakis a te döntésed és érdemed. Egyszer már én is kipróbálom magamon ezeket, hátha rajtam is segítene (ez csak vicc volt)

Szia!
Sikerülni fog! Semmi más ennél kevesebb eredményt és gondolatot ne fogadj el. A meditációt mindenképpen ajánlom gyakorolni, mert nekem csak ez segített.
Amint sikerül csökkentened a félelmedet a depressziótól, egyre inkább megtalálod majd magadat is. A depresszív gondolatokat mindenképpen érdemes megcáfolnod, mert pontosan ez a működésének alapja, mármint a rettegés a depressziótól, amiért jelenleg csodának tekinted: Idézet:

h van akinek sikerült

Sok sikert hozzá!

Idézet - yaris48:

Sajnos én ezzel a problémával küzdök kissebb nagyobb megszakítással már 17 éve Nem tudom van e ebből teljes gyógyulásra esély. Mert én nem nagyon bízom benne.

Kedves yaris48!
Akkor abban már biztos lehetsz, hogy ez nem tartozik hozzád, hiszen 17 év alatt sem sikerült megszeretned, vagy elfogadnod. Soha semmiben nem leszel ennyire biztos, mint hogy ez nem Te vagy, mert mindig idegenül fogod magad érezni vele. MINDIG!
Egyébként ezt a "nincs kiút" dolgot már hallottam, én is találkoztam ezzel a gondolattal depresszióban néhányszor, sőt minden depressziós:
Most figyelj:
"Soha többé nem fogod már jól érezni magad."
"Az öröm egy nagy kamu, nem is létezett soha."
"Nincs remény!"
"Egyre rosszabb lesz, aztán végül teljes kudarcot vallasz."
"Semminek nincs értelme."
"Legkevésbé a létezésednek."
"Vagy becsavarodsz végleg, vagy jobb esetben meghalsz..."
Gondolatolvasó vagyok hogy kitaláltam a depresszív gondolataidat? Vagy csak ugyanazt az idegen és elfogadhatatlan poklot látogatjuk állandóan?

Elég sokat beszélgettem, leveleztem depresszióra érzékeny emberekkel itt is és más oldalakon is és úgy vettem észre, hogy általában nagyon értékes, érzékeny és tehetséges emberek, csomó humorérzékkel és fantáziával. Bizonyos felelősséggel jár a lényeglátó képesség, hogy keresztül látunk a gondolatok világán és a világ bajain. Nem kell elhinni minden gondolatot, ami az eszedbe jut. Ez nem olyan betegség mint a többi, inkább egy hibás meggyőződés, amit a világ félelme és bizalmatlansága kényszerít ránk: ezért soha nem fogsz találkozni egyetlen olyan depresszióssal sem, aki nem retteg tőle. Csakhogy ez a BIZALMATLANSÁG az Élettől Neked nem felel meg, hiszen magad is problémának tekinted, ami ellen küzdesz.

A depresszió nagyon fél a bátraktól és ha nem félsz tőle, ő fog menekülni hanyatt homlok Tőled. De ezt csak akkor tudod megtenni, ha képes vagy fegyelmezni az elméd és nem gondolod ezeket a gondolatokat, főleg nem hiszed el őket, ennek gyakorlására való a meditáció.