Biztonságot, kényelmet vásároltunk és boldogsággal fizettünk érte.
Richard Bach


Start

Boldogságemlékeztető

Boldogságemlékeztető
Boldogtalanságaink
Depresszió, szorongás
Depresszív gondolatok
Életerő, stressz, alvás, ébredés
Pánik
Gátlásaink, fóbiáink, szorongásaink elengedése
Depresszió feloldása
Meditáció

Összefoglaló

Mit tehetünk depresszióban?

Web

Jog
Link ajánló

Kapcsolat

Üzenőfal

Legújabb üzenetek

Natika:
Mahpiya, mintha én írtam volna le ezeket a sorokat, egytől egyig megegyezett a problémánk! El fog múlni! Be köszönöm neked ezt az oldalt, bárcsak korábban tudtam volna róla, nem szenvedtem volna ennyi éven át! Istennek hála találtam egy jó pszichológust, akitől sokat tanulok, egyébként nagyon-nagyon hasonló a nézeteitek! Mé :nonono: g hosszú út vár rám, de boldog vagyok!!! Jézus szeret téged!i :drinks:

Hullám:
Ez az oldal fantasztikus!! Hálás vagyok érte ❤❤

Ö.T.:
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM KEDVES BE, ALIG VÁROM, HOGY ELOLVASHASSAM!!!! Ö.T. :bye:

Be:
Kedves Ö.T.! Erről a témáról és Neked szól "A látszat néha mindig csal", amit a főoldalról tudsz elérni, nekem is voltak ilyen sejtéseim és ez a legjobb a témában, amit találtam. Azonban a lényeg: hogy a félelem mindenképpen a "miénk", mindegy hogyan gyűjtögettük és így törölhetjük őket, akkor is ha kollektív eredetű, de kisajátítottuk magunknak... :book: [url]http://www.boldog.info/Seth%20megszolal%20A%20latszat%20neha%20mindig%20csal.pdf[/url] :lamo:

Örömmel-törölöm = Ö.T.:
Kedves Be, régi olvasódként ismét kérdezek. Előző leveled ihlet kérdésre: ' összegyűjtögetett félelmet ' említesz. Azon gondolkozom, saját életemre is gondolva, hogy én tulajdonképp amióta az eszemet tudom, már emlékszem bizony szorongásra, félelemre, akár irracionálisra is! Hogy lehet ez? C.G. Jung szokott írni az ún. kollektív tudattalanról. És quasi abban sokminden emberi / általános! emberi benne van. Én arra is szoktam gondolni, hogy milyen logikus magyarázat lehetne e cipelt'csomagokra', hogy már életünk előtt, akár előző életekben gyűlhettek össze. Te mit szólsz ehhez? Ne fáradj, ha a téma túlzottan nagy :crazy: ..... Üdv, Ö.T.

Mahpiya:
Köszönöm szépen, hogy meghallgattál és tanácsokkal halmoztál el. Hálás vagyok neked. Sokat, nagyon sokat segítettél. Igyekezni fogok. A honlapodat fogom alkalmazni. :victory: Üdvözletem, szép napot kívánok. :give_heart:

Be:
Nem ritka, hogy az összegyűjtögetett félelem agresszióként jön elő. A tehetetlenség táplálja. Azt is mondják, hogy az agresszió, az zajos félelem. Ez egy takarítási folyamat, de néha túl sok jöhet egyszerre felszínre. Mintha kiborítanánk az összes fiókot. Meg kell tanulni, hogyan lehet csak egy fiókot borítani és rendbe tenni egyszerre. Minél inkább félünk tőle, minél jobban ellenállunk neki, annál erősebb a hányás. Hiszen mi magunk akarunk tőle gyorsan szabadulni, amikor felbukkan, ezért legközelebb, még több jön fel. Óhajunk szerint. A tudatalattit a tudat tölti fel tartalommal és a tudat vezérli. A tudatos gondolataink. Tehát meg kell tanulni fegyelmeznünk az elmét és a lehető legjobban érezni magunkat, a törléshez és ahhoz, hogy legközelebb kezelhetőbb mennyiségben jöjjenek felszínre. :meditate:

Mahpiya:
Szia.Nagyon köszönöm önzetlen segítségedet,s az időt, amit rám szánsz.El fogok olvasni mindent,ami a honlapon szerepel.Igen, érdekes volt a hirtelen jó érzés,amit üzeneted eleje kiváltott,aztán ismét a szívszorító érzés.Azt írtad, ugyanazzal a jó érzéssel kell a méregtelenítést indítani.Egyetértek veled teljes mértékben, csak nagyon hamar borzasztóan megrémülök, mikor érkeznek a negatív gondolatok.Abban nyilvánulnak meg, hogy ránézek mondjuk a késre,s már fut is a gondolat, hogy azzal megyek neki feleségemnek,vagy az épp ott tartózkodó személynek.Szörnyen szégyenlek erről beszélni, nagyon rossz,hogy nekem ilyen gondolataim lettek egyik napról a másikra, holott nagyon szeretek mindenkit,s eddig nem kínoztak ilyen gondolatok. Az ilyen horrorisztikus filmek fel szoktak zaklatni, lehetséges, hogy ez volna az én legnagyobb félelmem, hogy képes volnék bántani, megölni valakit? Mindig erősen konfliktuskezelő, békés és csendes személy voltam, aki roppant érzékeny, visszahúzódó,s mindig nagyon ragaszkodó.Emiatt nem értem igazából, miért így, ebben a formában élem meg ezt, amiről írtál. Egyébként melankolikus típusú vagyok, tehát depresszióra mindig hajlamos voltam. A szörnyű gondolatok mellé felsorakoznak olyan gondolatok is, amik próbálják még inkább bebetonozni elmémbe a félelmet és azt sugallni, hogy semmi köze a depresszióhoz,ez sokkal komolyabb annál,s igazából ez félemlít meg. Vissza-visszatér,hogy mi van,ha hirtelen elveszítem önuralmamat,és tényleg árthatok.Tudod, a bekattanástól való félelem és ez az,ami tovább tartja figyelmem középpontjában a bevillanó,ijesztő gondolatokat.Amikor ez az egész elkezdődött,épp banki kölcsönt intéztünk,rengeteg stressz, rengeteg bizonytalanság, idegeskedés ért.Talán ennek is lehet hozzá köze.Nálam egy filmmel kezdődött,amiben a férj megölte bekattant feleségét,mert az végzett gyermekeikkel.Nagyon felzaklatott és sajnos érkezett a gondolat.Ugye találkoztál már hasonló problémával?Köszönöm, hogy támogatsz.Nagyon jól esik. :bye2:

Be:
Itt az oldalon "kötelező" a tegeződés. ;-) Igen, azonnal ki tudsz gyógyulni, egyik pillanatról a másikra. Van egy csoda módszer, ami azonnal megszünteti ezt és soha vissza sem tér. :o Sajnos ilyen módszer nem létezik, kicsit hazudtam, mégsem túl nagyot! :n Meg volt rá az okom miért tettem, mindjárt elárulom ezt. Nem tudom itt gyorsan egy-két mondatban összefoglalni a tuti módszereket, mert ha létezne egy ilyen frappáns összefoglaló bölcsesség és módszer, akkor már ismernénk azt. Illetve mégis létezik ez: az ÖRÖM! Azonban elsőre nem fog sikerülni, a szorongások közepén örömre kapcsolni, sőt még a felbukkanó félelmeket, sem lesz könnyű csökkenteni. Erről szól ez az oldal, hogyan lehet ezt a képességet kifejleszteni és így a félelemeket törölni. Örömmel! :lol: Más oka is volt hazugságomnak, hogy felismerd a félelmedet tőle. Hiszen amikor azt olvastad, hogy van gyors megoldás, az már is megnyugtatóan, jó érzésként hatott (ez az érzés kell a törléshez). Amikor viszont azt olvastad, hogy még sincs gyors megoldás, akkor máris visszatért a rossz érzés. Sajnos ez, hogy milyen érzésekkel viszonyulsz ehhez a tisztulási, méregtelenítési folyamathoz, az döntő jelentőségű, a félelmek törléséhez. A hipochondria önmagában éppen elég félelem gyűjtögetés, ami hosszú idő alatt bizony telítésbe viszi a tudatalattit. Meg aztán az életben is sok a feszült helyzet. Amikor ez a telítődés megtörtént, elindul a "hányás". Megtanulható annak szabályozása, hogy mennyi jöjjön egyszerre felszínre. Tehát lassan és szisztematikusan meg lehet szabadulni a félelmektől, de nem félelemből. Ha valaki azért akar megszabadulni a pánikrohamoktól, vagyis az összegyűjtögetett félelmeitől, mert fél ezek felbukkanásától, akkor ez az új félelem, csak hozzá adódik. :furious: Nem szabad félni, mert az csak gyorsítja a kilökődést és növeli a rohamokat. :thinking: Az oldalon próbáltam részletesen leírni, hogyan lehet ezt megcsinálni, hogyan lehet ebből az örvényből szisztematikusan kikecmeregni. :lamo:

Mahpiya:
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a gyors segítséget. Sikerült kicsit megnyugtatnia. Ezek a nagyon ijesztő és negatív kényszeres gondolatok teljesen eltűnhetnek majd? Nagyon szeretném visszakapni régi önmagamat. Tudja, én erős hipochonder voltam, állandóan újabb és újabb testi tüneteket véltem felfedezni magamon, amikkel szinte hetente futkostam orvosokhoz, ám sosem találtak semmit. Mióta megérkeztek ezek a kényszergondolatok, ezek a testi tünetek teljesen eltűntek, mert csakis a negatív gondolatokra irányítom figyelmemet. Úgy érzem, ez a legmélyebb pontja a félelemnek, ennél rosszabbat sohasem éltem át, de most már elég volt, meg akarom szüntetni. Csak szükségem volna egy kiindulási pontra. Nagyon jó dolgokat írt nekem. Figyelemelterelés, testmozgás. Ha ezeket alkalmazni fogom, megszabadíthatnak a negatív, állandó gondolatoktól? Köszönöm segítségét. Nagyon köszönöm. :bye2:




Stat:

Látogatók : 157881
Jelenleg : 1

Elmúlt 4 nap:

Látogatók : 145

Boldogságemlékeztető



Ez egy boldogságemlékeztető.
Akkor kezdtem el lejegyezni magamnak, amikor úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó tovább félni az Élettől. Valahonnan még előbányászott gyermeki naivitásommal és lelkesedésemmel arra az elhatározásra jutottam, hogy a boldogság megismerhető, megtanulható. Viccesen ezt azzal is indokolhatnám, máskülönben miképpen lehetséges, hogy a gyerekek általában jobban csinálják a felnőtteknél. Persze a boldogság alighanem ennél ravaszabb probléma. A boldogtalanság pláne. Szerencsére, talán most már senkinek nem kell egyedül próbálkoznia velük. Rengeteg közös információ összegyűlt. Meggyőződésem, "sötét" depressziós korunkban új távlatok nyíltak a megértésben. Annak ellenére is így gondolom, ha sokszor inkább beszűkülésként értékelnénk a helyzetet. A világegyetem és az élet tökéletes mechanizmusát szemlélve, mindig is egy picit furcsának gondoltam azt a szenvedő látásmódunkat, amikor kétkedéssel fogadjuk az élet nagyszerűséget. Ezért különösen, mikor velem fordul ilyen elő. Néha a megjavítására javaslatokat is fel tudunk sorolni. De vajon hogyan tudná nekünk a világ megadni hozzá az ötleteket és gondolatokat, ha nem rendelkezik velük? Inkább azt hiszem, az Élet eddig még minden látszólagos korlátját túllépte. Tehát minden okunk megvan a bizakodásra. Mostanában, például az internetet is felhasználhatjuk keresgéléseinkhez, eszmecseréinkhez. Azért kezdeményezem ennek az emlékeztetőnek létre hívását, hogy segítsen újra rátalálnunk - gyermekkorunkban még birtokolt - örökségünkre, a boldogságunk választásának lehetőségére. Kedvenc rejtélyünk újszerű megközelítését, kérdéseink egyre pontosabb megfogalmazását tűzöm ki célul. Amellyel talán majd mások is könnyebben rátalálhatnak a saját megoldásukra. Ha szorongásaidból, fájdalmaidból, félelemországban tett kalandozásaidból a hazavezető ösvényt keresed, szívesen felajánlom neked is. Utunk közben emlékeztetőül kiindulásunkra, legmélyebb rétegeinkben most is jelenlévő gyermeki valónkra. Az örömre.



Boldogság fogalmam definiálásához, ebben az emlékeztetőben meg fogok elégedni egy olyan meghatározással, amivel időnkénti boldogtalanságunk kedvtelen bóklászásában is tökéletesen kiegyeznénk. Eszerint boldogság az a tapasztalatunk, amikor úgy érezzük: MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN VAN. Ugyanis ez az a helyzet, amikor a boldogtalanság mint kérdés, fel sem merül. Vagyis a boldogságot egyszerűen természetes lelki egészségnek tekinthetjük. Alapállapotunknak. Ezt a definíciót most még nem tudom bizonyítani, hiszen erre készült ez az oldal. Tehát ne tekintsük ezt alapfeltevésnek, hanem inkább bizonyításra váró kérdésnek. A boldogság a leginkább otthonos érzésünk. Mindig figyeljük is meg, ha lehetőségünk van rá, milyen könnyű az élet, amikor boldogok vagyunk. Minden ettől különböző létünk már többé-kevésbé nehézkesnek, félelmetesnek és idegennek hat. Természetesen, a későbbiekben jó lenne felderítenünk életünknek azt a felvillanyozó lehetőségét is, amit örömnek nevezünk. Előzetesen, talán nem tévedünk nagyot, ha az örömöt boldogságunk erőteljes érzékelésének tekintjük. Gyermekkoromban legtöbbször még pontosan így láttam a világot. Bizalommal és kicsattanó életerővel. Aztán nagyra nőttem és közben olyan mélyre süllyedtem a világ félelmében, az aggodalmaskodó depresszív gondolatokban és az élet megkérdőjelezésében, hogy most írásban kell emlékeztetnem magamat: a boldogság számomra a leghasznosabb és legvalóságosabb dolog. Ilyenkor vagyok a legerősebb, a legegészségesebb és szellemileg a legtisztább és úgy érzem száguldok terveim megvalósításával.



Minden eredményünket - kezdve attól hogy megtanultunk járni, vagy beszélni - örömünk lelkesítő ereje érlelte. Ezért talán érdemes jól megfigyelnünk ezeket az alkalmakat. Sőt, szorgalmasan jegyzetelni. Fiatal koromban azt gondoltam, hogy valami kedvezőnek kell történnie a boldogsághoz. Azután, ez az első felfedezésem róla, később nem bizonyult pontosnak. Mert kiderült, hogy ezek a kedvenc események, leginkább csak nekem azok és nekem sem mindig. Vajon, ha a boldogságunk ennyire személyes, elképzelhető hogy rajtunk múlik? Remélem igen. Mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy előzetesen valamilyen módon mindig mi magunk döntünk róla. Például, hogy: "jaj, csak ezen jussak túl...", vagy "milyen jó lesz, ha...". Ennek a tuti módszernek - hogy hozzá kötjük örömünket valami kézzel fogható eseményhez - megvan az a hátránya, hogy közben elfelejthetjük valójában honnan is jön. Belőlünk? Így pár sor alatt - azt hiszem - alapjaiban meg is fejtettük a boldogság titkát. Hiszen honnan is jöhetne máshonnan, ha örömünket leginkább csak mi érezzük? A titok valójában mi magunk vagyunk. Egyénenként és közösségileg is. Ha a legnagyobb csodát kell felidéznünk boldogságunkhoz, akkor az Életet javaslom. Saját magunkat. Most már "csak" arra kell rájönnünk, hogyan tudnánk örömünket tetszőlegesen megvalósítani. Boldogság emlékeztetőnk a továbbiakban erről szól. Lelki egészségünkről és az Élettel való legjobb kapcsolatunkról. (Ha valakinek úgy jobban tetszik, az emlékeztető szövegében az "Élet" helyett mindenhova behelyettesítheti az "Isten" szót is.)



Bízhatunk abban is, hogy egészségünk és életkedvünk információi mindenki számára hozzáférhetőek. Hiszen mi okból akarná bárki is elzárni őket? Az informatika korában már a gyerekek is tudják, hogy ez teljességgel értelmetlen és lehetetlen. Ugyanis az információnak és a gondolatnak van egy rendkívül érdekes - minden mástól különbözőnek látszó - tulajdonsága. A megosztásával csak egyre több lesz. Megállíthatatlanul. Ez azért is fontos, mert mégiscsak van valami, ami ehhez hasonlatosan működik, mármint hogy a továbbadással sokszorozódik. Az öröm. Ez a ritka, mégis hasonló jellemző talán nem véletlen. A gondolatok és az érzelmek rokonságára utal, amelyet mindenképpen alaposan megvizsgálunk majd. Keresgéléseim során, egy-egy felfedezésemkor az emlékeztetőm részeit újra és újra átírtam. Olyan is történt, hogy az addigiak ellentétére. Mivel ez az emlékeztető az interneten kerül közlésre, előfordulhatnak változtatások, további bővítések, hogyha valami fontosról megfeledkeztem volna. Illetve a jobb értelmezhetőség miatt a visszajelzések erre kérnek. Arra azért megpróbálok vigyázni, csak akkor fordulhasson elő, hogy rajtam kívül más is olvas egy fejezetet, ha már elégedett vagyok a tartalmával.



Ebben az emlékeztetőben varázslatos kérdések és gondolatok vannak. Leginkább olyan közös elvek és eszmék, amit együtt teremtettünk. Az a szerencsés vagyok aki lejegyezhetem őket. Egyszerűen így döntöttem. Amikor innen-onnan elkezdtem összegyűjtögetni ezeket a kincseket és bölcsességeket megfogadtam, hogy ezt a keresgélést mindaddig folytatom amíg teljes sikert nem aratok. Kutatásom kiindulásaként feltételeztem, hogy biztosan léteznek olyan információk, amelyek ismerete mindent megváltoztat és amiket mindeddig figyelmen kívül hagytam. Ezeknek a különleges - gyógyulást hozó - gondolatoknak egy részét mások már kigondolták előttem. ősidők óta. A rendszerezést és szerkesztést természetesen a saját tapasztalataim alapján végeztem. Mivel gyűjtögetéseim során csak korlátozottan törekedtem objektivitásra, ezért csakis ajánlani tudom, hogy te is lejegyezd a kedvenceidet, amikor az időd vagy a kedved megengedi. Nem nehéz rájuk találni. Elegendő elhatároznunk magunkat - mondjuk esténként, vagy reggelente - hogy az előttünk álló napon újra észrevesszük az értékes dolgokat, gondolatokat. Amikor jó kedvünk van csak úgy jönnek maguktól és egész lényünkben érezhető megkönnyebbülést, reményt hoznak. Kétségkívül félelemben, depresszióban pillanatnyilag nehezebb rájuk lelni. Viszont máskor soha ilyen pontosan nem tudhatjuk milyen gondolatokat is szeretnénk magunknak leginkább. A kereső algoritmusomban nincs semmi különös. Egyszerűen a közösből tulajdonba vettem és leírtam boldogító gondolatainkat, kérdéseinket. A válogatásnál ilyen egyszerű elvet alkalmaztam.



Amikor tanulmányozni kezded ezt az emlékeztetőt pontosan ugyanezzel a feltételezéssel élsz. Vagyis hogy választ találhatsz magadnak a gondolatok között. Máskülönben valami mással próbálkoznál. Horgászással, vagy énekléssel, esetleg versenyzéssel? Ebből a közös kiindulásunkból már azt sem nehéz feltételeznünk, hogy léteznek olyan elbátortalanító gondolatok is amelyek kifejezetten szándékaink ellen hatnak. Ezeket a lopakodó depresszív félelmeinket egészségügyi okokból nem fogjuk mértéktelenül kutatni, de gyorsabb és hatékonyabb kerülésükhöz, elengedésükhöz üdvös lehet felismernünk őket. Mivel boldogtalanságainkat mindig valamilyen félelemként azonosíthatjuk, hajlamosak vagyunk negatív ítéletet alkotni a félelmekről. De valamiért sohasem voltam igazán megelégedve azzal a sokat hallott jó szándékú tanáccsal, hogy: "Ne foglalkozz a félelmekkel annyit. Ne is figyelj rájuk!". Ennek a módszernek pillanatnyi hatékonyságát nem kétlem. Sőt, csakis gratulálni tudok annak, akinek ezt az elfordulást sikerül boldogtalansága közepén megvalósítania. Ebben az emlékeztetőben is próbálok majd támpontot nyújtani ehhez. Ugyanakkor nem hiszem, hogy hosszú távon további bizalmatlansággal és félelemmel, megszüntethetjük bizalmatlanságunkat és félelmünket az Élet felé. Sokkal inkább tekintek csodálattal félelmeink megbízható hasznosságára. Még a látszólag irracionális, vagy ok nélküli, kórosan rendszeres előfordulásuk esetén is.



Boldogság emlékeztetőnkben talán több szó esik félelmeinkről, mint a boldogságól. Ugyanis, - mint ahogyan boldogság definíciónkban is említettük - boldogságunk a legtermészetesebb dolog. Tehát elegendő azokat az ellentétes folyamatokat megértenünk, amelyek meggátolják, hogy örömünk és egészségünk automatikusan helyreálljon. Azonban félelmeinknek is elsősorban pozitív aspektusait vizsgáljuk, vagy a negatív hatások leírásánál is, éppen félelmünket próbáljuk csökkenteni ezektől, a megismerés által. Ugyan ma már nem szorongok, mégis szívesen indulok ki innen. Szerintem ez egy sokkal jobb alap, mint aminek elsőre látszik. Ugyanis pontosan félelmeinket fogjuk segítségül hívni örömünk megismeréséhez. Ezért, ha eddig sokat küszködtél velük, akkor a munka nehéz részét már el is végezted. Nem kérek olyat tőled, hogy ismeretlenül bízz meg bennem: idegenvezetőül a "pokolba". Mindenek előtt - a következő "Boldogtalanságaink" című fejezetben - el fogom mondani az okot, miért érdemes szerintem mégis jó alaposan a mélyére néznünk. Amikor idáig érsz az olvasással, addigra pontosan tudni fogod mit tegyél. Velem tartasz, vagy keresel valami jobbat? Vagyis ismerősre lelsz-e itt, a magadban hordozott igazsággal? Azt hiszem, ilyesmi még akkor is előfordulhat, ha meggyőződésed szerint most találkozol ezekkel a gondolatokkal először. Ez egy boldogságemlékeztető és semmiképpen sem szorongásnapló. Mindig csak a megoldásokra szeretnénk emlékezni, ezért csak egy egészen egyszerű használati utasítással szeretnélek ellátni az olvasáshoz: ne koncentrálj túlzottan a felismert problémákra. Ezeknek a szavaknak semmilyen hatalmuk és jelentőségük nincsen mindaddig, amíg nem kivédhetetlen veszélyként szemléljük őket.



Következő fejezet >> Boldogtalanságaink


MINDIG javíthatunk hangulatunkon!
Testedzéssel, meditációval,
társasággal, kirándulással...

bővebben...
Enyhe depresszív nyomás
értékes lehetőség
a tehermentesítésre.


bővebben...
Ha túlzottan szorongok,
elfelejtettem elterelni
a figyelmemet.


bővebben...
Depresszióban, minden
kellemetlen gondolat,
vagy következtetés,
illúzió.

bővebben...
Gondolatvilágunk is
bármikor javítható:
Nagyra-értékeléssel!
Minden tapasztalatunk
jó tulajdonságainak
állandó keresésével.

bővebben...
Irracionális félelmeink is
megfutamíthatók:

BOLDOGSÁG-gal!

bővebben...
Sokkal könnyebb
tornázni,
mint szorongani.


bővebben...
Hatékonyságunk javítása
mindig bőven megtéríti
a rászánt időt.


bővebben...