Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba.
Richard Bach


Start

Boldogságemlékeztető

Boldogságemlékeztető
Boldogtalanságaink
Depresszió, szorongás
Depresszív gondolatok
Életerő, stressz, alvás, ébredés
Pánik
Gátlásaink, fóbiáink, szorongásaink elengedése
Depresszió feloldása
Meditáció

Összefoglaló

Mit tehetünk depresszióban?

Web

Jog
Link ajánló

Kapcsolat

Üzenőfal

Legújabb üzenetek

Natika:
Mahpiya, mintha én írtam volna le ezeket a sorokat, egytől egyig megegyezett a problémánk! El fog múlni! Be köszönöm neked ezt az oldalt, bárcsak korábban tudtam volna róla, nem szenvedtem volna ennyi éven át! Istennek hála találtam egy jó pszichológust, akitől sokat tanulok, egyébként nagyon-nagyon hasonló a nézeteitek! Mé :nonono: g hosszú út vár rám, de boldog vagyok!!! Jézus szeret téged!i :drinks:

Hullám:
Ez az oldal fantasztikus!! Hálás vagyok érte ❤❤

Ö.T.:
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM KEDVES BE, ALIG VÁROM, HOGY ELOLVASHASSAM!!!! Ö.T. :bye:

Be:
Kedves Ö.T.! Erről a témáról és Neked szól "A látszat néha mindig csal", amit a főoldalról tudsz elérni, nekem is voltak ilyen sejtéseim és ez a legjobb a témában, amit találtam. Azonban a lényeg: hogy a félelem mindenképpen a "miénk", mindegy hogyan gyűjtögettük és így törölhetjük őket, akkor is ha kollektív eredetű, de kisajátítottuk magunknak... :book: [url]http://www.boldog.info/Seth%20megszolal%20A%20latszat%20neha%20mindig%20csal.pdf[/url] :lamo:

Örömmel-törölöm = Ö.T.:
Kedves Be, régi olvasódként ismét kérdezek. Előző leveled ihlet kérdésre: ' összegyűjtögetett félelmet ' említesz. Azon gondolkozom, saját életemre is gondolva, hogy én tulajdonképp amióta az eszemet tudom, már emlékszem bizony szorongásra, félelemre, akár irracionálisra is! Hogy lehet ez? C.G. Jung szokott írni az ún. kollektív tudattalanról. És quasi abban sokminden emberi / általános! emberi benne van. Én arra is szoktam gondolni, hogy milyen logikus magyarázat lehetne e cipelt'csomagokra', hogy már életünk előtt, akár előző életekben gyűlhettek össze. Te mit szólsz ehhez? Ne fáradj, ha a téma túlzottan nagy :crazy: ..... Üdv, Ö.T.

Mahpiya:
Köszönöm szépen, hogy meghallgattál és tanácsokkal halmoztál el. Hálás vagyok neked. Sokat, nagyon sokat segítettél. Igyekezni fogok. A honlapodat fogom alkalmazni. :victory: Üdvözletem, szép napot kívánok. :give_heart:

Be:
Nem ritka, hogy az összegyűjtögetett félelem agresszióként jön elő. A tehetetlenség táplálja. Azt is mondják, hogy az agresszió, az zajos félelem. Ez egy takarítási folyamat, de néha túl sok jöhet egyszerre felszínre. Mintha kiborítanánk az összes fiókot. Meg kell tanulni, hogyan lehet csak egy fiókot borítani és rendbe tenni egyszerre. Minél inkább félünk tőle, minél jobban ellenállunk neki, annál erősebb a hányás. Hiszen mi magunk akarunk tőle gyorsan szabadulni, amikor felbukkan, ezért legközelebb, még több jön fel. Óhajunk szerint. A tudatalattit a tudat tölti fel tartalommal és a tudat vezérli. A tudatos gondolataink. Tehát meg kell tanulni fegyelmeznünk az elmét és a lehető legjobban érezni magunkat, a törléshez és ahhoz, hogy legközelebb kezelhetőbb mennyiségben jöjjenek felszínre. :meditate:

Mahpiya:
Szia.Nagyon köszönöm önzetlen segítségedet,s az időt, amit rám szánsz.El fogok olvasni mindent,ami a honlapon szerepel.Igen, érdekes volt a hirtelen jó érzés,amit üzeneted eleje kiváltott,aztán ismét a szívszorító érzés.Azt írtad, ugyanazzal a jó érzéssel kell a méregtelenítést indítani.Egyetértek veled teljes mértékben, csak nagyon hamar borzasztóan megrémülök, mikor érkeznek a negatív gondolatok.Abban nyilvánulnak meg, hogy ránézek mondjuk a késre,s már fut is a gondolat, hogy azzal megyek neki feleségemnek,vagy az épp ott tartózkodó személynek.Szörnyen szégyenlek erről beszélni, nagyon rossz,hogy nekem ilyen gondolataim lettek egyik napról a másikra, holott nagyon szeretek mindenkit,s eddig nem kínoztak ilyen gondolatok. Az ilyen horrorisztikus filmek fel szoktak zaklatni, lehetséges, hogy ez volna az én legnagyobb félelmem, hogy képes volnék bántani, megölni valakit? Mindig erősen konfliktuskezelő, békés és csendes személy voltam, aki roppant érzékeny, visszahúzódó,s mindig nagyon ragaszkodó.Emiatt nem értem igazából, miért így, ebben a formában élem meg ezt, amiről írtál. Egyébként melankolikus típusú vagyok, tehát depresszióra mindig hajlamos voltam. A szörnyű gondolatok mellé felsorakoznak olyan gondolatok is, amik próbálják még inkább bebetonozni elmémbe a félelmet és azt sugallni, hogy semmi köze a depresszióhoz,ez sokkal komolyabb annál,s igazából ez félemlít meg. Vissza-visszatér,hogy mi van,ha hirtelen elveszítem önuralmamat,és tényleg árthatok.Tudod, a bekattanástól való félelem és ez az,ami tovább tartja figyelmem középpontjában a bevillanó,ijesztő gondolatokat.Amikor ez az egész elkezdődött,épp banki kölcsönt intéztünk,rengeteg stressz, rengeteg bizonytalanság, idegeskedés ért.Talán ennek is lehet hozzá köze.Nálam egy filmmel kezdődött,amiben a férj megölte bekattant feleségét,mert az végzett gyermekeikkel.Nagyon felzaklatott és sajnos érkezett a gondolat.Ugye találkoztál már hasonló problémával?Köszönöm, hogy támogatsz.Nagyon jól esik. :bye2:

Be:
Itt az oldalon "kötelező" a tegeződés. ;-) Igen, azonnal ki tudsz gyógyulni, egyik pillanatról a másikra. Van egy csoda módszer, ami azonnal megszünteti ezt és soha vissza sem tér. :o Sajnos ilyen módszer nem létezik, kicsit hazudtam, mégsem túl nagyot! :n Meg volt rá az okom miért tettem, mindjárt elárulom ezt. Nem tudom itt gyorsan egy-két mondatban összefoglalni a tuti módszereket, mert ha létezne egy ilyen frappáns összefoglaló bölcsesség és módszer, akkor már ismernénk azt. Illetve mégis létezik ez: az ÖRÖM! Azonban elsőre nem fog sikerülni, a szorongások közepén örömre kapcsolni, sőt még a felbukkanó félelmeket, sem lesz könnyű csökkenteni. Erről szól ez az oldal, hogyan lehet ezt a képességet kifejleszteni és így a félelemeket törölni. Örömmel! :lol: Más oka is volt hazugságomnak, hogy felismerd a félelmedet tőle. Hiszen amikor azt olvastad, hogy van gyors megoldás, az már is megnyugtatóan, jó érzésként hatott (ez az érzés kell a törléshez). Amikor viszont azt olvastad, hogy még sincs gyors megoldás, akkor máris visszatért a rossz érzés. Sajnos ez, hogy milyen érzésekkel viszonyulsz ehhez a tisztulási, méregtelenítési folyamathoz, az döntő jelentőségű, a félelmek törléséhez. A hipochondria önmagában éppen elég félelem gyűjtögetés, ami hosszú idő alatt bizony telítésbe viszi a tudatalattit. Meg aztán az életben is sok a feszült helyzet. Amikor ez a telítődés megtörtént, elindul a "hányás". Megtanulható annak szabályozása, hogy mennyi jöjjön egyszerre felszínre. Tehát lassan és szisztematikusan meg lehet szabadulni a félelmektől, de nem félelemből. Ha valaki azért akar megszabadulni a pánikrohamoktól, vagyis az összegyűjtögetett félelmeitől, mert fél ezek felbukkanásától, akkor ez az új félelem, csak hozzá adódik. :furious: Nem szabad félni, mert az csak gyorsítja a kilökődést és növeli a rohamokat. :thinking: Az oldalon próbáltam részletesen leírni, hogyan lehet ezt megcsinálni, hogyan lehet ebből az örvényből szisztematikusan kikecmeregni. :lamo:

Mahpiya:
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a gyors segítséget. Sikerült kicsit megnyugtatnia. Ezek a nagyon ijesztő és negatív kényszeres gondolatok teljesen eltűnhetnek majd? Nagyon szeretném visszakapni régi önmagamat. Tudja, én erős hipochonder voltam, állandóan újabb és újabb testi tüneteket véltem felfedezni magamon, amikkel szinte hetente futkostam orvosokhoz, ám sosem találtak semmit. Mióta megérkeztek ezek a kényszergondolatok, ezek a testi tünetek teljesen eltűntek, mert csakis a negatív gondolatokra irányítom figyelmemet. Úgy érzem, ez a legmélyebb pontja a félelemnek, ennél rosszabbat sohasem éltem át, de most már elég volt, meg akarom szüntetni. Csak szükségem volna egy kiindulási pontra. Nagyon jó dolgokat írt nekem. Figyelemelterelés, testmozgás. Ha ezeket alkalmazni fogom, megszabadíthatnak a negatív, állandó gondolatoktól? Köszönöm segítségét. Nagyon köszönöm. :bye2:




Stat:

Látogatók : 157881
Jelenleg : 1

Elmúlt 4 nap:

Látogatók : 146

Írj üzenetet:


Név:   (Kötelező, de tetszőleges)
Üzenet: <b>vastag</b> = vastag <i>dőlt</i> = dőlt [url]link[/url] = ->link
Küldés


Üzenetek, az újabbak találhatók feljebb:

2016-11-01 17:03:15
üdvözlet!kitűnő irás!nagyon sokat segít segített!kb 2004ben, éltem meg utoljára ilyen állapotot és most újra betört az életembe.mondjuk tettem is érte bőven! éjszakázások kialvatlanság,léha lusta életmód és könnyű drog ami innen nézve hogy 1 hónapja nem használom nem is olyan könnyű.18 éves koromban tört rám először azóta gyógyszereket szedek de szerencsére jól hat és emelni sem kellett soha most sem szeretném ,inkább az írásaid olvasom.sajnos abba csapdába estem,hogy óóh én már mindent tudok kezelni,hát nem.érdekes,hogy valóban a "lenyelt" félelmek visszatudnak térni.de mint minden természetesen helyre áll és újra egyensúly költözik az életembe.ehhez sok segítséget nyújtottál -nyújtasz írásaiddal.KÖSZÖNÖM

ZOZO
2016-10-26 08:56:35
Kedves Andelin!
Nem hinném, hogy tudok bármiben is segíteni Neked. Ez az oldal olyanoknak szól, akik a maguk kezébe szeretnék venni a boldogulásukat, nem valami, vagy valaki mástól függővé tenni. Olyanoknak, akik éppen kitakarítani szeretnék a félelmeiket és félelmetes gondolataikat, nem pedig még többet gyűjtögetni.
Nem is pontosan értem miről írsz, milyen egyedül létről beszélsz, amikor van két gyereked? Egyébként nincs is annál vonzóbb tulajdonság, mint amikor valaki boldog és önálló.
Be
2016-10-24 22:51:51
Kedves BE!
5 éve nevelem egyedül 2 gyermekem,38 éves nő vagyok.Boldognak mondhatnám magam,sok mindent elértem az életben,egyedül,szinte segítség nélkül.Jó munkám van,amit szeretek,egészséges,gyönyörű gyermekeim,lassan saját lakásom.Mégis...hiányzik a boldogság.Nem vagyok nagyravágyó,nem kívánok sokat,csak egy őszinte,tiszta,hűséges kapcsolatot,boldogságot.Sokat csalódtam az életben,gyermekkorom sem volt felhőtlen.Az én gyermekeimnek mindent megadok,viszont látják anya boldogtalanságát,nap mint nap a küzdelmet,hogy mosolyogni tudjak,hogy kibírjam,amíg elalszanak,hogy magamba tudjak zárkózni,és próbáljam feledni,hogy valójában egyedül vagyok.Sokszor észreveszem magamon a kezdeti depresszió tüneteit és ez nem jó.Fel kell még nevelnem 2 gyermeket,nem engedhetem meg ezt a luxust,hogy összetörjek teljesen.
Annyiszor átgondoltam már a dolgokat,a lehetőségeket,de egyre inkább nem találom a kiutat.
Tudnál nekem ebben segíteni,tanácsot adni?
Köszönöm és szép estét kívánok!Andelin.
Andelin
2016-08-17 14:38:28
Köszönöm a válaszodat. Nagyon érdekesek írásaid, még többször vissza fogok térni erre az oldalra.

Üdvözlettel, Petra
Petra
2016-08-17 11:41:05
Kedves Petra!
Szerintem csakis önerőből lehetséges a változás. Ez az oldal nem éppen a párválasztásról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy megbízhatunk az érzéseinkben. Vagyis ne féljünk az érzéseink szerint cselekedni. Magad írod le, hogy a vágyaddal ellentétesen cselekszel, én azonban ezt nem hiszem! Amikor ellentmondásba kerülünk önmagunkkal, mindig a gondolataink és az érzéseink kerülnek szembe. Szerintem is jobb ilyenkor az érzések után menni, pontosan úgy ahogyan tetted. Tehát nem érdemes tépelődni és az elmével birkózni, rossz érzéseket okozó gondolatokon. Az érzéseink szerint meghozott döntéseink, az egész élettapasztalatunkat és az életünk alatt leülepedett teljes tudásunkat felvonultatják. Ennél alaposabban hogyan dönthetnénk? A pillanatnyi gondolataink, ehhez képest, fegyelmezetlen csapongások.

Be
2016-08-16 09:55:14
Segítségeteket szeretném kérni! Gyermekkoromban elszakítottak számomra, kedves gondoskodó családtagjaimtól. Különösebb problémát akkor nem okozott gyermek éveimben, de felnőttként megtapasztaltam,hogy a párkapcsolataim sorra azért mennek tönkre, mivel félve az elszakadástól, nem merem a szeretetemet kimutatni, érzelemmentesen élek, illetve ha megkedvelek valakit, addig feszítem a húrt nála, míg Ő mondja ki, hogy szakítsunk. Ilyenkor már mindent bánok, mélyre zuhanok. Nem tudtam eddig változtatni viselkedésemen, pedig nagyon kínlódom miatt. Önerőből szerintetek sikerülhet változnom?
Petra
2015-12-29 14:02:41
Kedves Zsozso!
Tudatalattinkat és érzelmi rendszerünket, mindig a gondolataink töltik fel tartalommal és a gondolataink is vezérlik a működését.
Végeredményben leginkább csakis az életöröm törli a stresszt és az életünkben lerakódott rossz érzéseinket.
Azonban ahhoz, hogy törölhetővé váljanak, a felszínre kell jönniük. Ez (irracionális, vagy időszerűtlen) rossz gondolatok formájában történik. Ezt a takarítást, az örömre vágyó gondolataink indítják el és enyhébb esetben érthetetlen (oktalan) feszültségként, idegességként, kedvtelenségként, erősebb esetben szorongásként, depresszióként jelentkezik.
Az a stratégia, hogy semmit sem akarunk (letargia), elég jól lent tartja a mentális szemetünket. Vissza lehet így fogni a szorongást és a takarítást, így sokáig a szőnyeg alá seperhetjük a szemetünket.
Azonban azt veszem ki a szavaidból, hogy ez már nemigen működik. Ezen az oldalon próbáltam leírni, mit tehetünk ilyenkor és hogyan törölhetők ezek a régi fájdalmak, illetve hogyan lehet némileg szabályozni a szorongást és a mentális szemét felszínre kerülésének mennyiségét.
Első tanácsom az, hogy mindig szakíts időt azzal foglalkozni, amit a legjobban szeretsz. Ezt a depresszió képes tökéletesen megmérgezni pillanatnyilag, amikor rosszul vagy. Ez nem azt jelenti, hogy már nem szereted azt. Térj rá vissza, amikor jobban vagy. Nézz vicces videókat, vagy csinálj akármilyen vidám dolgot, amit szeretsz. Ez máris megkezdi a régi fájdalmak törlését és visszafogja kicsit, a következő szorongásos "rohamot".
Az oldalon találsz részletes leírást, de bármi kérdésed van írj ide...
SZABADSÁG!
Be
2015-12-28 16:03:03
30 éve már,hogy egy kis faluban temettem el magam.Elfojtottam saját vágyaim.Volt már depressziv hangulatom,de most mélyre zuhantam.Megbénult az élet bennem és körülöttem.Emberekkel sem kivánok találkozni.

Zsozso
2015-11-21 10:10:32
Köszönöm a válaszodat.Szívesen olvasom az írásaidat, sok hasonló gondolattal találkozom, ami az én fejemben is megvan. Amit a borzongásról írtál tökéletesen fedi a valóságot. Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra.

Üdvözlettel: Ili

Csák Ilona
2015-11-10 11:39:39
Természetesen lehetséges. Ha erre gondolsz, igazából nincs orvosi, vagy pszichológusi végzettségem. Műszaki érdeklődésű vagyok (gépészmérnök) és kerékpár szervizem van (testvéremmel), ezenkívül programozásból élek. Alaposan és sokat elgondolkodtam a depressziómról és érzelmi rendszerünk működéséről és megfogalmaztam magamnak a gondolataimat, leírtam őket ide. Nyilván sok hiba is van benne, de mégis megosztottam, hátha másnak is segít, vagy másokat elgondolkodtat, talán új nézőpontot ad. A borzongató érzésed, vélhetően azt jelenti, hogy valami hasonlót gondolsz (vagy érzel) erről, legfeljebb nem fogalmaztad meg ezt így magadnak. Ez az egybe csengés, egyébként elég ritka esemény, az oldalon található információhoz (vagy nem írnak ide az üzenőfalra). Talán mert kevesen keresnek gondolkodással megoldást erre a problémára, vagy más gondolati megközelítést választanak. Azért sem adtam meg egyéb infót magamról az oldalon, mert ugyan könnyedén elérhető vagyok személyesen is (Budapesten), de az oldalon található információn kívül, nehezen tudnék bármit is hozzá tenni, személyesen.
Be
2015-11-09 20:16:20
Most kezdtem el olvasni ezt az oldalt, és borzongok. Szeretném tudni ki hozta létre. Lehetséges?
Csák Ilona
2015-09-21 10:13:04
Szia!
A gyakori szorongások, a tudatalatti és érzelmi rendszer öntisztulási folyamata.
Úgy tudunk csak megszabadulni a felesleges félelmektől és a stressztől, ha a tudatalatti felszínre hozza és várja az elménk parancsát, reakcióját. Azonban mivel a félelmeink legtöbbje, hasznos reflex, csakis akkor lehet a lerakódott stresszt törölni, ha nem félünk felbukkanásakor. A boldogság-vágyunk indítja ezt a takarítást, azonban ha egyszerre túl sokat kényszerítünk a felszínre, akkor lehetetlen békésen szembe nézni velük. Márpedig ez kell a törléshez, béke és öröm.
Érdemes lassítania boldogságvágyat, méghozzá boldogsággal, hiszen nem vágyunk arra ami adott. Ezt hogyan lehet megvalósítani depiben is, arról szólna ez az oldal. Próbálok ötleteket is adni, de ez kicsit egyéni dolog, ki minek örül. A legfontosabb szabály, minél többet örülni. Ha ez nem megy szorongásban, akkor is meg kell próbálni, mindig javítani a hangulatunkat és annyira békésen viselni ezt, amennyire lehet. Amikor enyhül a roham, akkor meg jöhet valami családi program és sok nevetés, társaság, gyerekek. Hiszen a boldogságvágyunk indítja ezt a "takarítást" és a boldogságunk, békénk törli. Azonban ha nem fegyelmezzük az elmét, a boldogságvágy a depiben erősödhet fel igazán, ami fordított hatású. Mindig fontos depresszióban, javítani a kedélyünket valahogy (pl testmozgás), mert ez a hatás különben, a következő takarító alkalmat is megnehezíti.
Be
2015-09-21 00:57:25
Szia be!
Depresszioval kuzdom en is 3 ève jött az első!
Miota megszuletett a gyerekem azota vannak buta gondolataim vele kapcsolatbam de irracionalisak tartom oket
de viszont legutoljara ramjott a depi es annyira magaval ragadott hogy azt hittem megorultem !!!
Most elmult a depi de vannak szorongasaim es a gondolataim is a fejembe vannak.
pszchiiatriara mentem gyogyszert irtak de nem szedtem be mert tudom hogy az nem megoldas!!!
Fejlesztve onmagam lelki vilagat (onbizalomhiany,onsanyargatas)
Kicsit jobban erzem magam!
De nagyon felek hogy ne jojjon vissza a depi!!
A testmozgas segit ebben???
Meditacioval most szeretnek probalkozni!
Bocsi a hosszzu sorokert!!!
robi
2015-08-25 10:33:52
"Rendhagyó"-nak a saját leírásomat és látásmódomat értettem. Mert szerintem a depresszív-szorongás gyógyulási célú jelenség és nem betegség. Tudatalattink és érzelmi rendszerünk tisztulása. (Részletesen kifejtem az oldalon.)
Az egész weblap erről szól, amit kérdezel. Hogyan lehet csökkenteni a szorongást.
Nem tudnám egy mondatba összefoglalni, ha lenne ilyen aranyszabály, már ismernénk. Valaki már megfogalmazta volna, az elmúlt pár ezer évben. Igazából talán mégis van ilyen, de fegyelmet igényel az elmétől, amit gyakorolni és tanulni kell.
A szabály: örüljünk annyit az életnek, amennyit csak tudunk. Ugyanis a boldogságvágyó gondolataink gyorsítják a tisztulást és hozzák a felszínre tudatalattink tartalmát. Ennek elviselhetőre fékezésére a legjobb módszer: a boldogság. Minél több öröm. Vagy legalább az, hogy nem gondolkodunk rossz érzést okozó félelmetes gondolatokon. Szorongásban már ez sem könnyű, de más utat nem ismerek. Viszont sok módszert találsz itt az oldalon, vagy Seth leírásában (főoldalon a link), ami segíthet ebben.
SZABADSÁG!
Be
2015-08-24 16:08:03
Köszi szépen, rendhagyónak nevezted Őket?

Van tanácsod olyan esetre, ha a szorongás olyan fokú, h az alvás már egyáltalán nem megy, akár több napig...
Tudom, h a testmozgást írtad,de a fenti esetben ez már majdnem lehetetlen...
Bármi ötlet, h az alváshoz szükséges nyugalom kialakuljon?

Nagyon köszönöm!

Geri
2015-08-24 09:43:35
Kedves Geri, ilyesmihez nem értek (pszichoterápia). Az oldalon leírtam a véleményemet és a gondolataimat erről a jelenségről.
Hátha valakinek segít ez a rendhagyó nézőpont.
SZABADSÁG!
Be
2015-08-24 08:15:16
Kedves Be,


praktizálsz valahol, meg lehet keresni?

előre is köszi,
Geri
Geri
2015-07-08 10:54:41
Kedves Zsemle!
"Teljes mértékben magamra ismertem benne."
Tehát ebbe is belehelyezkedtél. Bocs, nem lehetett kihagyni a tréfát.
Nincs semmi nagy trükk, minél többet érdemes örülni az életben. Bárminek, amit szeretünk. Kicsit fel kell venni a lesz@rom nézőpontot is. Némi gyakorlás és egyre könnyebb, egy idő után nem kell fegyelmezni az elmét, megy már magától a jókedv. Hiszen senkinek sem használunk azzal, ha minden bajt magunkra veszünk és gyengék leszünk tőle. Csakis abból az erőből tudunk adni másnak, amink van. Tehát a túl nagy együttérzés: öngól.
SZABADSÁG!
Be
2015-07-07 13:01:50
Kedve Be!

Gratulálok az oldaladhoz. Zseniális! Gyakorlatilag tankönyvé kellene tenni. Sajnos.

A depresszív gondolatok fejezetben azt írod:

"Például a felbukkanó félelmetes gondolataim, mindig akkor érintettek a legkényelmetlenebbül, mikor fontolóra vettem őket saját lehetőségemként. Egyiket-másikat annyira közelről megszemléltem, hogy mindjárt magamra is próbáltam. Belehelyezkedtem. Talán nem is léteznek nagy gondok, csak túl közeli nézőpontok?"

Teljes mértékben magamra ismertem benne. Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan helyezkedtél "ki" a szituációból? Gondolom figyelem elterelés vagy elmefegyelem esetleg meditáció. De volt e valami konkrét "mondókád" vagy "rítusod" amit ilyen helyzetekben elövettél ?

Köszönettel:
Zsemle
Zsemle
2015-05-03 22:33:21
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, ÉS SZÍVBŐL GRATULÁLOK A 'NAGY SZELLEMEK TALÁLKOZÁSÁHOZ'IS! NAGY DOLOG, HOGY ÍGY RÁÉREZTÉL EGY MEGOLDÁSRA! ISTEN ÉLTESSEN! (EZÉLETEDBEN IS JÓEGÉSZSÉGBEN! ) É.
Érdeklődő
2015-05-03 20:53:21
Kedves Érdeklődő!
Mit számít, hogy én mit hiszek erről? Igazából, abban az írásban, még a reinkarnáció a legkevésbé felkavaró és hihetetlen információ, hiszen arra is van benne utalás, hogy egyszerre akár kétszáz életet is élhetünk "jelenleg". Amiket abban az írásban lehet még olvasni, ahhoz képest a reinkarnáció, a leghihetőbb rész.
Tizenöt évet gondolkodtam a depresszión, hiszen a témában kezembe került könyvekből és leírásokból, még a saját problémámra sem ismertem rá. Annyira nem, hogy eleinte azt hittem, hogy az én bajom valami más lehet. Kialakítottam magamnak egy sajátos értelmezést és megoldást erre. Miszerint a depresszió: érzelmi rendszerünk és tudatalattink, - saját túlpörgetett boldogságvágyunk által elindított - tisztulási folyamata. Feleslegesen rögzült félelmeink és a lerakódott stressz kilökődése.
Érzelmi rendszerünket, pedig saját gondolat választásainkkal szennyeztük és mérgeztünk életünk során. Leginkább pedig, csakis az ellentétével gyógyíthatjuk: elmefegyelemmel, békével, sőt leginkább örömmel, boldogsággal. Amikor 99%-ban kész lettem ezzel az irománnyal (Boldogságemlékeztető oldal), akkor találtam rá erre a szövegre. Ez hasonlított még leginkább a "megoldásomra" (semmi más hasonlót sem ismerek), minden furcsasága ellenére, sőt saját ellenőrzésem szerint, az ott felsorolt módszerek is mind, nagyon jó eredménnyel alkalmazhatóak!
Be
2015-05-03 18:47:18
Kedves Be, szemezgettem Seth írásából. Villámkérdésemre ne fáradj hosszú válasszal, kíváncsi volnék: hiszed-e / (tudod-e) a reinkarnáció tanát?
Elnézést, ha nem igazán vágtam témába..... É
Érdeklődő
2015-04-22 11:19:14
Ráadásul, pontosan annyira törlődnek ezek a régi lerakódott félelmek, amennyire nyugodtak maradunk, felbukkanásukkor. A legjobb radír a boldogság, napfény, sok-sok víz, testmozgás, meditáció. Az öröm, mély depresszióban lehetetlenül nehéz, de ha sikerül visszafognunk a takarítást, enyhébb idegességben, ki lehet nevetni magunkból a lerakódott problémákat, de legalább ha picit örülni is tudunk ilyenkor valaminek, az már nagyon hatékony. Mindegy minek...
Mivel örömmel "lassítani" érdemes a takarítást, az eredményes szembe nézés miatt (hiszen erős depresszióban, senki sem tud nem félni), ezért nem megy egyik napról a másikra.
SZABADSÁG!
Be
2015-04-22 11:03:56
Kedves Tyler!
Magam is 40+ vagyok, kb 16-17 év depresszív takarítási múlttal és gondolkodással ezen!
Az élet értelmetlensége (= örömtelensége), nem valós helyzet, hanem boldogságvágyunk által beindított takarítás "pora", amitől éppen nem látszik természetes gyermeki lelkesedésünk, életerőnk és életörömünk.
Viszont, ha minden alkalommal újra hiszel a félelemnek és a reménytelenségnek, amikor távozni szeretne a tudatalattiból, akkor mindig vissza is rögzül, hiszen tudatosan újra és újra fontosnak véled ezeket a félelmeket, amikor félsz tőlük!
Ennek elkerülésére, érdemes minél többet örülni!
Mindegy minek, biztos van valami ami szeretsz. Család, sport, bármi... Annak kell örülni. Elég elképzelni kedvenc tevékenységünket, amikor nincs lehetőségünk csinálni azt. Így kevesebb szemét és stressz jön egyszerre a felszínre, könnyebb is lesz szembe nézni vele és "örülni" neki, vagy legalábbis kevésbé félni tőle. Ugyanis a boldogságvágy indítja be a takarítást, viszont az örömben és boldogságban, nem vágyunk arra, ami adott.
Éppen akkor indul meg általában a "takarítás", amikor minden kész a boldogsághoz. Valami mégis is hiányzik (öröm), tehát a tudatalatti megpróbálja visszaállítani örömünket, de ezt már csak takarítással és a lerakódott stressz ürítésével lehetséges. Így elkezdi felszínre hozni félelmeinket, kudarcainkat, szomorúságainkat. De mindezt elsősorban boldogságvágyó gondolataink szabályozzák, amelyeket nehéz visszafogni (némileg talán lehet), ezért a legjobb örülni, hogy csökkentsük a boldogságvágyat és a depit:
Be
2015-04-21 22:19:26
Kedves BE!

Szeretnék személyeset kérdezni, elárulod a korodat? (nem kell pontosan, 30+, 40+ ?)
Illetve, mennyi ideig voltál a 'mély' fázisban?
Én 40 éves múltam, minden külső körülmény adott lenne a boldogsághoz, de napi szinten érzem az életem értelmetlenségét, és időtlen-idők óta nem érzek sem érdeklődést, sem örömet semmi iránt, és semmi miatt.
Csak kötelesség: kötelesség a munkám, kötelesség a családom. Felkelek, teszem a dolgom.
De ennél többet kell jelentenie az életnek.
Merre induljak?
Tyler
2015-02-11 09:41:03
Szia!
Igen, így van. Nehéz, nem küzdeni ellene.
Ezért is gondolom, hogy érdemes inkább mindent megtenni (minden módszert bevetni, amelyik kicsit is segít), hogy a legjobbat hozzuk ki a depressziónkból, amit csak tudunk. Nem a béke a cél (mert azt szinte lehetetlen elérni onnan), csak egy kicsit jobb helyzet. Hogy kicsit jobban viseljük, mint azt a feltörő valótlan félelem indokolná. Hiszen akkor a következő alkalmat is megkönnyítjük magunknak.
Ennek érdekében, depresszió közben még fontosabb annyit örülni (bárminek), amennyit csak sikerül. Vidám dolgokra gondolni, vagy ilyen videó-t nézni, stb. Nyilván nem rosszullétben, mert akkor nem fog menni, hanem amikor kicsit jobbak vagyunk. Ez lehet elképzelt öröm is, szép emlékek felidézése.
A Hicks könyvek nagyon jók és a régebbi Seth könyvek is, más könyvel nem találkoztam, ami nekem segített volna ebben.
Be
2015-02-10 10:01:03
Szia Be! Átolvastam a Seth anyagokat, amit itt is ajánlottál! Összességében tényleg jónak találom, s sok összefüggés van azokkal, amit Te is leírtál és bemutattál. Véleményem szerint a legnehezebb a legmélyebb elfogadás az erős depresszív helyzetekben, s ez elég kudarcos érzés tud lenni, ami tovább mélyíti a problémát. Már régóta próbálkozok sok mindennel (logoterápia, Tolle tanítások, mindfulness, homeopátia, zen buddhizmus, stb.), de talán kezdek rájönni, hogy ez akár a "külső" keresés kategóriája lehet. Az erős ellenálló és szabadulást vágyó gondolatot-érzést nagyon nehéz kezelni, főleg erős "slamasztikában". Úgy döntöttem, hogy az összevissza "külső" ugrálást abbahagyom, s megpróbálom az általad leírtakat alkalmazni. A leírásaidon túl milyen könyveket javasolsz, amik segíthetik a "megértést" (pl. Esther Hicks - Jerry Hicks könyvek)? Válaszodat előre is köszönöm! Üdv. fz
fz
2014-12-25 12:04:49
Kedves Krisztián!
Szerelmi tanácsokat sajnos én nem tudok adni, arra más oldalak vannak.
Az írásod amúgy is tele van ellentmondásokkal, el is mondom hol...
Ezeket szerintem mindenképpen tisztázd magadban.
"Sajnos valószínűleg bipoláris depresszióm van."
Ilyet egy bipoláris depressziós sohasem írna le! A bipoláris depresszió olyan erős érzelem hullámzás, a pánik szerű szorongás, vagy teljes reménytelenség, és az erős euforikus boldogság állapotok között, hogy az nem lehet kérdéses ("valószínűleg").
Az azonban tényleg valószínű, hogy némileg depressziós vagy, azért érzed a szeretetet értelmetlennek. Szó sincs arról, hogy nincsenek érzelmeid, hiszen akkor nem beszélnél arról a vélhető fájdalomról, ami akkor jelentkezne, ha szakítanátok. Habár abban igazad lehet, hogy csak a félelem (az egyedülléttől), még nem szeretet.
Amit még szeretnék írni Neked, hogy a depresszió és a félelem tényleg képes elfedni annyira a szeretetünket (nemcsak az életszeretetünket), hogy ilyen állapotban nem tanácsos dönteni ilyen fontos kérdésekben, de még gondolkodni sem rajtuk. A félelem és a depresszió elhomályosítja az elmét, ezért nem jó tanácsadó. Inkább akkor érdemes ilyesmiken gondolkodni, amikor különösen jól érzed magad (szellemileg ilyenkor a legtisztább az ember).
Szép ünnepeket!
Be
2014-12-25 06:35:14
Jó napot!
Lenne egy hatalmas nagy problémám. Van egy barátnőm lassan 4. hónapja és mostanában nem érzek iránta semmit, de viszont nagyon komolyan gondolom vele. Nem adom fel a kapcsolatot viszont szeretném előhozni az érzelmeimet iránta. Sajnos valószínűleg bipoláris depresszióm van. Nem a barátnőmmel van a baj hanem velem. Már megismerkedésünk előtt is depressziósnak véltem magam és szerintem ilyen állapotban összejönni valakivel csak komoly szándékkal lehet. Kitartok mellette és vele akarok maradni örökre csak nagyon bánt, hogy sokszor semmit nem érzek iránta, és úgy vélem ha ennyire bánt akkor komoly kapcsolatnak nézek elébe. Tényleg ahogy tud támogat, de jelenleg ez a legnagyobb problémám, hogy nem érzek sokszor szeretetet, azt hogy fontos nekem konkrétan semmit. Boldog akarok vele lenni örökre. Szinte minden nap találkozok vele és mikor fent vagyunk náluk akkor lényegesen kevesebb az ürességérzet bennem. Jól tudom, hogy ilyen csajt nem találnék soha aki ennyire szeret, gondoskodik rólam és támogat. Ön szerint nincs velem semmi baj? Normális depressziósan az érzelmek ilyen mértékű tompulása? Hozzáteszem a saját családom és senki iránt nem tudok érezni semmit már egy jó ideje. Ha kezelném a depressziót akkor visszajönne minden érzelem a barátnőm iránt? Mert ő azt mondja érzi rajtam, hogy szeretem csak épp nekem nem tiszta. Nagyon komolyan bántanám magam ha mással lenne boldog és nem velem... Ha mással látnám együtt. Elő lehet hozni az érzelmeket?
Mert az első egy hónapban tuti biztos voltak amiket éreztem is. Ön szerint mi kell egy egészséges és normális párkapcsolathoz? Nagyon komolyan gondolom vele mivel akkor ezt a levelet sem írtam volna meg önnek.
Krisztián
2014-11-23 10:09:55
Kedves Piroska!
Mindig a boldogságvágyunk indítja be lelkünk tisztulását. Vágyunk az örömre és de ezt már nem vagyunk képesek anélkül gyorsan elérni (mint gyermekkorunkban), hogy érzelmi rendszerünk takarításba ne kezdene.
Felszínre jönnek, az életünk során gyűjtögetett rossz gondolataink, aggodalmaink, fájdalmaink.
Ezt az takarítási folyamatot hívjuk depressziónak!
Amikor minden felmerülő gondoltunk keserű.
Érdemes ezt lassítani, például kevesebb boldogságvágyó gondolattal, testmozgással, meditációval, programozott vízzel, stb... Leginkább pedig azzal, hogy csakis a jól eső gondolatainkra figyelünk, ezeket választjuk inkább magunknak, csakis életünk értékes oldalát keressük, mindig nagyra becsüljük az életben, amit szeretünk.
Erről szól ez az oldal, hogy lehet elviselhetővé tenni tisztulásunkat.
Be
2014-11-22 21:26:40
E egy 62 eves anya es nagymama mar regota depresszioban szenvedek szeretet hianyba agyerekek a menyeim nagyon nem erdekelik az en szemejem.Sotakarmit mondok akarmit beszelunk erzem hogy meg vagyok vetve.Sokszoregy durva szo meg sert nem vagyok jol napokighigyetek el nekem hogy annal nagyob istenveresseg nincs70 km lakunk egymastol nem tudom megneznia masfeleves unokam mert egy holnapba egyszer megyunk haza mert ugye ami hazunkban laknak epen alszik es ha fel kel nem zsabad bemeni hozza .igazan nem tudom hogy jol tetteme hogy elmagyara mind ezt Olyan zart hejen lakunk a ferjemel nincs kivel beszejek. igy inkab magamba tartom lelki banatom.(nemtudom hogy ez betegsege?Jo napot!koszonok igy koszonnek nekem is az ede gyerekeim.koszi bocs ahejesirase .
piroska
2014-10-12 17:09:16
Szia Be!akkor megpróbálom magamban tartani őket,nem elmondani!
P
2014-09-12 15:34:13
Szia!
A depresszív gondolatokat onnan lehet felismerni, hogy mindig nagyon kellemetlen és idegen rossz érzés kíséri őket. Irracionálisak (valótlanok). Leginkább csak azért tűnnek mégis hihetőnek, mert túl sok jön egyszerre felszínre és minden más gondolatunkat is megmérgezik. Agresszió, düh, csalódottság, kudarc, stressz, félelmek, bánatok, idővel tisztulni "akarnak" a tudatalattiból. Amiket életünk során gyűjtögettünk. Nem szabad sokat gondolkodni rajtuk, mert az rossz érzést okoz és visszarögzülnek.
A másnak mesélés is gondolkodás.
Ráadásul az ellenálló és szabadulni vágyó gondolkodásunk hajtja ki őket, ha nagyon félünk tőlük és emiatt sokat agyalunk rajtuk, legközelebb is olyan sok jön elő emiatt, hogy nehéz lesz szembe nézni velük és nyugodtnak maradni.
Be
2014-09-09 21:09:47
szia BE!akkor jól értelmeztem amiket írtál?nemrég is voltak olyan nagyon durva gondolataim és megint csak rosszúl estek! Rosszabb,ha olyan gondolatok jönnek,amik még nem voltak!nemrég is ilyenek voltak!de megpróbálom,hogy nem mesélem el a páromnak,mert nagyon megsértődne,pedig tudja,hogy nem tehetek ezekről a gondolatokról,nem én akarom,hogy legyenek!akkor az egy megoldás,ha nem mondom el neki ezeket?ha elmondom,magamon könnyítek,viszont őt megbántom!inkább próbálom elfelejteni a rossz gondolatokat,és nem mondom el!mert ha mindig elmondom sose szünnek meg ezek a gondolatok?köszi a választ!
P
2014-09-09 09:54:02
Szakember nem vagyok, de szerintem azért esnek ennyire idegenül és rosszul nekünk ezek az irracionális gondolatok, mert ez nem mi vagyunk, ezek a gondolatok nem a mieink, tökéletesen összeférhetetlenek jelenlegi érzelem- és gondolatvilágunkkal.
Az elterelés nagyon jó, az életre figyelni, családra, gyerekre stb.
Ha nem akar elmúlni, javaslom a meditáció elsajátítását.

Be
2014-09-08 20:40:14
szia BE!Nagyon szépen köszönjük a gratulációt,mind a párom,mind a baba nevében !!!köszönöm,hogy írtál!végűlis akkor bármilyen rosszat is gondolok bármelyik szeretemmel,ne foglalkozzak vele,mert az " nem én vagyok"?!akkor semmi rossz gondolatot ne mondjak el a páromnak,mert nem ís esik jól neki,meg akkor elindúl a "gondolat lavina"!?ha kikívánkozik valami rossz gondolat tereljem el valami pozitív gondolattal!?nagyjából jól értelmeztem amiket írtál?jó,hogy tudok írni neked,mint szakembernek!köszönöm a választ előre is!
P
2014-09-08 09:38:24
Szia P!
Gratulálok a kisbabátokhoz.
Ezeken a gondolatokon nincs mit mesélni, de ami még fontosabb, nincs is mit gondolni rajtuk. Hiszen tökéletesen irracionálisak. Ezért bukkannak időnként, vagy túl gyakran felszínre, mert valamilyen régi félelem, fájdalom tisztulni "szeretne" a tudatalattiból. Érzékeny embereknél még az sem biztos, hogy saját régi probléma, hiszen van amit csak átveszünk a környezetünktől, túlzottan kihegyezett figyelmünkkel.
Ha valakinek el akarod mesélni, azt is jelenti, hogy szívesen fontolgatod őket, vagy meg szeretnéd oldani gondolkodással ezt. Így nem fog sikerülni, hiszen ezek a bajok valótlanok. Nem létező veszélyekre, nem találsz megoldást gondolkodással. Legalábbis nem úgy, ahogy normális problémáknál.
Régóta sűrűsödtek fel és csak azért tűnnek annyira hihetően fenyegetőnek, vagy valósnak, mert túl sok kerül egyszerre felszínre.
Ezért az sem visz előbbre, ha "kideríted", mi is lehet ezen fájdalmak, vagy félelmek gyökere.
Az előbb azt írtam, hogy valami tisztulni szeretne a tudatalattiból, de ez pontosításra szorul: valójában éppen szabadulást sürgető gondolataid, gyorsítják ezt a tisztulást és hozzák felszínre a felesleges szemetet. Érdemes visszafogni a szabadulás vágyad, mert ha nagyon ellenállsz ennek gondolkodásoddal, még több jön fel belőle és ilyen mennyiségben feldogozhatatlanok.
Ugyanis ezek éppen annyira tisztulnak és törlődnek belőlünk, amennyire nyugodtak tudunk maradni felbukkanásukkor. Ami azt is jelenti, hogy nem is nagyon gondolkodunk rajtuk.
De ez csak akkor lehetséges, ha nem túl sokat kényszerítünk a felszínre belőlük, állandó ellenálló gondolkodással.
Ugyanis, a tudatalattit gondolataink vezérlik, illetve mindennapi gondolataink töltik fel tartalommal.
Az oldalon próbáltam ezt összeszedettebben leírni.
Nyugodtan írj ide, ha valamit nem sikerült világosan leírnom, megpróbálom újra.
Be
2014-09-07 20:52:51
Szia!én is rossz gondolatokkal küzdök!néha vannak ilyen téren egész jó napjaim!néha olyanokat gondolok,akaratomon kívűl,amik rosszak nem kívánnám senkinek és a szeretteimel kapcsolatban gondolom!babánk lesz,boldogok vagyunk,néha még ő vele ís vannak sajnos rossz gondolataim!a rossz gondolataim sokszor elmesélem a menyasszonyomnak és néha nagyon nem esik jól neki,de ez érthető!Pedig NAGYON SZERETEM A MENYASSZONYOMAT,A BABÁT IS,ÉS A SZERETTEIMET!!!van úgy,hogy kikivánkozik belőlem,hogy elmondjam!néhány hete irt fel az orvom egy új gyógyszert,a rossz gondolatok ellen,remélem beválik!most a napokba is elég jó napjaim vannak a gondolatok terén,talán most hat!kérlek írjál!köszönöm a válaszokat,meglátásokat!
P
2014-07-07 10:10:27
Szia!
Csak sejteni merem a választ a kérdésedre.
De ha megfigyeled, minden nagyobb félelmünk a jövőre (mi lesz?), vagy a múltra (lelkiismeret furdalások, mit rontottunk el?) vonatkozik.
Ráadásul a félelmeket könnyen tanuljuk meg automatikussá, tudatalatti reflexé, félelem reakciókká. Tehát talán jellegükből adódóan nem csoda, hogy amikor ezek a felszínre kerülnek (takarítási célból), kirángatnak a jelenből. Ezért csak a szorongásokat kellene negatívan értelmeznünk és a depressziónak (nyomásmentesítés) lehetne örülni is. Persze, ha ez olyan könnyű lenne, amikor elönt minket az életünk fájdalma, ha túl sokat hozunk a felszínre boldogságvágyunkkal.
Most ott tartok ezzel a lomtalanítással, hogy szorongások már alig fordulnak elő, de erős frontok idején, néha nagyon erőtlenné válok. Vagyis most éppen ezeket az életerő gátakat dolgozom fel. Ezt pedig azért merem feltételezni, mert sohasem voltam ilyen erős (hamar fáradtam) életem során, javul a munkabírásom, ami emlékeim szerint mindig gyenge volt és velem született fáradékonyság.
Ugyanakkor ilyen időzavar, hogy nem találom a jelent, nagyrészt már teljesen elmúlt, holott éveket töltöttem kellemetlen "időutazós" szorongással, igaz akkor még nem tudtam, hogy ez mi is lehet.
Tudatalattink és érzelmi rendszerünk lomtalanítása.

Be
2014-07-07 00:50:59
Szia!

Nekem még egy olyan kérdésem lenne, a gondolati síkokkal kapcsolatban, ha pl csinálunk egy tevékenységet vagy együtt vagyunk épp valakivel vagy valakikkel, akkor miért van az, hogy nem tudok a jelenben lenni, megélni a maga valójában dolgokat mint régen? Hanem még akkor is valami szorongatón jár az eszem, amin régen nem.

Olyan érzet is rám szokott jönni, hogy valami rossz lesz, és nem tudom megélni sok esetben személyekkel való kontaktomat.. olyan tisztán... egyszerűen, emberien..

ez lelki probléma vagy lehet valami agyi betegség is hátterében? vagy csupán a szorongásom nagy...?
félelemésreszketés
2014-06-27 21:42:12
Értem, igen, köszönöm É.
Érdeklődő
2014-06-27 21:10:13
Ez a meditatív tudatállapot, hasonlatos ahhoz, amikor valaki elréved, néz mereven a semmibe.
"Csak" ugyanezt a gondolat-mentes állapotot kell elérni, ami gyermekkorunkban még könnyen ment és ha megkérdezte valaki min gondolkodtunk, nem tudtuk megmondani, ugyanis semmin.
Azóta a sok gond, kinevelte ezt az öngyógyító automatikus meditatív képességet belőlünk és most csomó erőfeszítésbe kerülhet visszaszereznünk.
A könyvet nem ismerem.
Be
2014-06-27 20:49:12
Köszönöm szépen! Szóval a célunk, h a gondolataink száma csökkenjen... persze, ez jó nehéz .
Ma meg John Main könyve a meditációról került kezembe, talán ismered.... (Bencés kiadó, Pannonhalma)
Minden jót, É
Érdeklődő
2014-06-27 14:26:46
Igen, ez is egy ajánlott feszültség mentesítő meditációs technika, ami jól működhet, ha valaki nem veszít közben célt. Sajnos sokaknál azt látom, hogy elvesznek a technikában és a szertartásban precízen és művészi tökéletességgel végre hajtva, de maguk sem tudják mi célból, évekig csinálnak valamilyen "meditációt", gyakorlatilag a gondolkodásuk csillapításának eredménye nélkül

Be
2014-06-26 21:32:31
Kedves Be!
Az imént érkeztem meg egy előadásról, a Transzcendentális Meditációról hallgattunk érdekeseket. Ismered-e, s ha igen, ajánlod-e?
Üdv, É.
Érdeklődő
2014-06-19 09:47:20
Kedves Niki!
Ez az egész oldal a tanács, amit kérsz! Ezért csináltam.
Persze én is örülnék, ha össze lehetne foglalni három négy mondatba, vagy néhány szóba egy szabályt.
Végül is lehet: NE FÉLJ! Csak nem jutsz vele sehova, mert nem fogod tudni megcsinálni, depresszív szorongásban.
Ha lenne egy egyszerű szabály, ami működik, már kitalálta volna valaki.
Sok-sok hasznos módszer van, amivel tudod csökkenteni a szorongást.
A legegyszerűbb és leggyorsabb módszer a: sör, bor, pálinka.
Ahhoz, hogy hosszútávon csökkenjenek szorongásaid, először rövid távon kell kis eredményeket elérni és mindig békésebben viselni, mint eddig: testmozgással, az elméd fegyelmezésével, meditációval, stb.
De ezek a módszerek már gyakorlást igényelnek:
http://www.boldog.info/mit_tehetunk_depresszioban.php
Be
2014-06-18 14:19:28
Kedves Be!
szeretnek toled tanacsot kérni.nekem is szorongásaim vannak, szoval gyenge vagyok ezektol a a felelmeimtol, neha ugy erzem hogy nem birok alni a labaimon.Attol fuggetlenul jovok megyek, dolgozok, es nem hagyom magam kizokkenteni a mindennapokbol..Itt ott ram jon a siras de aztan megint felebredek es nem hagyom el magam.Csakhogy nemtudom elhagyni azokat a franya negativ gondolatokat, mivel hogy testi tunetkent kihatnak a mindennapjaimra. Sajat magamat roncsolom vele mivel tudom es tisztaban vagyok vele hogy nincs semmi betegsegem, hogy makk egeszseges vagyok,es csak az elmém csinalja ezt..de megse tudom elengedni.és elterelni..mivel segithetek magamon?sokat olvasok most konyveket ahol tanulok..lehet valami multbeli fajdalom vagy valami..hogy tudom ezeket elengedni?meditacioval?de nem lesz tole semmi bajom,ha ellazulok nagyon?probalkoztam tobbszor de ugye meg az az ellazulas sem megy olyan konnyen..koszonom a valaszodat )
Niki
2014-06-16 20:22:08
Kedves Niki!
Hát a kapcsolatfelvétel lényegileg megtörtént.
Nem gond a helyírási hiba, mert az egész oldalt teleírtam velük.
Úgyhogy ide is leírhatsz mindent, amit meg akarsz osztani, vagy elpanaszolni.
Be
2014-06-16 18:29:35
nagyon jo ez az oldal..orulnek ha valakivel felvehetnem a kapcsolatot innen, enis szorongassal kuzdok..de ugy vagyok vele hogy ez csak egy allapot es majd elmulik..minden nap halaval kelek es ezzel is fekszem le, orulok hogy vagyok ha valaki esetleg akivel irhatnek rola es megoszthatnank a dolgokat jo lenne.ha ugy irj nikikeeee20@freemail.hu..bocsika a sok hibaert de nem jol irok magyarul kulfoldrol irok nektek..

Niki
2014-06-04 10:12:47
Kedves zsu!
A gyógyszer szedésről nem nyilatkoztam az oldalon, semmilyen irányban, nincs is ehhez elegendő felkészültségem. Ezért ez a kérdés csakis benned fogalmazódhatott meg, nem tudom milyen okból, de találhatsz a neten erről sok infót.
Valóban alternatív megoldást kerestem egy problémára, ami szerintem nem betegség, de súlyos esetekben, ugyanolyan kellemetlen tünetekkel jár, sőt.
Ráadásul ezeknek a "tünet"-eknek az intenzitása függ attól mennyire akarunk megszabadulni tőlük. Véleményem szerint, saját szabaduló gondolataink és boldogságvágyunk generálja és pörgeti túl tudatalattink tisztulását (depresszió = nyomásmentesítés).
Vagyis, ha valakinek segítenek a gyógyszerek békésebben viselni a problémát, akkor feltétlen szedje őket, de érdemes egyéb lehetőséget is végiggondolni, hátha majd végül elhagyhatja a bogyókat.
Be
2014-06-03 23:51:42
Kedves Be !Véletlen tévedtem erre az oldalra ...nagyon érdekel minden megoldás ..sajnos Depi ..Pánikkal füszerezve ...Egy Kérdésem lenne ..Most akkor a Gyógyszerek semmit nem érnek (Tehát a megoldást magamba keressem ?)

zsu
2014-06-03 08:42:12
Kedves Be!

Haladok a gyakorlatokkal, ismétlésképpen naponta olvasgatom a leírásodaidat is, de sajnos így is nagyon nehéz. Már tudatosan nem küzdök és nem harcolok a depresszióm és a nagyon erős állandó szorongásom ellen. A legnehezebb, hogy ezekben az időpillanatokban (szinte nos-stop) hiába határozom el, hogy békés elfogadó hozzáállással fogadok minden kényszeres negatív gondolatot, érzelmet és fizikai tünetet, mégis úgy érzem, hogy egyre lejjebb kerülök. Úgy érzem, hogy a lassító gondolatokat szinte folyamatosan ismételgethetném. Tegnap délelőtt egy kicsit jobb napom volt, de késő délutánra sikerült megint úgy éreznem, hogy csak rosszabb lesz, mert a számomra nagyon rossz gondolatokat egyszerűen nem tudom "megemészteni" illetve szeretettel fogadni. A tegnapi sport, figyelmem elterelése (végeztem a napi esti teendőimet) és a meditáció sem segített, hogy egy kicsit javítsak a kedélyállapotomon. A hétvége óta nyugodtabb (elfogadóbb) vagyok, de most úgy érzem, hogy jelen helyzetben inkább „mélyítem” a félelmeimet, mintsem oldanám. Az életszeretetem nagyon erős, a nagyon rossz érzések ellenére is próbálom a feladataimat elvégezni. Érzem, ha egy kicsit javul a kedélyállapotom, akkor elviselhetőbb szintre kerülhet a jelenlegi állapotom. Elképzelhető, hogy ebben a helyzetben valamit nagyon rosszul értelmezek, s ez lehet a gond. Megtisztelnél, ha privát úton is felvehetném Veled a kapcsolatot (email). Üdv. fz

fz
2014-05-30 12:53:21
Ilyenkor a cáfolatok, csak ellenállásba fordulnak, úgyhogy inkább mellőzd a gondolkodást.
Ha már 5-10 percekre sikerül, akkor azért láthatod, hogy nem lehetetlen.
Azok az 5-10 percek is sokat számítanak, hogy majd legközelebb könnyebb legyen.
Minden nehéz amit még nem tudunk, nem sokára könnyebb lesz.
Erős szorongáskor az eddigiek mellett (elterelés, légzés figyelés, mozgás, lassító gondolatok), dobj be (az egészségedre) egy sört, pohár bort, vagy pálinkát.
Be
2014-05-30 12:48:34
Szia!
Elég erős front van most, 10 fokot esett a hőmérséklet tegnap óta.
Van olyan erős szorongás, amikor már nehéz lenne meditálni, még akkor is, ha már alaposan begyakoroltad. Ilyenkor csak a figyelemelterelés marad, menj el emberek közé, vagy bevásárolni, sétálni, uszodába, mindegy.
Nehéz azonnal megfordítani a szabaduló reflexedet, főleg ha azonnal javulást vársz.
Mindig tehetsz magadért valamit, ha a légzésre figyelés már megy, gyakorold csak tovább pl. séta közben (nem baj, ha nem mindig sikerül, kezd újra), ha mindenáron gondolkodnék-od van, akkor lassító gondolatokkal tedd...

Be
2014-05-30 11:39:53
Kedves Be!

Folyamatosan próbálom tanulni és alkalmazni az általad leírtakat, de őszintén mondva nagyon-nagyon nehéz Nekem ebben az időszakomban. A mély félelmeim által generált negatív (nagyon nagyon rossz gondolatok tartalom szerint). Sajnos nagyon nehéz békésen és szeretettel hozzáállnom ezen gondolatokhoz, mert mindig erős fizikai-érzelmi tünetekkel felerősítve jelentkeznek, amitől csak jobban szorongok, s elvesztem a tudatos "tisztánlátást". Ekkor automatikusan menekülni és megszabadulni akarok már ezektől (internetes keresgélés, új technika keresése illetve váltása, könyv stb.), mert sajnos már olyan régen az életem részét képezik ezen rossz gondolatok. Az szituáció átélésével és a gondolat cáfolatának ellenére csak jönnek újra és újra a rossz érzést okozó ugyanazon gondolatok, s egy idő után már előttem tolom mindazt, amit már nagyon utálok.
A figyelmem elterelésével picit oldódok, egészen addig, amíg kb. 5-10 perc múlva újra jelentkezik valami, amin szoronghatok, s indul az ördögi kör újra. Gondolom ezen kör megszakítása lehetne az első lépés. Gondolom, Te is jártál annak idején hasonló helyzetben. A gondolatok tartalma miatt a "megfigyelős" meditatív állapotot nem tudom sikeresen alkalmazni (elfogadom, hagyom a rossz gondolatotokat továbbmenni, stb.). A legrosszabb (és tudom is), hogy ezzel csak "mélyebbre" kerülök. Kérhetem szíves tanácsodat? Üdv. fz

fz
2014-05-29 10:19:15
Kedves Peti!
Meditációról könnyű találni oldalakat és rengeteg infó van a Neten, de a depresszióval kapcsolatosról nem tudok, azért is készítettem ezt az oldalt, mert nem ismertem hasonló témájút és szemléletűt.
Kedves fz!
Olyan nagy megtiszteltetés számomra, ha valami kicsit segítettek ezek a gondolatok, de végül is ez a Te kalandod, te vagy saját magad orvosa!
Be
2014-05-28 19:45:31
kedves Be!tudnál ajánlani gondolat fegyelmező (meditáció stb)oldalakat!?köszönöm szépen!
Peti
2014-05-27 13:57:37
Szia Be!

Ráébresztettél, hogy a stratégiámmal van gond, amire végül is Nekem kell/kellett rájönnöm.
Véleményem szerint a különböző "túlélési" technikák (pl. logoterápia Frankl nyomán, Tolle írásai, mindfulness, agykontroll anyagok, stb.) alkalmazásai enyhe szorongásban akár kitűnően tudnak működni, de "mélyvizekben" Nálam összeomlott minden védelmi pajzs, mint egy kártyavár. Természetesen ilyenkor még mélyebbre rögzítettem a kudarcomat, amitől még reményvesztetté váltam, erősítve a negatív spirálomat. Talán ezért erős ennyire Nálam a boldogságvágy utáni küzdelem...
Megértettem, hogy a küzdés hiábavaló, csak rosszabb lesz. A leírásaidat nemcsak olvasni szükséges, hanem gyakorlatban megérteni és alkalmazni is. Nálam talán a fordulópontot jelentheti az irracionális gondolatokkal való "nem gondolkodás" fogalma. A felbukkanó irracionális gondolatokat nem kell skatulyázni és folyamatosan értelmezni, egyszerűen el kell engedni a legrosszabb helyzetekben is (ez nehéz). Nekem ez a legnagyobb viselt terhem, hogy erre képtelen voltam. Pánik-depis hangulatban egyszerűen a legkisebb negatívum is heves érzelmi reakciókat tud Nálam kiváltani, ami hozza a többi "szemetet" egymás után. Ma ezt megértettem.
Receptem: türelem, elfogadás, elterelés, gyakorlás, sport, meditáció és maga az ÉLET Még1szer köszönöm, Dr. Be Üdv. fz
fz
2014-05-26 14:56:13
Kedves Be!

Éreztem, hogy a kérdésemmel fogod kezdeni!
Ha jól értelmezem a válaszodat, akkor talán jó úton indulhattam el. A jelenlegi türelmetlenségi és szabadulási vágyam még nagyon erős, várhatóan ezt érzem a pánikkörös és depis időszakaimban is.
Már észrevettem, hogy az erős "körökben" már képes vagyok a gondolati "lassításra", s ezzel természetesen jobban is érzem magamat
Talán ez lehet a recept:
Türelem, akarat, kitartás és nagyon-nagyon sok gyakorlás
A "takarítás" Nálam is várhatóan elég sok ideig fog tartani.
Amit megtapasztaltam az elmúlt két napban, az az, hogy a negatív gondolatok, emlékképek, érzések és fizikai utóhatások "újbóli" átélésével és objektív értékelésével egyre-egyre csökkenni fognak a félelmes tapasztalataim (persze még nagyon sokszor elő fognak jönni más szituációkban, csak gondolom egyre kisebb intenzitással)
Nagyon jónak találom az összeírt anyagodat, Nekem mindig jobb kedvem lesz, ha beleolvasgatok.
Bízom benne, hogy tényleg megtalálom a "fényt" az alagút végén! Üdv. fz
fz
2014-05-26 13:58:36
"Tudom, hogy nem mérvadó a mostani kérdésem, de Neked a "felismeréstől" mikorra sikerült kimásznod a gödörből? Üdv."
Gondolod, ha eltakarod - ilyen kérdésekbe csomagolva - a szabadulásvágyad, becsaphatod a tudatalattid?
A hétvégi negatív spirálod bizonyítja, hogy nem kajálta meg.
Kimászni a gödörből, viszonylag független időpont attól, hogy mikorra sikerül teljesen megszabadulni (végleg, nekem évekbe telt).
Ugyanis nem a szeméttel van bajod, azt már cipeled régen, hanem a takarítási stratégiáddal. Ha lenne egy kapcsolód, tablettád amivel mindig letekerheted a depressziód hangerejét, már csöppet sem érdekelne, mennyi ideig van még a kapcsolóra szükséged.
Azt itt felsorolt módszerek a (például a lassító gondolatok), ezek a hangerőszabályzók kapcsolók, félelmetes gondolatainkhoz. A takarítás pedig kész lesz, amikor kész lesz. Nagy érzelmi világhoz, nagy idő kell. De ha kellemesen telik, csak nem akkora gond.
Be
2014-05-26 13:24:37
Kedves Be!

A hétvégén elhatároztam (egy erősebb negatív spirál után nagyon elcsüggedtem), hogy tudatosan mindent megteszek annak érdekében, hogy kimásszak a szorongós-pánikos-depis gödörből.
A Te általad leírtak nagyon közel állnak Hozzám (ki is nyomtattam ), mert végiggondolva nagyon logikusak. Békés meditatív hozzáállással próbálkozom. A tünetek jelentkezésekor alkalmazom a "megfigyelő" álláspontját, az általam érzett (egyébként nem reális) rosszabb érzésekkor (+ enyhébb depis hangulat) törekszem a tudatos nem menekülési stratégiát és a "lassító" technikákat alkalmazni (ez nekem a tünet nem tartalmi értelmezése, hanem csak ésszerű nyugodt nyugtázását jelenti). Reggelente és este próbálkozom a meditációval, s természetesen már két éve aktívan sportolok (futás). Közben teszem a dolgom, várom a legjobbakat!
Érzem, hogy így az elmúlt két napban sokkal jobb a közérzetem, s kisebbek a tünetek intenzitásai is. Viszont a rosszullétek alkalmával nagyon nehéz a depis hangulatból kijönni (az "adjam fel" típusú gondolatok), de legalább nem menekülök, hanem megpróbálom nyugodtan a figyelmemet elterelni (munka vagy egyéb más jelenidejű tevékenység). Érdekes, hogy minden szorongósabb szituációban felbukkannak olyan negatív hatást "segítő" gondolatok és emlékképek is, amiknek elvileg semmi köze a elmúlt 2-3 évhez (pl. gyerekkori emlékek), gondolom ez is a nagyon erős szorongásnak köszönhető (valótlan irracionális gondolatok). Véleményem szerint nagyon fontos, hogy minden pillanatban tudatosan cselekedjünk (itt a fizikai-érzelmi-fizikai tünetekre gondolok). Egyenlőre nyugodtan végzem a feladataimat, s bízok nagyon abban, hogy egyszer jobb lesz.
Tudom, hogy nem mérvadó a mostani kérdésem, de Neked a "felismeréstől" mikorra sikerült kimásznod a gödörből? Üdv. fz
fz
2014-05-26 10:22:14
Igen, tudom, sajnos, de a nemalvás miatt ideiglenesen (adjIsten nem sokáig) megadtam magam a gyogyószernek.....É.
Érdeklődő
2014-05-26 09:13:09
Kedves Peti! Persze ez a üzenőfal arra van, hogy mindenki ide írhassa búját baját.
Érdeklődő, nem akarlak semmi jóra rábeszélni, de a xanax aligha tudja pótolni az évezredek óta bevált és teljesen természetes lelki takarítószert!
Be
2014-05-25 22:50:12
Köszönöm az alábbiakat is Be, 'munkámra' fel
(pálinka tilos, egyelőre "helyette" xanax, remélem átmenetileg .....)
É

Érdeklődő
2014-05-25 21:02:14
köszönöm a válaszokat Be!majd még szeretnék kérdezni,írni bővebben!jó?
Peti
2014-05-25 20:47:56
Ha 10-20 percre sikerült lecsökkenteni a szorongást, de ha csak kettőre, az már bizonyítja, hogy mindig tehetsz magadért valamit. Ha a többi módszert is gyakorlod, főleg hogy gondolatban mindig lassíts, akkor már több eszközöd lesz a takarításod megszervezéséhez.
Pici eredmény, is eredmény! Hiszen a tudatalattid máris kicsit új üzenetet kapott tőled, az eddigi menekülés helyett. Ne becsüld ezt le!
Semmi sem könnyű azonnal, az a lényeg hogy mindig javíts a kedélyeden depresszióban és lassítsd gondolatokkal a szabadulási vágyat. Ez a gondolati fék, gyakorlással majd szinte azonnal működtethető pajzzsá válik.
Gyakorláshoz, lehet kombinálni egy korty házi pálinkával a lassító gondolatokat, így a tudatalatti megtanulja majd merre induljon és hogy mindig csökkentse az érzékenységet, a kedvenc lassító gondolataidra.
Azután már pálinka nélkül is menni fog.
Be
2014-05-25 19:41:50
Igenis!!! köszönöm! É
Érdeklődő
2014-05-25 13:11:33
"Ezt (is) ugye tekinthetem normálisnak, ami remélhetőleg egyszer csak csitul?"
Nos, csodálkozol hogy nem csitul, amikor meg akarsz szabadulni tőle?
Persze hogy nem, mert a szabadulásvágy hajtja ki a szemetet.
Ameddig szabadulni akarsz és gyors eredményt vársz, addig jön kifelé minden.
A lassító gondolatokat ne felejtsd el és főleg ne várj gyors eredményt, ne várj semmit, inkább lazíts.
Ugyanis tudatalattid teljesíti az elvárásodat: a gyors eredményt. Nem fogsz neki örülni!

A takarítandó félelmetes gondolatokról, már magad is mondtál példát, ezek a visszatérő félelmeid:
"Irracionális félelmeim mellett úgymond racionális félelmeim is vannak a jövőre nézve: betegedő, idősödő szeretteimért aggódás..."
Azonban depresszióban nem eredményes ezeket kutatni, vagy ezeken agyalni, ne foglalkozz vele mi tisztul éppen, csak lassít le vele!
Be
2014-05-25 11:10:54
És máris, megint, bocs...
Tudsz egy konkrét példát említeni arra (nem sajátot persze), h pl. mi lehet az egyik gondolatpolcon, amit 'takarítok'?
Hogy pl: félek, h a munkámat nem tudom elvégezni egyszer,
s mondjuk ezzel az irracionális gondolatommal próbálok 'szerető, békés' viszonyt ápolni, alakítani az ellazult maditatív állapotomban?
Elnézést........ Köszönöm, É
Érdeklődő
2014-05-25 11:04:09
Köszönöm megint a válaszod, bölcsességed Kedves Be.
Már megint eszembe jutott egy ?, bocsánat, fog még majd több is...
Szóval, az ellazult, csak légzésfigyelős állapotot már párszor sikerült elérnem. Addig a 10-20percig minden oké is volt, de jaj utána , ahogy 'visszacsatolok' a mindennapi 'bétaagyra', ismét a régi üzemmód (depipánikszori). Ezt (is) ugye tekinthetem normálisnak, ami remélhetőleg egyszercsak csitul?
Köszi szépen!
Ja, hiába a 'frontmentes' időjárás, ezt a hatalmas hőingadozást is vehetjük szerintem 'rizikófaktornak' a pszichés nyavalyáknál (is). Egyetértesz? (egy szóval is elég a válasz.....)
É
Érdeklődő
2014-05-25 09:13:46
Szia!
Annál többet is tehetsz magadért (és másokért), mint hogy nem mondod ki a gondolataidat, főleg ha irracionálisak. Ne is gondold őket. Ez csak fegyelem kérdése, ami gyakorolható, edzhető, tanulható.
Az irracionális kényszeres gondolatok tisztulási céllal jönnek elő, de csak akkor tudnak végleg törlődni a tudatalattiból, ha már nem táplálod őket azzal, hogy gondolkodsz róluk.
Ameddig gondolkodsz róluk, a tudatalatti is ragaszkodik hozzájuk, hiszen újra és újra fontosnak minősíted őket, állandó gondolkodásoddal.
Legegyszerűbb megoldás erre a figyelemterelés és az intenzív testmozgás.
Itt az oldalon sokkal több infót találhatsz erről (elmefegyelem), mint amit itt pár mondatban el tudnék mondani.

Be
2014-05-24 23:47:09
hello!volt,hogy nem meséltem gondolataimat és könnyebben viseltem!de némelyik gondolatnál,úgy érzem elkell mondanom,de az meg nem jó,mert megbánthatom vele!ne mondjak el neki semmiféle gondolatom?
Peti
2014-05-24 16:31:40
Így van, pont annyira erősek szorongásaink, amennyire erős szabadulási- és boldogságvágyunk.
Ezek persze oda-vissza összefüggnek, hiszen boldogság vágyunk éppen boldogtalanságainkkor (depresszió) erősödik fel nagyon.
Tehát a következő depressziónk kellemetlensége rajtunk múlik, azon hogy a jelenlegit milyen jól viseljük.
"Szerencsére" gondolatainkkal ezt még azért javíthatjuk, például amikor jól vagyunk (lassító gondolatokkal).
Tehát ezt is (pánikroham) a GONDOLATOK vezérlik, ahogyan tudatalattink minden funkcióját.
Ebből is látszik, hogy érzelmi rendszerünk tökéletesen működik és kívánságunkra takarít.
Csak a túl sok szeméttel lehetetlen szembe nézni, ezt azonban mi magunk csináljuk, gondolatválasztásainkkal.
Tehát egyszerre mindig csak egy polcot érdemes lepakolni takarításnál.
Igen, ma is mindig meditálok, pár perctől fél óráig naponta.
Be
2014-05-24 15:48:20
Nagyon szépen köszönöm ismét!
'Lassító gondolat' ugye, amit a 'Depresszió oldása' fejezetedben a 'TÜRELEM'-nél taglalsz.... (Vki mondta egyszer: 'Kisebb elvárás = nagyobb boldogság)
Talán nem a mennyiség, inkább a minőség a fontosabb, ám mégis kíváncsi lennék - ha szabad meg?nem- : Te naponta meditálsz gyógyulásod óta is? És vajon mennyi időt szánsz rá?
Üdv, É
Érdeklődő
2014-05-24 13:09:55
Kedves Érdeklődő!
Azok is irracionálisak amelyek valósnak tűnnek, hiszen időszerűtlenek.
Ha nem egy félelmetes helyzettel állsz szemben, minden felmerülő egyéb félelem irracionális. Ugyanis tisztulás!
A rossz érzésed is ezt jelzi, hogy ne sokat járasd ezeken az elméd, főleg ne félj tőlük. Mert akkor nem lesz eredménye a depressziónak, vagy még tovább romlik.
Válassz olyan fegyelemterelő tevékenységet, amikor nem tudsz túl sokat gondolkodni. Például kemény testedzést. Az elméd fegyelmezésének megtanulását, nem-igen fogod megúszni. A figyelemelterelés csak tüneti kezelés, de ha ugyanúgy szorongsz, akkor máris mondogasd magadnak a lassító gondolatokat, akár a depresszió közepén.

"Hiszed-e a cirkadián ritmusra való átállással a gyógyulás eredményességét?"
A gyógyulás eredményessége már ADOTT Nálad, mert jön fel a tudatalattidból a szemét.
Például az ilyen szabadulást vágyó és sürgető gondolatok okozzák a depressziót, hogy gyógyulni akarsz (az már mindegy, hogy cirkadián módszerrel), vagy egyszerűen azért mert boldog akarsz lenni.
Nem kell hozzá átállnod másik alvásra, másik gyógyszerre, másik városba, másik munkába, másik akármire, mert anélkül is jön fel a lerakódott szemét.
Nem baj ha gyógyulásnak tekinted ezt, de akkor a gyógyulást vágyó gondolataidat fogd vissza, ha nem akarsz még erősebb pánikkal és szorongásokkal szembe nézni.
A depresszív szorongások, maga a gyógyulás!!! Cirkadián nélkül is ez folyik benned jelenleg. Főleg, ha békésen viszonyulsz hozzá!
Be
2014-05-24 12:07:06
Kedves Be, ismét érdeklődnék: érzékeny, depresszív alkat nyilván nem bújik ki a bőréből. Irracionális félelmeim mellett úgymond racionális félelmeim is vannak a jövőre nézve: betegedő, idősödő szeretteimért aggódás..... Persze tudom, h csak a jelen problémáit kell megoldani, de......
Sajnos én figyelemelterelt állapotban is tudok szorongani (pl. munkavégzésem, sétálásaim alatt is)...
Hogy panaszaim mellé egy konkrét kérdést is biggyesszek: depi és alvászavar : testvérek. Hiszed-e a cirkadián ritmusra való átállással a gyógyulás eredményességét? (pl. éjfél előtti alvás!! )
Köszi, ha írsz -akár röviden-
É

Érdeklődő
2014-05-24 09:22:12
Sziasztok!
Minden ilyesmi (irracionális félelmek) azért jönnek elő a tudatalattiból, mert szabadulni akarunk tőlük.
Érzelmi rendszerünk tisztulási folyamata részletesen le van írva az oldalon.
Nincs is ezzel semmi baj, de ha a szabadulásvágyunk kihajtja felesleges félelmeinket, utána már nem üdvös félni ezektől, hiszen a félelem vissza is rögzíti és így nem változik semmi.
Nyilván azért akarunk szabadulni, mert ezek a gondolatok rossz érzést, félelmet okoznak.
Ez a szabadulási, menekülési reflex pedig éppen rossz gondolataink felbukkanásakor a legerősebb, tehát így ezek rendszeressé válhatnak, mindaddig amíg békénkkel fel nem oldjuk őket.
Az irracionális gondolatoktól szabadulás egyetlen módja, ha nem félünk tőlük.
De ha sokat gondolkodunk róluk (annak ellenére hogy teljesen irracionálisak), csak erősödni fognak, hiszen éppen így, állandó gondolkodásunkkal tekintjük valós veszélynek ezeket.
Ugyanis tudatalattinkat a gondolataink irányítják és töltik fel tartalommal.
Ilyen agymenésekkor a legegyszerűbb megoldás a figyelemelterelés, ami legalább már nem növeli tovább ezeket.
Hosszútávon a meditációt ajánlom naponta gyakorolni, vagyis elménk fegyelmezésének elsajátítását.

Be
2014-05-23 21:56:49
hello!8 éve bent vagyok (szorongás stb.),a munkámból hoztam ki nagyon sokat,túlságosan precízkedtem,otthom meséltem a munkám hibáit stb. ,de több mint 1 éve (horrorikus,sértő stb.),ilyenek is vannak!élettársi kapcsban vagyok,de ha nagyon sokat mesélem a hülyeségemet társamnak,ő is bele fárad és nem esik jól neki!néha tudom tartani magam,hogy nem mesélek,meg a hülye gondolataimmal nem bántom meg,de sokszor nem sikerűl, kikivánkozik,hogy elmondjam!mit csináljak,hogy vége legyen ennek a hülyeségnek?köszi
Peti
2014-05-23 21:45:39
Sziasztok!már régóta rossz (horror szerű,sértő stb. ) gondolataim vannak, főleg a család tagjaimmal szemben!néha több,néha kevesebb,néha alig!minél jobban nem akarom őket,annál inkább vannak!mit csináljak?
Peti
2014-05-23 20:49:57
Üdv újra! Emlékeztek? Tavaly írtam márciusban, hogy újra előjött a depim és nem bírom elviselni. Eltelt azóta 1 év és már nem vagyok telejsen benne. Érzem, hogy már a vége felé járok annak, hogy kijöjjek belőle. Ezt úgy tudnám egyszerűbben leírni, hogy olyan mintha egy gödörből másznék kifele és fogom a szélét, de nem bírom magam még kihúzni belőle. Nem jártam pszichológushoz, de hónapról hónapra fokozatosan javult az állapotom. Maradtam a bevált technikáknál (figyelemelterelés és a napon lenni). Gyógyszert azóta már nem szedek. Viszont egy dolog még nem hagy nyugton: olvastam, hogy depi után maradandóan jelentkezhet generált szorongás és egy kis halálfélelem. Sajnos ezek még bennem vannak, de annyira nem zavarnak. Ha jelentkezik valamivel elfoglalom magam és el is múlik azon nyomban. Általában délután szokott jelentkezni, de reggel és este nem. Sajnos naponként van, de elbírom viselni. Remélem, hogy előbb utóbb ez is elmúlik és akkor teljesen elfelejthetem a depit.
Honfi Márk
2014-05-22 12:49:18
Szia Be!

Köszönöm újra a válaszod!
Lassan kezdem megérteni ezeket a folyamatokat!
Tudatosan mindent értek és értettem is, de sajnos a rossz érzések legkisebb jelére is az ellenállási és a menekülési reflexemet tökéletesre, szinte mesteri szintre fejlesztettem, amivel folyamatosan fenntartom az alapfélelmeimet is. Már nem tünetek negatív mondanivalója érdekel (régebben csak ezzel foglalkoztam), hanem zavar a jelenléte (félelmek által gerjesztett irracionális hiedelmek)
Amit jó útnak érzek, az az, hogy a békésebb és elfogadóbb hozzáállásommal picit oldódnak a szorongásaim. Természetesen azt vártam ezidáig magamtól, hogy ez már a legelső napokban már profi módon fogom tudom alkalmazni hiba nélkül, de sajnos ez nem így van. Ehhez is nagyon sok türelemre és gyakorlásra lesz szükség (lesz még sok pánikos és depresszívebb hangulatom, de várhatóan egyre oldottabb állapotban), mert ez az állapot nem egy egyszerű megfázásos betegség, ami egy hét múlva akár meg is szűnhet.
A lassító gondolatok Nálam úgy érvényesülnek, ha az adott szituációt a tünet jelentkezése után nyugtázom és objektíven értékelem. Mondjuk ez nehéz feladat olyankor, amikor a szorongás nagyon felerősödik ("agymenés" kategória), de ilyenkor már próbálok a felbukkanó irracionális gondolatokkal minél kevesebbet foglalkozni (egyre kevesebbet félni a borzasztó gondolatoktól).
Sajnos a meditációban túlságosan a szertartások felé indultam (pl. vezetett formális meditáció), de talán ez is segíthet a jövőben. Üdv. fz

fz
2014-05-22 09:47:30
A tudatalattit, kizárólag a gondolataink töltik fel tartalommal és irányítják (programozzák).
Amikor pedig telítődik félelemmel, már magától is kihányja azokat (depresszió), hasonlóan mint a testünk, valamilyen mérgezésnél. Egyszerre akar távozni minden.
Azonban még ilyenkor is irányítható ez a folyamat gondolatválasztásainkkal.
Az ellenálló és szabaduló gondolatok, növelik a depresszió sebességét és a pánikrohamok intenzitását, hiszen ilyen értelmű parancsok: MEGSZABADULNI, MEGSZABADULNI!
Hasonlóan növeli a boldogságvágy is, ami például szerelmi bánatkor a legerősebb.
De a boldogságunkat tudatalattink már csak úgy tudná teljesíteni, ha kitakarít.
Ott van a különbség testünkhöz képest, hogyha ezt a tisztulási folyamatot (depresszív szorongás) félve fogadjuk, a tudatalattink ezt úgy értelmezi, hogy továbbra is fontos veszélyekről és reflexekről van szó, tehát nem törli ezeket a felelem emlékeket, lelki fájdalmakat.
A tudatalatti továbbra is fenntartja azokat, ha fontosak! Ezt pedig az alapján dönti el mennyit gondolkodunk ezekről és mennyire felünk tőlük, ezért is hozza a felszínre, hogy tudatosan újra értelmezzük őket, kellenek-e még.
Ilyen tudatos gondolatokkal lehet ezt lassítani:
"ráérek egyenként felszínre hozni felesleges félelmeimet, nem szükséges egyszerre, pánikrohamként." "nem kell azonnal megszabadulnom minden stressztől, hiszen évek óta cipelem már őket." "Egyenként felszínre hozva, cáfolhatóvá és tolerálhatóvá válnak. "a kisebb idegességet, feszültséget sokkal nyugodtabb békével viselem, de pánikrohamként feldolgozhatatlanok." stb.
Persze ilyeneket magadnak is kitalálhatsz, működni fognak!

Be
2014-05-22 09:16:57
Kedves Be!

Köszönöm a válaszodat!
Azt már érzem, hogy az "irányítást" már egy picit jobban kézben tudom tartani (a gondolatok által generált test-érzelmi tünetek intenzitása alacsonyabb már, de még így is nagyon nehezen elviselhető), de még jelen időszakomban a sok irracionális gondolataim és félelmeim erősebbek.
Érdekes, hogy békésebb hozzáállással oldottabb tudok lenne, de ha hosszabb időn át elég erős a negatív spirálom, akkor reflexerűen azonnal szeretném "megoldani" az adott helyzetet, ergo ellenállok és menekülök a szituációból.
Ha jól olvastam a leírásodban, akkor majdnem egy szakterületen dolgozhatunk, ami Nálam azzal jár, hogy a problémákat azonnal szeretném logikusan megérteni és megoldani, s utálom azt, ha valamiben "tehetetlen" vagyok.
Gondolom a tudatos lassító gondolatok alatt azt érted, hogy az adott nagyon erős negatív aspektusban minél nyugodtabb próbáljon maradni az ember (természetesen ne fogcsikorgatva viselje el az állapotát).
Nagy igazság, hogy a boldogságvágyam már nagyon szabadulni akar ettől a szinte megnevezhetetlen "mumustól", főlag, hogy kívülről nézve számomra minden adott egy boldog élethez (család, munkahely, egzisztencia, stb.), s én meg csak itt toporgok egy helyben...
Már annyira vágyok a gyógyulásra (vsgy a kicsit jobb közérzetre), hogy minden megtennék már ennek érdekében, de az eredmény nagyon nehezen mozdul előrébb. Üdv. fz
fz
2014-05-22 08:42:49
Kedves fz!
A tünetek ellen valóban nem sokat tehetsz, mert az "ellen" az ellenállás, ami csak növeli.
De az egészségedért, magadért mindig tehetsz, figyelem eltereléssel, sétával (természetben), testmozgással.
A félelmeid nagy részét még éppen az okozza, hogy eddig eredménytelen voltál velük.
Mindig könnyebb lesz, először még nem amiatt, mert gyorsan tisztul a tudatalatti, mert az tényleg nem megy ilyen hamar, hanem azért, mert egyre inkább visszanyered az irányítást és már nem leszel annyira kiszolgáltatott.
Például tudatos lassító gondolatok ismételgetésével, tudod szabályozni, lassítani a depresszió (takarítás) sebességét. Azonban, ha meg akarsz gyorsan szabadulni és ellenállsz, az növeli a pánikrohamokat következő alkalmakra is. Ezt főleg depresszióban kell meggátolni, hiszen ilyenkor a legerősebb a szabadulási- és boldogságvágy, azért ha nagyon rosszul vagy, a figyelemterelés segíthet kevésbé ellenállni.
A nagyon kicsi eredmény is eredmény, ne hagyd hogy a depresszió lerontsa ezt (gondolatban).
Tudatalattid a kívánságod szerint működik és tisztul (depresszió), a boldogságvágy hajtja ki a szemetet, azt kell visszafogni eleinte.
Amikor sikerül ezt mérsékelni, könnyebb lesz békésebben viselni és ettől a békésebb hozzáállásodtól oldódni kezd.

Be
2014-05-21 12:02:25
Szia Be!

Eltelt egy kis idő az utolsó kétségbeesésemtől és kiborulásomtól. Nálam vezető tünet az önfenntartó és állandó generalizált szorongás kényszeres negatív gondolatokkal tarkítva (akár másodpercről másodpercre is), ami a reményvesztettségi időpontokban (általában ez egy ellenállási "harc" (technika) kudarca után 1-2 naponta) depresszív hangulathoz vitt.
Gondolkodtam azokon, amiken írtál itt az üzenőfalon és a leírásokban. Bátorítást és kitartást ad azoknak (pl. nekem is), akik az ilyen állapotok "mélységeiben" vannak.
Rájöttem, hogy a tünetek ellen egyenlőre úgysem tudok mit tenni, azok jönnek a maguk útján a élet különböző szituációjához igazodva állandóan (ergo mindig találok "okot" a szorongásra). Úgy érzem, egyet tehetek, hogy mind a gondolati-érzelmi-fiziológiai tüneteket a legmélyebb és a legőszintébb elfogadással nyugtázom és az adott pillanatokban próbálok nyugodt maradni (nem küzdök ellene reflexerűen, nem menekülök, stb.). Ez nagyon-nagyon nehéz még most, de mintha a folyamatos nagyon erős félelmeim (az utóbbi 2-3 évben felgyülemlettek és azok "tükrei") egy kicsit oldódnának. Ez nagyon pici lelkesedéssel tölt el, s az élet kihívásaiban reményként segít (a legkisebb kedélyjavító gondolat is felér ilyenkor egy megváltással a további kitartáshoz). Talán ez lehet az, amit Te "törlési takarításnak" nevezel. Sokat számít az is, hogy nagyon hiszek ebben, s talán később csak egyre jobb lehet.
Hosszú idő volt beleesni ebbe az állapotba, tehát hosszú idő kell a gödörből való kimászáshoz.
A klasszikus gyógyszeres kezelést én sem tartom jó megoldásnak, most talán a homeopátiában is bízok
Ha most megtalálnám a szorongásom eredeti kiváltó okát, véleményem szerint azzal sem szűnne meg a jelenlegi szorongásom. Meditációval később próbálkozom, még nem tartom magam felkészültnek erre (már megpróbáltam mindfulness alapokon).
A történetem nagyon hasonló a http://spookypanic.blog.hu/ oldalon leírtakhoz. Üdv fz

fz
2014-05-20 10:24:38
Köszönöm szépen Kedves Be! Be bíztató!! É.
Érdeklődő
2014-05-20 09:25:39
Kedves Érdeklődő!
Igen, a meditáció felszínre hozza a szemetet! Azonban a rendszeres depresszió a biztos jele annak, hogy az már úgysem akar a szőnyeg alatt maradni. A meditatív béke elsősorban gyógyít! Tehát a meditáció, egy kis szemléletbeli felkészültséggel, sokkal inkább a barátunk (na jó, néha a személyi edzőnk).
Ráadásul, mindez tudatos gondolkodásunkkal is szabályozható, ha nem felejtünk el naponta szándékosan lassító gondolatokat küldeni tudatalattinknak, akkor nem fogja egyszerre ránk borítani a bilit. Tehát "csoda" akkor lesz, amikor másoknak is sikerül irányítani saját tisztulásukat és így vissza nyerni TELJES lelkesedésüket és életszeretetüket.
Azonban módjával az ilyen vágyakkal, mert éppen az ilyen gondolatok hajtják kifelé a feleslegessé vált érzelmi "dolgokat".
Ezért a családi átok, valójában tehetség. Fejlett öngyógyító érzelmi rendszerre és intelligenciára utal. Ez még akkor is így van, ha eddig ezt a részét nem sikerült hasznosítani. Mindez nyilván más területeken is megmutatkozott a családodban, de képzeld el mi lett volna, ha nagyrészt mosolyogva történik.

Be
2014-05-19 12:00:05
Bocsánat, még egy ? : Szerinted az "érzékenység" mennyiben családi örökség? Vagyis, hány százalék a genetikai tényező? Vagyis, ha 'hetedíziglenig' is érzékenyek a felmenőim, akkor is lehet gyógyulás? (mert persze, h momentán kissé reménytelennek érzem a teljes, de még a félgyógyulást is )Köszönöm, É.
Érdeklődő
2014-05-19 10:46:12
Kedves Be! Nagy csoda, amit itt alkottál, részemről is hála érte...
'Röpkérdésem': egyszer lelkigyakorlatra (Jálics-féle) szerettem volna menni, ahol hosszú napokat csendben töltenek. Sajnos időnként ( most is )magam is szenvedek a blogodban szereplő 'főtémáinktól'...... Nos, erre a lelkigyakorlatra (természetben, egyedül, egész napokig meditálva) azt ajánlották, h depis ember ne jöjjön, merthogy a csend a tudattalanból olyan dolgokat hoz fel, amit aztán nehéz kordában tartani..... effélék. Mit szólsz ehhez? Bátran gyakoroljam azért napnta (20-30percig) a légzésfigyelést? Köszönettel, É.
Érdeklődő
2014-05-18 20:20:03
Félre ne érts, ide nyugodtan leírhatod minden bánatod.
De gondolod, hogy nekünk is fontos megérteni a "problémád", mikor szerinted is irracionálisak ezek a félelmek?
Egyedül az valódi ebben, hogy érzelmi rendszered és tudatalattid szeretné kitakarítani magából őket. szorongásos depresszió = érzelmi rendszer tisztulása
A tudatalatti csak onnan "tudhatja", hogy feleslegesek, ha nyugodt maradsz felbukkanásukkor... Ekkor törlődnek.

Be
2014-05-16 20:44:50
Nem akarom ismételgetni, csak kíváncsi vagyok, hogy biztos érted- e a problémámat.

Amúgy valamennyit haladtam, már, tehát nem volt haszontalan, hogy írok... persze csak ha nem baj..

érdekes elengedni a problémákat, mert utánuk űr keletkezik, és egyenlőre még rossz és az emléke is, mert megvisel, hogy ilyen megtörténik velem...

Nincs mibe kapaszkodni talán, és összezavar...



félelemésreszketés
2014-05-14 10:27:50
Hát a félelmeidről, amiről magad mondtad, hogy irracionálisak.
Gondolod, ha ismételgeted nekünk őket, hogy miért vannak, akkor megszabadulsz tőlük?
A gondolataink nem függetlenek választásainktól, minél többet gondolkodunk róluk, fontolgatjuk őket, annál erősebbek lesznek.
Sajnos a tudatalattiból csak akkor tudnak törlődni, ha nem félsz már tőlük, de legalábbis mindig kicsit kevésbé.
"Épp ezért fáj ez a paradox gondolat." Ameddig fáj, addig vissza is rögzül, éppen ezt jelzi a tudatalatti a fájdalommal, hogy veszélyes ezt a gondolatot fontolgatni és főleg félni tőle.
Úgyhogy érzelmi rendszered kiválóan működik.

Be
2014-05-12 17:14:09
Mely kérdésekben nem mersz nyilatkozni?
Ezt nem értettem
De valóban így van, hogy már annyira szeretnék visszatérni egy adott lelkiállapothoz, már szinte érzem is , és akkor kipukkan, elillan a "boldogság".

A másik, ha valami jól alakul, nem tudom úgy átélni, mint tiszta gyermekként, az ostorozás sem tesz jót neki, hogy de miért pont én? Miért nem láthatom normális emberként a világot? Miért kell akár erkölcsi, kérdésekkel ostorozni magam, és bántani?
van valami és azt úgy elfogadni, nem menni tovább benne, hogy miért jó vagy rossz, jó ez nekem? Ki vagyok? Mi vagyok, ha így meg úgy látom a dolgokat.
Az agresszív képek a legfélelmetesebbek, és mindig azoknál éreztem ilyet akiket a legjobban szeretek.
félni, attól hogy saját magam, nem élem meg úgy velük a kapcsot, önfeledten,, pedig sokat jelentenek. Épp ezért fáj ez a paradox gondolat. És sok munkám van és lesz benne, míg türelemmel megnyugszanak gondolataim.

félelemésreszketés
2014-05-11 10:07:21
Nos, ezekben a kérdésekben nem merek nyilatkozni, de megpróbálom általánosan megfogalmazni a tapasztalataimat.
Az érthetetlen irracionális (valós veszély nélküli) félelemek is fontos és logikus okkal történnek.
Így tisztul a tudatalattinkból a lerakódott stressz, tehát ilyen kényszeres félelmek akkor fordulnak elő, ha valaki sok félelmet gyűjtögetett élete során és ezek szeretnének távozni, törlődni.
Azonban a tudatalatti nem tudja eldönteni (hiszen így nem tudatos), hogy ezek kellenek-e még, vagy már elavultak. Ezért előhozza gondolatok formájában, és hogyha nem félünk már felbukkanásukkor, akkor törli őket.
Azonban ezt a tisztulási, törlődési folyamatot, boldogság és szabadulás vagyunk generálja. Ha ez nagyon erős, túl sok ilyen félelem fog a felszínre kerülni, ami már kezelhetetlen és feldolgozhatatlan lesz. Ráadásul irracionális szorongásunk tovább erősíti a boldogság és szabadulás vágyat, ami legközelebb is sok félelmet fog felszínre hozni.
Ezt kell visszafogni, hogy hogyan (például lassító gondolatokkal), arról szól ez az oldal.
http://www.boldog.info/mit_tehetunk_depresszioban.php
Be
2014-05-10 18:15:14
Köszi, de azt nem értem, hogy miért nem csak valós félelem amit szorongat? Miért kell még mellé agyamnak egy irracionális félelem is,pluszba.

Elég lenne a valós helyzetért szorongani. pl . Eddig feldobott és boldognak éreztem magam, ha egy fiú felkeresett. Ábrándoztam róla este, reggel, alig vártam h írjon. Most ha rá gondolok szorongás tölt el, és az agyam nem engedi hogy feldobjon.

Erre agyam kitalálta, hogy de mi lesz ha találkozunk? Érzek e vmit még, és nem fogom bántani? Ez miért van?
félelemésreszketés
2014-05-09 09:24:39
Az állandóan visszatérő félelmeink elég mélyen rögzültek tudatalattinkban, tehát ezekhez ajánlatos cáfolatot keresnünk magunknak, hogy ne tekintsük annyira veszélyesnek őket. Ez olyan mint amikor valaki fél vezetni a közlekedésben és elmegy egy parkolóba gyakorolni, vagy a tériszonyos elmegy sziklát mászni, vagy sikló ernyőzni és így megszabadul.
Be
2014-05-09 09:15:29
Néhány felismerés amit tudok javasolni.
1. Kifelé keresgélve nehéz lesz megoldani a saját belső problémánkat.
2. A kényszeres rossz gondolataink, érzelmi rendszerünk gyógyulási folyamata.
3. Azért olyan kellemetlen mert egyszerre akar minden távozni.
4. Minden tudatalatti funkciót a gondolatok vezérelnek, tehát ez a takarítási tisztulási folyamat is lassítható gondolat választásainkkal.
5. A felerősödött boldogságvágy (pl szerelmi bánat), vagy szabadulási vagyunk generálja, tehát ezt kell visszafogni hozzá.

Be
2014-05-08 21:36:50
Sziasztok!
Köszönöm válaszod. Honnan tudsz ennyi mindent erről a bonyolult témáról? Olyan jó neked
Számomra azt nehéz megérteni, miért gondolok olyanra, amit számomra nem jó? előtte meg az volt mondjuk,
Pl . Elkezdtem érezni egy fiú iránt, csak beszélgettem vele, megmozgatott, mert nő vagyok, amúgy...
és ahogy elmúlt egy rossz ölési kép arról a fejemben aki a volt barátom, és fellélegeztem volna, rátelepedett erre az új és fantasztikus érzésre.
Megint kizártam magam belőle.. ennyi a jó érzéseknek.
mostanában költözöm el volt barátomtól, legalább 5 éve nem volt ilyen rossz- kényszer gondolat, most csak adta magát.
egyetlen mencsvár volt ez az új ember, és most ennek sem tudok örülni. Mi van velem?
Régen imádtam bulizni, barátokkal lógni, mostanra meg ha elmegyek szórakozni, inni, is kontrollálni kell magam, hogy jól legyek... és "égjek" mint rég...
félelemésreszketés
2014-05-08 12:10:44
Kedves Be!

Köszönöm a válaszodat!
A éber tudatos jelenlét technikát jónak tartom, csak a mostani kezdeti gyakorlati alkalmazása mintha elég nagy ellenállást váltana ki belőlem. Lehet, hogy e technika alkalmazása segítség nélkül még korai számomra.
Történetem dióhéjban: 2011 vége-2012 eleje óta szenvedek elég erős szorongással, amelynek első orvosi diagnózisa pánikbetegség depresszív szorongással volt. Pályafutásomat gyógyszerekkel kezdtem, abbahagytam, majd idővel újrakezdtem szedni, de nem éreztem javulást. A kezdeti tüneteket (izzadás, gombócos érzés, remegés, szapora szívverés, halálfélelem) felváltotta az agorafóbia, majd a generalizált szorongás és a depresszió különfélébb változata. Sajnos ebben a két évben nagyon sok mindent kipróbáltam az öngyógyítás terén (Internetes keresgélések, témával kapcsolatos könyvek olvasása, öngyógyító email tanfolyamok,logoterápia, pánik-depresszió kezelése, életmódváltás, egészséges táplálkozás, Dalai Láma tanításai, buddhizmus, egyéb nyugati filozófiák, "most" hatalma, stb.). Mostanság küzdök az enyhébb szédüléssel, félelemmel, depressziós hajlammal, a folyamatos önmegfigyeléssel, a negatív kényszeres gondolatokkal (amik tartalmát nem mondhatnám szép élményeknek). Már 2 éve nem dohányzom, életmódot változtattam, rendszeresen futok, vitaminokat eszek, de még a teljes gyógyulásomhoz ez mind kevés.
Pszichológusnál és pszichiáternél is jártam, de nem igazán segítettek, csak a pénzt költöttem
Jó módszernek tartom, ha nem állok ellen és nem küzdök a "tünetek" ellen, jöjjön, aminek jönnie kell, csak nyugtázom, s nem foglalkozom a nagyon negatív gondolatokkal, érzésekkel és fizikai jelzésekkel. Keményebb helyzetekben (naponta sokszor) mondjuk ez nagyon-nagyon nehéz, de talán segít az általad is említett "takarítási" műveletekben. Elterelésben a munka, család és egyéb feladatok segítenek (főleg ha tudom is csinálni). A rögzült képek-gondolatok kis javítgatásán és cáfolatán mit értesz (ha nem foglalkozok a depis gondolatokkal)? fz
fz
2014-05-08 10:51:13
Folytatnám az előzőeket...
Tehát csak úgy lehet meggyőzni a tudatalattit, hogy lerakódott félelmeink feleslegesek, ha nem félünk felbukkanásukkor. Csakhogy amikor túl erősen jönnek elő (depresszív szorongások), be fogunk tojni. Tuti!
Tehát, mindezért fontos lenne fékezni és lazítani a boldogságvágyunkat. Mert csak növeljük szorongásainkat, éppen azzal hogy gyorsan szabadulni akarunk tőlük. Ne akarjunk, mert kontra produktív. A nagytakarításkor túl sok szemét kerül felszínre, jobb inkább lassan és szisztematikusan haladni a takarítással, egy napra mindig csak egy polcot lepakolni, végül ez lesz a gyorsabb.
Hogy miképpen lehet szorongásainkat és a takarítást szabályozni, tehát szabadulásunkat lassítani és így végül nem félni a folyamattól, az nagyon sok gyakorlás kérdése, a módszerek megtalálhatók itt az oldalon. Addig amíg profik nem leszünk, jól jön egy feles, vagy egy sör a rossz gondolatok csillapítására.
Visszatérve még, a tudatos jelenlét kiváló módszer, vagyis minden pillanatunkban megpróbálni teljes jelenléttel élni. Azonban amíg félre értelmezzük depressziónkat, elménk fékezni fogja a gondolkodásunkat és a figyelmünket, mert ismeri a félelmetes gondolatok romboló erejét, tehát inkább elhomályosítja az elmét, hogy elkerülje a rossz irányú gondolkodást. Gondolataink terhes irányát, testünk és érzelmi rendszerünk is jelzi számunkra, rossz érzések formájában. Tehát a tudatosság, helyes értelmezést is jelent!

Ha van bármi kérdésetek, írjatok.
SZABADSÁG!

Be
2014-05-08 10:30:52
Sziasztok!

A stressz és a félelmek megragadásáról bennünk, sok infót találhattok az oldalon:
http://www.boldog.info/gatlasaink_fobiaink_szorongasaink_elengedese.php
http://www.boldog.info/mit_tehetunk_depresszioban.php
Mindketten a boldogságról beszéltek, ezért én is ezt tenném (eleve a kedvencünk ).
Éppen a boldogság és a boldogságvágy hajtja ki a felesleges és boldogságunkat akadályozó félelmeket (stressz) a tudatalattiból. Hiszen amikor boldogok vagyunk, szeretnénk így is maradni. A másnaposságunk is ugyanez a jelenség, vagy a kábítószeres elvonási szorongások (igazából nem a szerek okozzák, hanem a "mesterséges boldogság" utóhatása). Tehát a lényeg, a szorongások egy tisztulási folyamat és szabályozható (gondolat választásainkkal). Azért irracionálisak félelmekként és szorongásokként jelentkeznek feltörő félelmeink, mert túl sok jön egyszerre felszínre, ráadásul ezek jelenleg nem is időszerű félelmek és így sokkal biztosabban meg tudjuk különböztetni ezeket, a valós veszélyektől.
Vagyis amikor boldogságvágyunk teljes kudarcának véljük szorongásainkat, akkor valójában tudatalattink és érzelmi rendszerünk kiváló és helyes működésével találkozunk. Tisztulásával! Idegrendszerünk, ilyen módon hányja ki magából a sok-sok mérget. Testünkhöz hasonlóan, de annyi különbség mégis van, hogy azok végül csak akkor fognak valóban törlődni, ha nem félünk ettől, vagy legalább mindig kevésbé.
A csapda ott van, hogy aztán a depresszív szorongásokban, ellenálló és szabaduló gondolataink miatt, illetve még erősebbé váló boldogságvágyunk miatt, legközelebb még több félelmet hajtunk a felszínre. Vannak akik nem is gyűjtögettek túl sok félelmet és stresszt életük során, hanem csak tudatalattijuk érzékeny és hamar szabadulna a felesleges terhektől, fájdalmaktól, de a depresszív folyamatok félreértelmezése miatt, éppen ezektől mélyül tovább a probléma. Még irracionálisabbá válva!
Be
2014-05-08 09:22:20
Kedves Be!

Én is átolvastam az összefoglalódat és több kapcsolódó leírásodat! Nagyon jónak tartom!
A problémám 2,5 éve Nekem is pánikbetegséggel kezdődött, ami már depresszióval és kényszerességekkel párosult. kb 1 éve folyamatosan próbálom keresni a megküzdési technikákat, de pár napon belül mindig kudarcot élek át, s ezzel a "mélységekbe" kerülök.
Tegnap kezdtem (újra) a éber tudatos jelenléttel (Jon Kabat-Zinn könyvei alapján) foglalkozni, elméletben jónak tartom, de most a gyakorlati alkalmazását nehéznek találom. Neked mi a véleményed ezen technikával kapcsolatban?
Az előző üzenő (félelemésreszketés felhasználó) problémája engem is nagyon-nagyon érint, tehát szívesen veszem a tanácsodat!
Üdv. fz
fz
2014-05-07 22:19:49
Kedves ismeretlen ismerős!

Elolvastam gondolataid. Boldog akarok lenni, de nem tudom hogyan,miként. Kényszeres gondolataim azokra vetülnek ki akiket a legjobban szeretek. Ölési képeket látok, veszélyeztetett érzést, rossz érzést. Hogy nem leszek normális soha már, és nem látom a fától az erdőt!


Ha valami boldoggá tesz, rögtön ráépít agyam egy félelmet!

Segíts! Pár szóval...



félelemésreszketés
2014-03-25 13:37:52
Kedves Hajni!
Köszönöm hogy leírtad a tapasztalataidat. Ezek szerint léteznek azok a gondolatok depresszióban, amelyek megnyugtatnak. Nem csak a félelmetesek. Másra nincs is szükség, csak erre a nyugalomra. Oldásukhoz és távozásukhoz. Ilyenkor mindig a békénket kell megkeresnünk, van akinek a helyes gondolatok segítenek, van akinek inkább a testmozgás, van akinek a meditáció (gondolatok teljes elhagyása). Persze még hatékonyabb a többi módszert is gyakorolni.
Nyilván Te a gondolatok között jársz szabadabban (engem is jó sokat kísértettek, ha eltévedtem köztük), a lelkünk (jó érzésünk) segít ráismerni a sajátjainkra. Ugyanis ezek nem az enyémek (Blogtulajdonosként sem), mindenkié, én csak eldöntöttem, hogy felkutatom és ide írom őket.
Be
2014-03-17 21:19:16
Kedves Blogtulajdonos!

Köszönöm ezt az oldalt, minden információjával! Egy éve találkoztunk, a depresszió, és én, s ez a blog és a pszichológusom együttes segítségével úgy érzem, hogy már nagyon-nagyon jó úton haladok. Minden egyes sor olyan értékes, hogy szavakkal nehezen tudom megjegyezni.
A mai napig, ha van egy kis szorongásom, átolvasom a fejezeteket, s néha elég egy-egy, hogy magamhoz térjek.
A blog a pirulám, ami egyből kikapcsolja a depressziómat. He-he, nagyon jó érzés, hogy tehetek magamért, pláne, hogy én vagyok az egyetlen, aki segíthet magamon.
Még egyszer köszönöm, s ajánlani fogom fórumokon, mert nagy szükség van az ilyen érthető összefoglalókra!
Hajni
2014-03-05 18:08:57
Köszönöm, megnyugtattál.
yellowpoppy
2014-03-04 15:24:10
Amiket leírsz a depresszióról pl. "rengeteg szorongós gondolatom van", ezek mind depresszív tünetek.
"Olyan dolgokért sírok, vagy olyanokon akadok ki, aminek semmi értelme."
Ennek is az az oka, mert ezek már nem a saját gondolataid, csak érzékennyé váltál bizonyos hatásokra. Valamikor beszűrődtek, lehet hogy lassan és fokozatosan, vagy egyszerre pánikrohamként, kellemetlennek érezted és védekezésként a veszélyre "szépen" kihegyezted rájuk a figyelmed (érzékenységed).
Ha nem hiszed, amikor nagyon rosszul vagy, nyomj le a egy-két korty (maximum fél deci) pálinkát és meglátod. Azonnal csitulni fognak a rossz gondolatok és testi érzetté transzformálódnak, testi fájdalommá, feszültséggé, nyomássá, fejfájássá. Ugyanezt lehet elérni meditációval, sok-sok gyakorlással. A meditációt, inkább érdemes először akkor gyakorolni, amikor igazán jól vagy. Aztán a meditatív figyelemmel, enyhe rosszullétben ez az érzékenység feloldható.
Be
2014-03-04 13:53:54
Kedves Yellowpoppy!
A meditációt sokat kell gyakorolni. Ami tapasztalataidról írsz, tök általános és legtöbbször így történik eleinte. Ezért ne ítéld meg magad emiatt negatívan. A negatív gondolatok még erősebb feltörése, éppen érzelmi rendszered kiváló működéséből adódik.
Ne várj semmit eleinte, mert a várakozások is gondolatok és azt szeretnéd elhagyni.
Még az sem igaz, hogy kudarcos lett volna a meditációd, a negatív gondolatok felerősödése pont azt mutatja, hogy már jó nyomon vagy és valamennyire bizony már sikerült tudatalattidba tekintened.
Itt olvashatsz erről bővebben, az utolsó két fejezetben:
http://www.boldog.info/meditacio.php
Amikor javul az idő, újra lesz meditációs tanfolyam a Gellért hegyen. Itt a fő oldalon lesz erről mindig infó és bárki bármikor jöhet bejelentkezés nélkül, a meghirdetett időpontokban.
Ha bármi kérdésed van, írj ide.
SZABADSÁG!
Be
2014-03-04 11:37:06
Az egyik ilyen a meditáció. Azzal kapcsolatban is annyit szorongok, hogy néha már nem hiszem el. Sosem volt irányított meditációban sem olyan élményem, hogy lebegek, vagy valami ami más, mint ami amúgy történik az életben. Ha egyedül elkezdem, mindig összevissza jár az agyam, rengeteg szorongós gondolatom van közben, és végül annyira beparáztatom magam, hogy olyan béna vagyok, hogy ez már nekem nem is megy, és nem is fog soha, és feladom. Sokan mondták, hogy a hozzáállásomon kéne változtatni, két-három napig el is hittem, hogy tényleg, aztán valamiért megint visszaestem arra a szintre ahol előtte voltam. Tudom, hogy valahogy én generálom a problémát is. Igazából valami olyanban kérnék segítséget, hogy hogy lehetne túljutnom azon, hogy mindig feladom a meditálást? Vagy hogyan fogadhatom el, hogy ez a helyzet, vagy ilyen vagyok? Hogyan hagyhatom abba a problémák generálását?
yellowpoppy
2014-03-04 11:28:45
Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni tőletek. Nem bonyolult a történetem, már kezdem átlátni, minél mélyebben belesüppedek. Amikor először elkezdődött a depresszióm, próbáltam tudatosan kijönni belőle, pl. elhatároztam, hogy soha többet nem hordok fekete ruhát, és annyit jártam társaságba, hogy alig legyek egyedül. Egy ideig működött is. De mostanában egyre mélyebbre süppedek, egyre jobban utálom magamat, egyre hullámzóbb a hangulatom. Látszólag minden rendben, de nekem mindig gyártanom kell bele a problémát. Olyan dolgokért sírok, vagy olyanokon akadok ki, aminek semmi értelme. Rengeteget alszom, és rengeteget eszem. Nem hallgatom meg magam, hogy mi is a szívem vágya, nem engedem felszínre törni, nem találok semmit, ami érdekel annyira, hogy csináljam is. Az életemben bármi történik, hónapokig képes vagyok szorongani miatta, és gondolkodni rajta. Nemsokkal ezelőtt arra jöttem rá, hogy nem is engedem, hogy jó dolog történjen velem.
yellowpoppy
2013-11-03 09:21:22
Nagyon szépen köszönöm a segítségét!
Tisztelt Be!
2013-11-02 19:51:02
A depresszió feloldásának ügyében készült ez az oldal.
Nem tudom Neked most lerövidíteni, vagy egy gyors programot, vagy módszert ajánlani helyette. Hiszen, ha három mondatban össze lehetne foglalni a depresszió megoldását, már valaki megtette volna és akkor elég lenne azt a szabály követni.
Azt írod:
"Néhány napja rám tört a depresszió, sajnos."
Aztán, ha jól értem, az a kívánságod, hogy minden folytatódjon ugyan-úgy, mint eddig, de szerintem ez aligha lehetséges! Egy ideig el lehet odázni félelmeinket, de előbb utóbb tömegesen egyszerre fognak elő jönni a tudatalattiból.
"Én ellenkezőleg gondolom, mert én vagyok pont a gyenge lelkű személy."
Valóban ezt szeretnéd folytatni? A gyenge lelkűséget? A félelmeid a párkapcsolatod miatt, ugyancsak nem most keletkeztek, mert ilyen konkrét félelmek, csak akkor kerülnek elő a tudatalattiból tömegesen, ha régóta tolod őket félre oda. Lehet hogy mindig csak pici kételyeid és aggodalmaid voltak ezzel kapcsolatban, de sok kicsi sokra megy...
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy valami baj van a kapcsolatoddal, csak azt hogy nem voltak mindig jó gondolataid róla és ez két különböző dolog.
Amit tudok tanácsolni, hogy ne sokat gondolkozz ilyeneken depresszióban, mert a depresszió irracionális valóság, felerősített félelem és nem jó tanácsadó. A félelem mindig rontja a tisztánlátást. Inkább akkor dönts fontos kérdésekben (akárhogyan is), amikor a legboldogabb vagy.
SZABADSÁG!
Be
2013-11-02 18:42:36
Kedves Be!

A depresszió feloldásának ügyében. Arra értem, amelyet leírtam. Elnézést kérek ha kicsit érthetetlen voltam!
Meli
2013-11-02 18:31:53
Kedves Meli!
Azt írod, tanácsot szeretnél kérni. De nem írtad milyen ügyben...
Be
2013-11-02 18:15:03
Van hogy napközben rám tőr az erős szívverés, valamint az izzadás. Nagyon szeretném, ha minden a depresszió előtti irányban haladna tovább! A doktornőm azt ajánlotta, hogy nézzek magamba, mert lehetséges hogy nem lenne baj ha elhagynám a párom. Én ellenkezőleg gondolom, mert én vagyok pont a gyenge lelkű személy. A párommal pont ellentétes személyiségek vagyunk. Lassan hét éve vagyunk kapcsolatban. Ő 35, én 27 éves vagyok. Nekem korábban is volt depresszióm, még 2005-ben, valamint korábban is. Akkor még nem ismertem a párom. Előre is köszönöm a segítséget!
Meli
2013-11-02 18:02:15
Nagyon szépnek találom az oldalt!Tanácsot szeretnék kérni!Néhány napja rám tört a depresszió, sajnos. Egy átlagos párkapcsolatban élek a párommal. Mikor rám tört a depresszió, rögtön azt a rossz gondolatot kezdte eldiktálni, hogy hagyjam el a párom, adjam vissza neki az eljegyzési gyűrűt. Próbáltam az akaratommal legyőzni a depressziót, de mint itt olvasom nem ez a helyes irány, hanem az elfogadás és lassan de biztosan ki lehet jutni. Én nagyon gyenge lelkű nő vagyok sajnos. Aludni néhány órát tudok, aztán felébredek és ver a víz. Vissza aludni nem igazán tudok, csak pici időre. A rossz gondolatokról nem is beszélve. Hangulatjavító gyógyszert is szedek, valamint nyugtatót is. Nem értem hogy miért pont ezt a kínzó gondolatot diktálja a párommal kapcsolatban felém? Próbálom szelektálni a gondolataimból, de azt is érzem hogy szinte semleges érzéseket diktálok a depresszió előjövetele óta a párom iránt? Miért van ez? Hogy segít hetek rajta hogy a párommal is együtt maradhassunk?
Meli
2013-10-30 09:05:14
SLaci gratulálok!
Ez a hozzáállás amiről beszélsz és amit sajátosan fogalmazol meg (nagyon jól): "hagyni kell megtörténni", komoly gondolatmentes meditatív eredmény. Vagyis hogy a depressziót, pillanatnyilag nem támogatjuk és erősítjük tovább, a feltörő negatív érzések és gondolatok állandó fontolgatásával.
Hiszen régi (nem aktuális) csalódásaink és aggodalmaink jönnek a felszínre ilyenkor és éppen azt kellene bizonyítanunk tudatalattinknak, hogy már nem léteznek valós veszélyként. Vagyis, hogy nem félünk!!!!!!!!
Ekkor lassan törlődni és oldódni kezdenek, hiszen tudatalattink ekkor tudja, hogy már aktualitásukat vesztették.
De ha mindig újra félünk, mindig vissza is rögzülnek, mint fontos és valós veszélyforrások
A csalódások is válhatnak így tudatalattivá, hiszen ha sokáig elégedetlenek vagyunk az élet valamely területén eredményeinkkel, akkor ez lassan félelemmé válhat, gyakran érezve pedig tudatalatti reflexé.

A testi fájdalmak, amiről beszélsz, ugyancsak régi félelmeink feszültségeink lenyomatai és ha már érzékeljük őket, az az előre haladásunkat jelzi, meditatív hozzáállásunkban.
Nekem ez csak később ment automatikusan, először bizony mindig tennem kellett érte. Testmozgással, és elmém fegyelmezésével, illetve meditációval.
Ilyenkor a félelmetes gondolatok háttérebe is szorulnak és egyre inkább az Általad az említett fájdalomként láthatjuk őket, ami sokkal kevésébe kellemetlen és nagyon hasznos.
Hiszen ezeket megfigyelve depresszióban előbb utóbb megindul oldódásuk. Aligha nem depressziónk közepén, hiszen ilyenkor némi ellenállás megmarad, hanem talán később. Ezt helyi megkönnyebbülésként, a feszültség/fájdalom elpattanásaként érzékelhetjük testünkben. Sajnos gyorsan ezzel nem is lehet és nem is érdemes haladni, mert ilyen elvárás túl sok félelmet szabadítana felszínre egyszerre, de lassan feloldhatjuk mindet.
SZABADSÁG!
Be
2013-10-30 08:51:00
Záró gondolatnak még annyit,hogy nagyon sokan foglalkoznak evvel az ÜGGYEL.Sok írás születik róla nap,mint nap.Sokféle fajtája van,mint például a kiégési szindróma,vagy posztramuatikus stressze..stb.Nem mindegyik oldható meg hangulat javítókkal,de ha segít akkor el kell fogadni viszont számolni kell a rászokással.És egy dolog biztos:egyszer minden idő eljön!Így az pillanat,amikor le kell majd a szerekről állni...és az tutti nem jó!
És két fontos dolog:ha nem nevesítik betegségként,akkor nem is tudja az ember,hogy mi ez és úgy éli le az életét.

A másik,hogy megéri őszintének lenni magunkkal és a világgal is.Ha haragos vagy mond ki,ha szomorú vagy sírj, ha vidám vagy nevess és ha túl vagy fűtve érzemileg szeress!
Minden nap egy mosoly és egy kacsintás a tükörbe és elmondhatod,legalább az alpokat megtetted!
Ne feledd,van egy társad aki életen át elkísér:
TE MAGAD!!!
Szép napot Mindenkinek!
SLaci
2013-10-30 08:36:54
Van egy jó "pánikos mondás": a pánik feloldása, a pánikon túl kezdődik.
Egy dologról megfeledkeztem:a rossz gondolatokról.Ha valaki csalódik magában, akkor ezek is beköszönnek...elég rendesen.Ezek nem valódiak!A félelem szüli őket, mert nagyon jó képzelő erővel rendelkezik!Ha valaki odagfigyel,akkor észreveszi, hogy azt az energiát, amit eddig kellemes élmények, helyek,történetek vizionálására fordított, azt jelentősen elszipkázza a félelem és rossz gondolatokat gyárt belőle,ami sosem fog bekövetkezni!Erre is van módszer:ha van lehetőségetek,akkor vonjátok el a figyelmeteket az agyalásról:film,szöveg hallgatása munka közben(nem zene,bár az is kell néha),vagy elalvás elött olyan helyek és események felidézése, amik megtörténtek.Nem feltétlen kell kellemesnek lennie.Így a rossz gondalatok szépen lassan kiszorulnak.Nem kell erőből elnyomni azonban Őket, de vizsgálni sem kell.
SLaci
2013-10-30 08:28:29
Azt elfelejtettem mondani, hogy 1éve látogatott meg ez az állapot és minden eljárást kipróbáltam (hangtálas rezgés terápia,reiki,kineziológia,pszcihológus,csoda szerek..stb)eléggé sikertelenül.Nyugtatót nem szedtem-elvből.Persze a vegetatív idegrendszer természetes nyugtató szereit használom,mint például:magnézium,c-vitamin,citromfű,fahéj,szegfűszeg,sok-sok mozgás(ez nagyon fonos!!!!!!) és nyugalom keresése,sok-sok alvás, stresszes helyzetek és emberek kerülése.
Hosszú,nehéz út visszafelé és nagyon rögös, de nem lehetetlen!Ha mindenki szívére teszi a kezét:az idevezető út sem tartott két napig.Mindig voltak előjelek.Több év tartós stressz kikészíti az idegeket és a mellékvesét!Ugyanis ott termelődik a stressz kezeléséhez nélkülözhetetlen kortizol.Ha azt kikészítjük-már pedig kikészítjük,akkor mi is kikészülünk...
SLaci
2013-10-30 08:05:06
Ezután következik személyes kedvenecem:megkukulás, gondolkodás lelassulása...mintha nem én beszélnék...
De akkor ki???Ez egy extra bónusz,de...ha jobban belegondolunk az életben sokszor nem azt mondjuk,mint amit gondolunk.Akkor mi is evvel a baj???
Max,innentől kezdve őszintén kell beszélni, vagy...japánul.Azon tutti gonodolkodni kell.
Volt még egy:hosszú folyosó effektnek hívom.Zárt helyen, hosszú folyósó...még hosszabb lett..mintha végtelen lenne.De nem volt az,mert odaértem a végére-bár az illúzió nagyon valós volt elsőre.Utána,késöbb már szórakoztatott is.
Van még a színes foltok látása(piros-kék, vagy karikák)úgy egy másodperc töredékéig.Erre ugyan még nem találtam választ, de gondolom ugyanarról a helyről jönnek.
Amikor először látam ezeket-természetesen a frász jött rám,de...még mindig élek, úgyhogy...Ennek tán 3-4hónapja.
SLaci
2013-10-30 07:55:12
Alap:megőrüléstől való félelem-nem történik meg.Egyébként az őrülteknek általában a vakmerő embereket hívjuk, ami ugye ránk nem vonatkozik.
A testen, különböző helyeken jelentkező, megmagyarázható fájások-no ez jó,de mivel mindig máshol jelentkezik(kar,láb,fej,hát..stb)nem igazán valós.Főleg,hogy kivétel nélkül elmúlik...és a fájdalom csillapító sem segít.
Zsibabdás,hangya érzet a test különböző pontján-ez is elmúlik, bár az internet sok-sok oldalnyit foglalkozik a tünetekkel.Az oka általában hiányos táplálkozás(magnézium,kálcium felszívódási probléma..stb)Nem halálos,elmúlik.Én gyerekkoromban külön élvezetem is.
SLaci
2013-10-30 07:49:55
Hali Kedves Mindenki!
Már nagyon régen írtam és így rengeteg gondolat halmozódott fel bennem.
Először is: kitartást kívánok Mindenkinek aki szenvedi(elszenvedi)ezt a"tudatállapotot".Fel a fejjel!Van élet a pánik után!"..az Óperenciás tengeren is túl..."
A legfontosabb tapasztalatom az, hogy hagyni kell megtörténni a rohamokat, ahogy már korábban, tanult Kollégám:Be is említette.Így és csak is így tudtok szembesülni avval, hogy mindez csak az elme ámítása.
Ezt alátámaszatandó felsorolok egy pár altalam átélt, teljesen ártalmatlan tünetet, amiről mindig azt hiszi az ember fia, hogy halálos, és végzetessssssss......
SLaci
2013-10-28 21:36:35
Kedves Anczu!
Örülök, hogy tetszik az oldal.
Elsősorban gondolatébresztőnek készült (nem csak magamnak), hogy lehetséges teljesen más szemszögből is vizsgálni ezeket a kellemetlen jelenségeket.
Ha nálad működnek a gyógyszerek, semmiképpen se hagyd őket abba. Azt itt leírtak a gyógyszeres kezeléstől teljesen függetlenül alkalmazhatók, hiszen nem gyógymódok, hanem csak egy másik szemlélet.
Ez a megkönnyebbülésed amiről írsz, fontos. Ugyanis rámutat arra, hogy mennyi félelmet okozott (mint minden depressziósnak) ez az alap depresszív reménytelen gondolat, hogy "ebből nincs kiút", vagy "most már bármikor rám törhet".
Ez az oldal abban próbál segíteni, hogy mindig kevésbé féljünk visszatérő félelmeink felbukkanásakor és így szépen fokozatosan feloldjuk az érzékenységünket.
Be
2013-10-28 12:37:46
Szia Be!
Nagyon örülök,hogy rátaláltam az oldaladra!Gratulálok hozzá!
Nagyon érthetően és kivitelezhetően írod le ,hogy miként oldhatók,küzdhetők le a lelki gyötrelmek.
Meg is könnyebbültem valamelyest,hogy érdemes küzdeni.
Nagyon régen 18 éve kezdődött nálam,a pánik.
Antidepresszánsokat szedők is érnek el eredményt vele ugye?
Anczu
2013-10-14 10:12:17
Szia!
Pont ezt a (összefoglaló) fejezetet javítgatom, mert a visszajelzésekből rájöttem, hogy nem volt mindenkinek érthető, amit próbáltam leírni. Régen írtam és sok mindent ma már másképp, egyszerűbben is el tudok mondani.

A megnyugtató jelenség olvasáskor, az nem a szöveg tartalma miatt van. Ez legfeljebb abban segített, hogy könnyebb legyen rendszerezve végig gondolnod, amit valamilyen szinten már jól tudsz.
Ha megnyugtat, akkor a szöveg egybe csengett a saját tudásoddal. Így gondolod helyesnek, és nem úgy, ahogy a depresszió "állítja"!
A depresszió rossz érzéseivel jelzi számodra érzelmi rendszered, hogy ne sokat gondolkodj negatív gondolatokon, akkor se ha kényszeresen jelentkeznek. Bárhonnan is jönnek, nem a Te igazságod. Ha türelmes vagy, mindig könnyebb lesz.
Sok sikert, ha valami kérdésed van írj, ebből derül ki számomra is, hol szorul még javításra a szöveg.

SZABADSÁG!
Be
2013-10-13 18:11:03
Szia(sztok),
ez eddig a legjobb és legnagyobb segítség.

KÖSZÖNÖM!

Már az megnyugtat, ha olvasom.
Hajni
2013-08-21 20:56:41
Szia!
Köszönöm a kérdést, próbálom majd pontosítani a szöveget, az ilyen visszajelzésekből tudom, ha valahol kusza még a szöveg.

Figyeld meg, hogy minden depresszív rossz érzést, megelőz egy félelmetes/fájdalmas gondolat.
Igazából sohasem az érzelmeink a problémák, sokkal inkább ezek a rossz/negatív/fájdalmas/félelmetes GONDOLATOK!
Ne gondolj itt semmi különösre, arról van szó, hogy a kedvezőnek ítélt gondolatoknak örülünk, a terveinkkel ellentétesek viszont elszomorítanak, vagy félelmet keltenek.
Sajnos a sokszor gondolt aggodalmakat és félelmeket a tudatalatti is megtanulja és onnan nem könnyű ezeket aztán kipiszkálni.
Mert ha folyton aggodalmaskodunk valamitől, automatikus érzelmi reakció alakul ki: reflex szerű ijedtség a helyzet előfordulásakor. Ugyanis, ha elménk nem lát, vagy talál megoldást egy felmerülő félelemre, akkor inkább elkerülő lehetőséget alakít ki.
Ezeknek a megtanul félelmeknek a végig gondolása, vagy a helyzet előfordulása, ezután mindig, erős félelemmel és ijedtséggel jár.
A fájó érzelmek megfigyelése nem is káros, csak kellemetlen. A mindennapi félelmeink, aggodalmaink, kudarcaink túlgondolkodása okozza a galibát tudatalattinkban.
Tehát az érzelmeink leginkább a gondolatainkra reagálnak, a tudatalattivá tanultak is a sokszor gondolt veszélyekre.
Depresszióban ezek szinte egyszerre és kényszeresen törnek elő, hiszen a depresszió olyan időszak, amikor tudatalattink és érzelmi rendszerünk, megpróbálja kiüríteni magából a felesleges félelmeket, aggodalmakat, feszültségeket.
Egyszerűen azért, mert túl telítődött velük és már így nem működik hatékonyan.
A meditáció pedig segít csillapítani, halkítani ezt.
Így elviselhetőbbé tehető a depresszió.

Azonban ennél is sokkal fontosabb, hogy a meditáció oldja a tudatalattivá mélyült és megtanult félelmeket.
Meditáció gyakorlásával lehetséges a gondolatokat némileg vagy teljesen elhagyni, ez olyasmi állapot, mint amikor elbambulsz, elrévedsz.
Ha ez depresszióban is rendszeres sikerül, akkor már nem tudnak félelmeink gondolatokként tombolni, hanem fájdalomként jelennek meg, ami ugyan kellemetlen, de már nem annyira félelmetes.
Ez a fájdalom egyébként megfigyelhető kísérletileg is, ha valamitől nagyon félsz és szándékosan előidézed a helyzetet, az bénító fájdalomként is észlelhető lesz, nem csak gondolatként és érzelemként.
A félelmek, újra átélésükkor, "szerencsére" kiemelkednek a tudatalattiból, a tudatos szintre. Itt lehet semlegesíteni ezeket a gondolatokat.
Meditációval már kevésbé rögzülnek mélyen vissza megtanult félelmeink, hiszen ha pillanatnyilag kevésbé félünk egy visszatérő rossz gondolatunktól/félelmünktől, akkor tudatalattink sem tekinti már ezeket olyan veszélyesnek, mint addig.
Be
2013-08-21 18:22:22
üdv!

egy sok helyen felbukkanó logikai ellentmondásra lettem figyelmes. remélem jól meg tudom fogalmazni.

a cikkben meg volt említve, hogy a negatív érzésekre való túlzott összpontosítás csak felesleges felnagyítja ezeket az érzéseket, ellenben az ún. tudatosság meditáció technika - ami általánosságban elfogadott gyógyír - lényege éppen ez, hogy összpontosítsunk a bennünk zajló éppen aktuális dolgokra, érzelmekre.

remélem csak én értettem félre, de valaki ezt elmagyarázhatná nekem.
káügynök
2013-08-15 13:40:15
Szia!

Rendben, köszönöm szépen, lehet, hogy még lesz kérdésem.

Üdv: Anna
kameleonlany
2013-08-15 10:36:28
Nézd, a tudatalattid üzenetei Neked szólnak, bátor dolog lenne, ha megpróbálnám értelmezni, ez a Te dolgod.
A meditációnak néha látványos eredménye van, néha semmi azonnal látható...
Jó gyakorlást és ha bármi kérdésed van, mindenképpen írj és akkor próbálom javítani itt a szövegemet is, és persze válaszolni.
SZABADSÁG!
Be
2013-08-15 10:17:13
Köszönöm szépen a választ!

És mit gondolsz arról, amit utóiratban írtam? Ez csupán véletlen lehetett?
kameleonlany
2013-08-15 10:00:02
Nos a gondolatok védelmében, még el szeretném mondani, hogy létezik a gondolatoknak kényszeresen lelkesítő és örömteli iránya is, ha valaki nem hajlandó figyelembe venni a világ félelmeit.
Te is beszámolsz életed egy ilyen szakaszáról, gyermekkorodról, "Iskolás koromig sikerült megvédenem magam, addig szívesen szerepeltem, vidámkodtam."
De ez a fogalmazás aligha pontos, nem védekeztél semmitől, egyszerűen nem foglalkoztál a világ félelmeivel. Amikor ténylegesen védekezni kezdtél, akkor jelentkeztek a szorongások.
A testi problémád is, leginkább csak a gondolataid szintjén okoz neked gondokat és mindjárt mondok erre az irracionális félelmedre cáfolatot, mert talán nem is hinnéd, hogy ez hány emberrel pontosan így van, akiről esetleg azt gondolnád, hogy szebbek nálad, de ők nem így hiszik magukról. A végeredmény pedig ugyanaz, szorongás és félelem, amiről azt gondolnád, hogy nekik erre okuk sincs. Hát Neked sincs, igazi hátráltató bajodat (szorongás) éppen ez a vélt ok okozza.
Ez egyébként mindenkivel többé kevésbé így történik, felnövünk az ostoba gyermekkorból és komoly felnőttekké válunk, felelősséget vállalva az életért és megkezdjük küzdelmünket, nehogy együgyű boldog embernek nézzenek már minket, valahol.
Be
2013-08-15 09:47:01
A gondolatok emlegetése, inkább azért volt fontos nekem, hiszen ezek fegyelmezésével (irányításával és nem ellenállással) fordítható meg ez a negatív folyamat.
Sajnos félelmetes gondolataink, a tudatalattink számára veszélyforrásnak tűnnek. Tehát gyakori feltételezésük azt okozza, hogy mélyen megtanulja azokat, amik így ijedségként automatikussá válnak, ha erre a veszélyre gondolunk valamiért. Továbbá, ha a tudatalattink telítődik a sok veszélyjel, amit aggodalmaink okoznak, akkor egyszerre fognak időnként előtörni onnan, pánikrohamként, azért hogy értelmezzük már újra őket végre, mert megteltünk velük.
Mondok rá egy ismerős példát:
"Szerintetek számomra is van megoldás, akinek a gondjai ilyen mélyen gyökereznek?"
Nem, sajnos számodra már nincs semmi remény, hiszen nagyon régen cipeled ezt, tízen éves korodtól. Ez csak romlani fog, amíg már semmi örömöd sem lesz az életben, csakis állandó depresszió és letargia.
No a dőlt betűs részből, egy szó sem igaz, csak fel akartam vele hívni a figyelmedet, arra a rossz
érzésre, amit ennek a lehetőségnek a végig gondolása okoz. Úgyhogy azonnal elnézést is kérek érte.
Amikor egy félelem ilyen mélyen tudatalattivá válik, mindig nagyon kellemetlen szembesülni vele, pontosan azért, mert nem igaz.
A tudatalattid pont ezzel az ijedtséggel és fájdalommal hívja fel a figyelmedet, hogy értelmezd és gondold már ezt át újra és cáfold meg azokat a félelmeket, amelyek hátráltatnak, mert nem látja értelmét és hasznát ennyi félelmet cipelni.
Ne feledd az igazság fogalmát: csakis az az igaz, ami működik, vagy hasznosítható Ez a félelem pedig hátráltat, tehát nem lehet törvényszerűen igaz.
Visszatérve a gondolatokhoz, tehát nem a gondolatokkal van baj, hanem azok gyakori negatív irányával, amelyek saját döntéseink eredménye.
Elménk fegyelmezése pedig megtanulható, leginkább meditációval.
Be
2013-08-15 09:28:20
Kedves Anna!
Örülök a kérdéseknek, mert akkor kiderül, hol érdemes még javítgatnom a szövegen, ha például mást értenek ki belőle, mint a szándékom.
A "gondolatokkal küzdés" kifejezésed és "nem gondolni SEMMIRE", jól mutatja, hogy ez nem sikerült nekem jól.
Amikor a gondolatokat neveztem meg a szorongások okának, nem arra gondoltam, hogy most akkor nem a szorongások és a depresszió ellen küzdjünk ezután, hanem a gondolatok ellen. Ez csak a probléma átnevezése lenne: "nem a szorongás bajom, hanem a rossz gondolatok". Azokat kell száműzni.
Sajnos éppen az állandó félelem és aggodalmaskodás okozza a gondolataink kényszeresen negatív irányát.
Tehát mindegy, hogy a depressziótól félünk, vagy a gondolatainktól, a végeredmény ugyanaz lesz, kényszeres félelem és szorongás.
Be
2013-08-15 08:47:24
Szerintetek van számomra is megoldás, akinek a gondjai ilyen mélyen gyökereznek? Merre induljak?
Előre is köszönöm, hogy meghallgattatok, és ha válaszol valaki!
Üdv: Anna

Ui. két napja próbálgattam a meditációt, sajnos edzés után nem volt rá lehetőségem a gyerekek miatt, de este, lefekvés előtt. Nos hát, belealudtam, de ma pl. úgy aludtam 7 órát egyben, olyan mélyen és zavartalanul, ami rég nem történt meg. Reggel mondjuk jöttek a félelmek, de az alvás fantasztikus volt. Lehet ehhez köze?!
kameleonlany
2013-08-15 08:47:08
A feszültségemet, most 60 %-kal csökkentettem testmozgással-ezt a feszültségoldó adagomon szűrtem le- de a gondolataim ott vannak, és nem úgy működnek, ahogy kell.
Apám hasonló gondokkal küzdött/küzd, vele beszéltük, hogy jó volna nem gondolkodni néha, nem gondolni SEMMIRE. És ahogy olvastam, ez lehetséges. Párom szokta mondani, hogy neki van olyan. Én ezt nem ismerem. Maximum elalvás előtt lehet egy pár másodperc, hogy nem gondolok semmire, amúgy...
Az írásból számomra az is kiderült, hogy bár bennem van egy temérdek lelkesedés, a tenni akarás, de nem tudom milyen területen teljesedhetnék ki igazán. Sosem találtam egy területet sem, amely igazán lekötött volna, amiben elmerülhettem volna, hiába kerestem a nekem való szakmát, utat, a szorongásaim, az önbizalom hiánya gúzsba kötött mindig és köt a mai napig. Pedig tudom, érzem, hogy ezerszer többre lennék képes és többre lennék hivatott, de eddig nem találtam a kiutat.
kameleonlany
2013-08-15 08:46:50
A baj általában egy bizonytalan helyzettel kezdődik, ami szorongást hoz, ami azonnali, drasztikus testi tünetekhez - általában mindig máshoz- vezet, így egyből beugrik nincs-e komoly bajom, innen pedig kezdődik a hadjárat a hipochondriával, a félelem a haláltól. Vagyis sokszor nem is konkrétan attól, elég ahhoz egy testi tünet, ami végzetes kórt jelezhet, és már félek is. Emellett meg ott van mindig a varázsmondat, amit hajtogatok, hogy "egészséges vagyok", amit el is hiszek, mégis félek..Előbbi félelem szinte biztosan a sok kórházi "élményemból" fakad, amin változtatni nem tudok már. A reakció pedig automatikus, berögződött. Van egy tünet, és arra nincs racionális válasz, csak felnagyított, katasztrofizált. Ami ösztönösen jön.
kameleonlany
2013-08-15 08:46:34
Az első komolyabb jelek 12-13 éves koromban voltak, 15-18 évemig pedig a szorongástól már sokszor hánytam, és a további szorongástól még tovább szorongtam, ami rányomta bélyegét miden napomra és a társas kapcsolataimra. Emiatt ragadtam le egy nem nekem való kapcsolatban,egész a házasságig, és csak egy csodálatos javulás kapcsán tudtam,még időben, hogy lett volna gyerek, változtatni. Évekig szedtem gyógyszereket. 15-20 évvel ezelőtt nemigen csináltak semmi mást. Jártam már 4 pszichoterapeutához, egyik sem tudott véglegesen segíteni.Eddig két nagy javulásom volt, ami évekig kitartott, mindegyik munkába állás kapcsán, egyik korábban, másik első gyermekemmel való itthonlét után. Ezekben az években éreztem azt, hogy élek...Most megint féllángon vagyok, megint rossz gondolatok gyötörnek.
kameleonlany
2013-08-15 08:46:05
Akkor próbálkozom…

Egyelőre még nem olvastam át mindent, tegnap bukkantam Rátok, és faltam azóta a sorokat...Amik itt le vannak írva, azok a szorongással kapcsolatos akkora igazságok, amiket így összeszedve és leírva még nem láttam. Mindez nyilván köszönhető annak, hogy az írója maga is átélte ezeket.Külső szemlélőként mindezeket 100 %-osan megérteni nem lehet és csak az empátiás képesség mértékétől függ, hogy mennyire lehet elfogadni.
Én magam gyermekkorom óta szorongásos voltam, köszönhetően egy velem született ajakfejlődési rendellenességnek, ami miatt rengeteget csúfoltak. Iskolás koromig sikerült megvédenem magam, addig szívesen szerepeltem, vidámkodtam. Utána a „támadások” miatt visszahúzó lettem, önbizalom hiányos, szorongó.
kameleonlany
2013-08-13 12:21:02
Kedves Anna!
Nem jöttem még rá miért nem sikerült hosszabban írni, de keresem az okát. Biztosan nincs szabályozva, vagy ilyesmi, talán mobil telefonról nem sikerült hosszan írni? Vagy más böngészőt használsz, én csak Google Chrome-al és Firefox-al tesztelem ezt...
Esetleg ha ezekkel próbálod több szerencséd lesz?
Sokan írtunk már ide hosszabban is, úgyhogy valamilyen módon biztosan sikerülnie kell, hiszen most sem írt ki nekem semmi hasonlót.
De ha szétszabdalva is leírod amit akarsz, utána összemásolom neked egybe.

Be
2013-08-13 12:04:25
Kedves Bárki, aki írta és vezeti az oldalt

Nagyon jó az oldal, szerettem volna hozzászólni, igaz picit hosszabban, de nem tudtam annyit kivenni belőle, így kár leírjam, mindig azt jelzi a rendszer, hogy 0 karakter maradt, úgy meg nincs értelme írni, hogy teljesen szátszabdalom. Kár, hogy nincs lehetőség kicsit hosszabban kifejteni dolgokat:-(

Üdv: Anna
kameleonlany
2013-08-04 21:36:38
Szia!
HAJRÁ!
Aha, a figyelemelterelés jó trükk. A másik: hogy mindig megcáfolod a felmerülő félelmeket. Érdemes még a meditációt gyakorolni és ha depresszióban is rendre sikerül és már nem félsz tőle, akkor még a nyoma sem marad.
SZABADSÁG!

ui: belépve, magad is tudod szerkeszteni az üzeneteidet, a javításodat átírtam.
Be
2013-07-21 17:16:19
Üdv újra! Eltelt pár hónap és nem akarom elkopogni, de mintha jönnék ki a depiből. Egy héten csak egy-két alkalommal jelentkezik, de akkor egyből lefoglalom magam és egyből el is múlik. Nyugtatòt sem szedek már. Sokkkal jobban érzem magam, van életkedvem is és étvágyam is van. Jó érzés, hogy végre kijövök belöle és remélem elöbb utóbb elmúlik.
Honfi Márk
2013-06-06 18:53:52
Kedves Irene!
Ezt a tompítást szerintem mindenképpen beszéld meg az orvossal, aki felírta. Az antidepresszánsokat semmiképpen sem szabad csak úgy elhagyni, hanem fokozatosan kell csökkenteni, mert én azt halottam, hogy még súlyosabb helyzetet okozhat.
Gyógyszerekről és szedési tapasztalatokról inkább itt találsz infót:
http://forum.tenyek-tevhitek.hu/index.php
Ilyesmihez én nem értek.
Be
2013-06-06 17:46:00
Nekem a legnagyobb problémám az, hogy bele szaladtam a gyógyszer szedésébe, ami szerintem tompít. Kb. 3 hete szedem. Hogyan tehetném le, vagy ha ott lesz az ideje, akkor automatikusan le tudom tenni?
Irene
2013-04-27 14:58:47
Kedves Fruzsi!
Az elménk fegyelmezéséről sok infót találhatsz itt az oldalon, meditációval lehet gyakorolni és pontosan az a célja, hogy ne legyél "kiszolgáltatva" a félelmetes gondolatoknak.
@SLaci!
Megnéztem, ötletes, tetszik! Fontos, hogy sok jó módszer álljon rendelkezésre, mert nem vagyunk egyformák.
Be
2013-04-26 21:06:17
Sziasztok!
Mivel tudom,hogy minden segítségnek és társnak örülünk ezért ha nem gond,akkor küldök egy linket.
Szerintem nagyon jó!A Hölgy tud valamit!

http://andalodo.hu/

Lelki békét mindenkinek!
SLaci
2013-04-26 12:21:43
Köszönöm Szepen a válaszod

Az a baj bennem nagyon türelmetlen vagyok es márol a holnapra meg akarok gyogyulni de tudom hogy ez nem megy mindeg el el gondolkodom azon hogy milyen jo is volt mikor nem voltam beteg egyszerüen minden nap egy csoda volt. Gondolataimat fegyelmezni ?! eszt nem tudom hogy kell annyi bennem a rossz gondolat hogy tejesen a melybe taszit. Szeretnek a gyogyulás fele evezni es ugy elni hogy elhagyni ez a retentö betegseget
fruzsi
2013-04-26 11:34:07
Kedves Fruzsi!
Igen, mindig azok a legdepressziósabbak, akik szeretnék igazán szeretni az Életet!
Nálam is ez volt az igazi bajok forrása (türelmetlenség), hogy nagyon szeretem az életet és nem akartam bajlódni ezzel a fegyelem dologgal, de így vissza gondolva nagyon megérte végig csinálni, a legreménytelenebb szorongásokat is.
Ugyanis a türelmetlenség csak ront a helyzeten és a kedvünkön, hogy miért nem sikerül mindig örülni az életnek. De látod Te magad írod, hogy most örülsz,hogy segítséget kérhetsz itt. Tehát örömöd (reményed) és bánatod (türelmetlenséged) is magad csináltad!
Tulajdonképpen a depressziót felfoghatod úgy, mint a vágyad ("élvezném az életemet"), utolsó akadályának (túl sok félelmed, amit cipelsz) felszínre jutását.
Mindenképpen a meditáció elsajátítását javaslom és a gondolataid fegyelmezését, és sok-sok türelmet ehhez a kellemetlen helyzethez. Amíg megtanulod a félelmeket irányításod alá vonni (gondolataid fegyelmezni), hogy mindig sikerüljön a boldogságod.
Írj, ha valami nem világos.
SZABADSÁG!
Be
2013-04-26 10:59:41
Szia!

Meg találtam eszt az oldalt en nagyon örülök hogy kerhetek töled tanácsot !! sajnos 3 honapja lessz hogy vissza jött a depressziom ez a pánik zavarom most ismet uj formában jött ki ez az állando gondolat eszt neheziti meg hogy állandoan ejjel nappal az van eszemben hogy nekem nyelnem kell ez annyira rossz hogy tejesen ki vagyok bukva -.- most jelenleg itt elek nemetben es juniusban menni akarok haza látogatoba es ezzel kapcsolatosan vannak azok a depressziv gondolatok hogy ha en vissza jövök akkor megint beteg leszel es egyre több bennem a kedvtelenseg reggel nem esik jo felkelni mert tudom megint nem hagynak ezek a gondolatok es ugy erzem hogy egyedül vagyok 19 eves vagyok ez már a 2-dik hogy elöjött ez a panik zavar es eleg fiatal vagyok meg ugy elveznem az eletemet de sajnos nem megy mert akár mibe bele fogok egyszerüen nincs elet kedvem. Kerlek segits nekem !!

Üdv : Fruzsi
fruzsi
2013-04-08 08:44:16
Kedves Edus!
Hát ez nekem is nagyon megnyugtató. Kicsit mindig félek, hogy érthetőek-e mások a számára az agymenéseim.
Ezt a cikket például már régen tervezgetem tovább szerkesztgetni, mert eredeti célom az volt vele, hogy összefoglalom a lehetőségeket egy helyre.
Hát nem vagyok vele igazán elégedett (egy nagy katyvasz lett), ezért ajánlom a többi fejezet elolvasását, főleg a "depresszió feloldását" ami nemrég lett kész és sokkal tisztább a gondolatmenet, véleményem szerint.
Az élet értelmetlenségéről csak annyit, hogy az az örömtelenség másik megfogalmazása, hiszen mindennek csakis az öröm ad értelmet. Azon szoktam gondolkodni, hogy a kettő egy és ugyanaz?
Jó olvasgatást és alkalmazást,
SZABADSÁG!
Be
2013-04-06 15:03:45
Tegnap találtam meg ezt az oldalt és ezt a cikket.Mindig is kerültem ezeket a témákat.Viszont most sikerült végigolvasnom ezt az irományt és nagyon sok jó tanácsot véltem felfedezni, visszahozta a pozitív gondolataimat és közben le is nyugodtam.Tökéletesen magamra ismertem a leírtak alapján.Biztos vagyok benne,hogy ezután másképp fogom látni a dolgokat és alkalmazni fogom a leírtakat.Elsősorban az egyedülléttől,az elmúlástól féltem, valamint, hogy nem látom az élet értelmét és mitől lenne jobb,görcsösen kerestem a válaszokat, a megoldást.Párszor elgondolkodtam, hogy mivel nem látom értelmét lehet véget kéne neki vetni,de már nem így gondolom.Sok-sok pozitívum van az életben és apró örömök amiket mind mind lehet értékelni.Ez persze egyáltalán nem könnyű,de valóban megtanulható és kontrollálható.Na mindegy is, nem szeretnék kisregényt írni csak szeretném megköszönni, hogy segítesz azáltál,hogy ezt megírtad.Remélem hamarosan túlleszek ezen és visszatér a boldog, életszerető énem.Köszönöm!
Edus
2013-03-29 18:57:40
Szia Márk!

Tarts ki!Tudom,hogy nagyon nehéz elsőre és fárasztó is ilyen fiatalon evvel élni...
De mi itt leszünk Veled.
Szóval kitartás és lelki béke!
Le a pánikkal!
SLaci
2013-03-29 18:38:47
Szia!
Igen, felsoroltad a depresszív pánik minden tünetét.
Ma front is van, úgyhogy nyilván nem volt könnyű napod.
Mivel mindentől pánikolsz az égvilágon, magad is rájöttél, hogy itt valami nagy csalás van. Hiszen az evés például csak nem félelmetes dolog, kivéve ha mégis...
Olvasgasd az oldalt, mert ott megpróbálom leírni honnan jön ez sok valótlan félelem és hogyan lehet feloldani (meditációval).
Én is eltöltöttem benne egy évtizedet, mire kitaláltam mit kezdjek vele és készítettem ezt az oldalt.
A legtöbb segítség amit most adhatok, a remény: hogy ez nem végeleges, egyszer csak nem voltam hajlandó többé félni tőle és most már évek óta tünetmentes vagyok és vidám, tele életkedvvel...
Úgyhogy Neked is sikerülni fog, még csak nem is túl bonyolult, vagy nehéz, csak rá kell érezni a helyes hozzáállásra és hogy az elmét (negatív gondolatokat) kell fegyelmezni hozzá:
http://www.boldog.info/depresszio_feloldasa.php
Írj, ha kérdésed van valamivel kapcsolatban, vagy ha csak írni akarsz!
SZABADSÁG!
Be
2013-03-29 18:03:53
Nem vagyok bezárkozós típus, de régen ezzel is volt próblémám: nem mertem a házból kijönni, mert féltem, hogy valami bajom lessz (akkor is, hogyha telefon volt nálam). Könnyen felhúzom magam egyszerű dolgokon. Valamikor ha egy kicsit elkezd fájni a fejem vagy egy szó nem jut eszembe, akkor egyből azt hiszem be magamnak, hogy valamilyen betegségem van (azhleimer kór vagy agydaganat) és azért félek. Bevan szükülve a gondolataim is, amikor nem voltam depis, akkor sok jó ötlet eszembe jutott, de most ez nincs. Volt olyan idöszak, amikor iskolába nem ettem ebédet, hanem mikor hazamentem, csak akkor olyan 14:00-15:00 idő tájba. Ez azért volt, mert olyan félelem jött belém, hogy nem mertem enni, mert attól féltem, hogy görcsbe rándul a torkom és megfulladok.
Márk
2013-03-29 17:47:50
Nincs annyira étvágyam sem, görcsöl a gyomrom minden nap és ez is zavar. Leszoktam magam foglalni, hogy ne a depire figyeljek (számítógépen játszok, rejtvényt fejtek),de sajnos nem terelik el annyira a figyelmemet. Nyugtatót is szedek, ami szintén be is válik, de csak arra az időre jó amíg hat. Egyszerűen nem bírok belőle kijönni és nem bírom már. Kérlek titeket segítsetek!
Márk
2013-03-29 17:43:05
Üdv! Honfi Márk vagyok 18 éves tanuló. Sajnos én is depresszióban szenvedek már lassan 6 éve. 2007-ben lettem depressziós. Jártam pszihólógiára ami be is vált, kihozott belőle, de sajnos 2 hónap után visszaestem. Utánna újra jártam pszihológiára, ezután is kijöttem belőle, de nem annyira, mert picit bennem maradt a depi, de ez nem zavart, tudtam kontrollálni. 2010-ben elhunyt a papám, amitől akkora lelki tehert kaptam, hogy az idegrendszerem kikészült, ideggörcsöt kaptam, ami miatt korházba kerültem. Ezután teljesen kijöttem a depiből és három évig nem is voltam depis, egészen ez év februárjáig, amikor újra visszajött és nagyon elvan hatalmasodva rajtam. Semmi életkedvem nincs, remegés, izzadás jön rám, halálfélelem, egésznapos fáradtság gyötör és majdnem minden nap sírok. Mit tanácsoltok mit csináljak? Nagyon zavar a depi, nem bírom már. Egyszer-kétszer előjött rajtam öngyilkossági vágy is, de ezt nem akarom megtenni, mert ezzel a szüleimnek hagynék a lelkükben mély nyomot.Segítsetek!
Márk
2013-03-25 13:38:12
Hát ne tedd. Az utolsó mondatodban megfogalmaztad minden depressziós alapfélelmét. És éppen ez a félelem okozza leginkább érzékenységünket a világ félelmére és kilátástalanságára. Nem baj az, ha kicsit kívül áll az ember ezen. Az sem ha hajléktalan, azt viszont már nagy szegénységnek éreztem magamon, amikor képtelen voltam szeretni az életet. Szerencsére megtanultam meditálni.
Be
2013-03-25 11:55:35
Az a baj, hogy alapjába véve zárkózott voltam mindig, örömtelen nem voltam mindig az igaz. Tulajdonképpen az ember ezt sokáig el tudja fogadni, hogy ilyen, ez van. Aztán egyszer csak elkezd agyalni, hogy jó ez így nekem, mit is szeretnék én igazából, aztán rájön nemis tudja. Ésigen ez beindít egy ördögi kört, ami csak mélyebbre sodor. Most kb ugy érzem magam mint egy zombi. Csak ilyen hülyeségeken gondolkodom, hogy ha így haladok, kb egy hajléktalan depis senki leszek, de ami még rosszabb valóban az, hogy az örökös boldogtalanságtól félek.....
Viktor
2013-03-25 11:29:44
Szia!
Nem szabad félni tőle, ha úgy érzed hogy könnyebb ezt bezárkózva elviselni, akkor zárkózz be. Nekem könnyebb volt társasággal, barátokkal elterelni a figyelmemet róla, de ez nem számít. Az a lényeg, hogy a félelmet kell fokozatosan lecsökkenteni a depressziótól, hogy ne tudjon mindig lehúzni. Először kis eredménynek is örülni kell.
Úgy írtad le a "problémádat", hogy Te ilyen és ilyen vagy: kedvtelen, bezárkózó, kívülálló stb, de akkor mi a baj? Nyilván az, hogy NEM VAGY ilyen és zavar amilyennek most látod magad, ahelyett amilyen lenni szeretnél.
Nem hiszem hogy mindig így volt, mármint hogy bezárkózott voltál, vagy kedvtelen. másként nem tartottad volna fontosnak ezt leírni nekem.
Minden depressziós hasonlókat ír, mint Te: bezárkózás, kedvtelenség, értelmetlenség=örömtelenség, tehetetlenség.
Úgyhogy ez nem Te vagy, ez a depresszió! Ráadásul minden porcikád tiltakozik ellene, ami pontosan a sok negatív gondolat és félelem befogadásának a végeredménye. Mostanra telítődtél velük és egyszerre akarnak kilökődni, felszínre jönni a tudatalattiból. Úgyhogy ezt nem érdemes folytatni, mármint a félelmet tőlük, mert mindig van mélyebb depresszió is. A félelemből csak egyre több lesz. Még arról sincs szó, hogy alapvetően pesszimista alkatoknál fordul elő, egyszerűen sokaknál egy túlzott érzékenység alakul ki a félelmekre. Holott általában lehet, hogy optimisták és szeretik az életet.
Ezeknek csak egyetlen oka van (depressziónak), hogy félsz. A kilátástalanságtól, tehetetlenségtől, az örömtelenségtől, ahogy írtad. Csak ezen kell változtatni, a többi okot el is felejtheted, nem fontosak.
Ha már egyáltalán nem félsz tőle, újra lesz öröm, életkedv, lelkesedés, tenni akarás.
A meditációt meg kell tanulni és a gondolatok fegyelmezését is depresszióban, amivel lehet mindig csökkenteni a félelmet.

Be
2013-03-25 10:57:10
Szia BE!

Én is szenvedek már egy ideje, csak itthon vagyok, nem nagyon csinálok semmit egy ideje. Amugy tetszik az írásod, és valóban igaz, hogy a negatív gondolatok fertőznek meg bennünket. De ugye minden depressziónak van oka, és én pontosan tudom mik az okai, de sajna ugy érzem ezeken nem bírok változtatni. Szóval ilyen bezárkózott ember vagyok, nem igazán tudom magam jól érezni emberek között, nem tudok velük elbeszélgetni, ilyen kívülállónak érzem magamat. Kérdés mi értelme így élnem, ha nem tudok semminek örülni. Sokan mondják az kéne legyen az első, hogy legyen melóm, ami igaz, de az a baj, ugy érzem akkor sem lennék boldogabb semmivel. Most abban vagyok amit írtál, hogy huz lefelé az örvény.........
Viktor
2013-03-19 11:32:58
Köszönöm, megteszem ami tőlem telik! Ha ez valakinek segít befelé (saját maga felé) fordulni, örülök. Mert ebből mindenki csak saját magát tudja kisegíteni.
Azonban, ha sikerül egy csoportot/találkozót összehoznod, akár ott ahol élsz, az tényleg segítség lehet másoknak. Én sem zárkózom el tőle, mindenképpen elmegyek. Nem is kell különösebb helyszín, jön a tavasz és a jó idő, ilyenkor a parkba/erdőbe is ki lehet menni egy közös meditációra, testmozgásra, beszélgetésre, kirándulásra.
Be
2013-03-18 13:23:49
Szia!
Elgondolkodtam és arra jutottam,hogy egy klassz cél, segíteni.Úgy ahogy Te is segítesz nekünk, úgy segíteni. Ez egy jó életcél.
Utána jártamesten,a XIII-ban volna egy torna terem,de kisebb helyet is tudnék prezentálni Kistarcsán.(edző voltam). Kérdés: hányan lennénk?Ki merne eljönni? (Stílszerűen)
A programok szervezéséhez várok szakértőket.
Más gondolat: néha visszatér a régi, félem nélküli,vidám élet nézetem.A lelkem boldog...szóval akkor nincs veszve minden!Valahol ott van mindenkiben a megoldás kulcsa. A valódi lelkünk igaziból érintetlen, csak elbújik. Én most egy Taoista Thi Chi mester életútját tanulmányozom. Mennyi nyitott kérdés egy életben!
SLaci
2013-03-16 13:36:05
Szia
nagyon jó az oldal gratulálok érdekes dolgokat írsz .....
charlie
2013-03-07 16:19:48
Szia!
Szervezéshez semmit sem értek.
Ráadásul, ezen az anyagi síkon nehéz manifesztálódni.
De ha megszervezed, megpróbálom!
Be
2013-03-07 14:03:03
Üdv!
Csak egy ötletem szervezünk egy találkozót?Minden nap rengetegen vagynunk fent ezeken az oldalakon és mégis mIndannyian egyedül érezük magunkat. Szerintem segítene a félelmeink közös kibeszélése.
SLaci
2013-03-06 10:56:47
Ez milyen igaz!
Tavaly felfedeztem egy filmet, ami nagyon tetszett, de most, ebben az állapotomban értettem meg. Nem vagyok nagy Eddie Murphie rajongó,sosem votam,de "Az ezer szó" című filmjét mindenkinek melegen ajánlom! Zseniális. Szerintem azért tudja akkora átéléssel eljátszani,mert járt ott,ahol mi mindannyian.

Süss fel nap!
SLaci
2013-03-06 10:21:38
Hacsak arra a jóra nem, hogy teljes hatalmat nyer az Élete felett.
"Aki dudás akkor lenni, pokolra kell annak menni"
Be
2013-03-06 10:08:44
Kedves Be!
Köszönöm a gyors választ és az egyetértést...ami teljes, ugyanis (valószínüleg rosszul fogalmazatam), pont én sem bíznék az "Illetőben",aki felajánlaná a megoldást tálcán.Ezt akartam leírni,de úgy néz ki nem sikerült.
Egy dolgot megtanultam az életben:"Ha az Ördöggel ül le vacsorázni az ember fia, ne számítson semmi jóra!"

Szép napot kívánok!
SLaci
2013-03-06 10:01:33
Szia!
Egyetértek minden szavaddal, illetve kivéve egyet.
A genetikai megoldást, vagy orvosi, vagy bármilyen egyebet.
Ugyanis, ha ebben hiszel, magadtól kívülre helyezed a megoldást.
Ez azonban nem javítja a félelmeidet: ha egyszer majd, eljön AZ akire vársz és segít...
Jó érzést okoz ez a gondolat? Aligha.
Ha arra gondolsz hogy nem tudod magad megoldani, rosszul érzed magad, tehát ez a gondolat a Lelked szerint nem igaz.
MAGAD is megtudod ezt oldani! Éppen ezért kopogtat a Lelked ezzel az (rossz) érzéssel, amikor azt hiszed hibásan, hogy: nem.
És mekkora diadal lesz a SULI-d végén a vizsga feladat, hogy már semekkora depressziótól sem félsz többé...
Ez a gondolat jó érzéssel tölt el? Akkor igaz: a Lelked szerint.
üdv:BE
Be
2013-03-06 09:40:04
Én bízok a lélek és az értelem erejében. Fellengzős szavaknak tünnek az itt leírtak,de talán segítenek elvonatkoztatni a félmektől. Aztán egy napon jön egy ember és felmutatja majd a genetikai gyógyírt a"bajunkra"... Ő lenne világ legazdagabb embere.
Vajon elfogadnánk-e amit felajánl,vagy elgondolkodnánk rajta 1-2percet?
Meditácíra most találtam: SRI CHINMOY

Lelki békét kívánok Neked és Mindennyiunknak!
SLaci
2013-03-06 09:32:21
Kedves Be!
Köszönöm a bíztató és lelek melegítő szavakat!
Közben azért rájöttem, hogy van jó dolog is ebben a"kalandban".Ez egy újabb tapasztalat, amit megszerez mindeki, aki átéli. Egy kicsit olyan mint belelátni az élet értelmébe.Ez aztán a SULI!
Hiszen, ha jól sejtem, akkor mindannyian akik ide tartozunk:akitív felfedezők voltunk.Kutattuk és élveztük az érzéseinket!
SLaci
2013-03-06 08:47:16
Kedves SLaci!
Ha segít hát írj nyugodtan, ez az oldal erre való.
Ne hidd el a félelmeket, amelyek ilyenkor eszedbe jutnak, bármekkora erővel is törnek rád.
Azért ott támadnak ezek, ahol a legkellemetlenebb, mert részben ezek a saját mélyre nyomott félelmeid, felerősített formában.
Csak akkor fognak eltűnni a tudatalattidból, ha már rendszeresen nem félsz tőlük, amikor felbukkannak és akkor már nem íródnak vissza, hiszen nincs miért, mert megszűnt a "veszély".
A lelked ezzel a rossz érzéssel tiltakozik a depresszív gondolataid ellen és megbízhatsz Benne, nyugodtan mellőzheted őket, mert nem igazak. Ki állítja? A lelked!
Egyszerűen ilyen nagy tudású (tapasztalatú) és kedves Lelked van, aki segít eldönteni az Élet nagy kérdéseit és cáfolni (a rossz érzéssel) ezeket a félelmetes gondolatokat. Tehát ez elég is: nem igazak.
Az hogy mi kerül le mélyre a tudatalattiba, saját reakciónkon (félelmünkön) múlik. Azért jönnek elő onnan néha, hogy újra értelmezzük, megszüntessük (ha elmúlt a veszély), vagy megerősítsük őket.
Sajnos irracionális félelmek is rögzülhetnek mélyen bennünk, ha elhittük ezeket és félünk tőlük.
Lesz majd külön fejezet a meditációról, addig itt találsz néhány mondatot, de igazából a technikája ilyen egyszerű:
http://www.boldog.info/mit_tehetunk_depresszioban.php
Még hogy a baba mellett nehéz??? A babától lehet tanulni Bizalmat és félelmet mentességet és hogy nem fontos reggeltől estig félelmeken agyalni.,.
Be
2013-03-05 14:33:44
Szóval köszönöm! Nekem is segít az írás. Nem tagalalom a pánik kialakulásának mikéntjét:félelmes gyerekkor, késői fősuli,pénz,késői apaság...megtörtént.A halálfélelmeken túl is vagyok rendre.Na,de milyen ez a "drága dolog":támad ahol a leggyengébb:önbizalom,lét-nem lét kérdés,kivagyok kérédés,önellenőrzés,céltalaság..nincs nyugvása.Ha mégis...akkor már úgy megszokta az ember, hogy az aszokatlan.Mi történt?
Annyi a kérdésem, hogy egy jó meditációstechnikát merre találhatnék? Baba mellett elég nehéz. A kemény sport nagyon jó!
Még egyszer köszönet minden új oldalért!
Boldog és kiegyensúlyozott életet kvánok Mindenkinek!
SLaci
2013-03-05 14:33:26
Kedves Szerző!Szeretnék köszönetet mondani minden gondolatért, minden leírt oldalért!Csodálatos dolog, hogy az ember látja nincsen egyedül, hiszen a legnagyobb félelem az, hogy egyedül marad sajátmagával, a gondolataival amik elárulták.(azok a megérzések,amik eddig segíetségére voltak minden pillanatban ) Így látom én is, hogy nem vagyok egyedül. Ez jó a rosszban!
SLaci
2013-01-06 18:11:47
Kedves "csakegylány"!
Örülök, ha tudod hasznosítani a leírtakat.
Nyilván sok sok aggodalmaskodást gyűjtögettél az életben, azt is írtad hogy ez a pánikroham/szorongás "ismét" történt.
Érzelmi rendszered így jelzi, hogy túl sok félelmet cipelsz, és hogy itt az ideje (2013) a takarításnak.
A kezdetnél boldogabb és békésebb új évet!
Be
2013-01-06 14:47:12
Kedves BE! Szuper az oldal, pont jókor találtam rá, mert jelenleg ugyanezek a folyamatok játszódnak le bennem, és kezdtem azt érezni, hogy elhatalmasodnak rajtam, és nem tudok ellenük tenni. Ami megijesztett, h egy felhőtlenül boldog időszak után tört rám a pánik ismét. A szilveszter a párommal töltöttem, és minden tökéletes volt, utána hazajöttem, és valamelyik este rosszul lettem, de csak úgy derült égből a villámcsapás szinten. És ez pont elég volt ahhoz, hogy okokat kezdjek keresni miért is pánikolok. Erre találtam is okot dögivel, ami azt jelenti, h jöttek a félelmek, gondolatok, amiktől nem tudtam szabadulni, és bevallom még most is itt vannak a fejemben. Félek, hogy mi van, ha ezek nem múlnak el? Pedig nem akarok semmi mást, minth ezeket el tudjam engedni, és próbálkozom is, csak hát ugye nehéz...mert már attól kezdem pánikolni, hogy ezek valós gondoltatok, miközben az agyammal tudom, hogy nem, és "tiszta pillanataimban" abszurdok is ezek. Szóval köszi, h csinálod az oldalt!
csakegylány
2013-01-02 02:04:50
Kedves Be!

Köszönöm szépen a rám forditott időt, energiát.
Dolgozom a SZABADSÁGOMÉRT!
Boldog Új Évet Kivánok!
Margit
pszaboM
2012-12-25 22:32:25
Nagyon jó az oldal! Ezer köszönet BE-nek! És Boldog Karácsonyt is egyben!
nm
2012-11-06 10:56:15
Szia!
Igazából nem értek túlzottan a meditációs technikák-hoz, azt hiszem Te sokkal profibb vagy bennük.
Pedig nagyon nagy élvezet ezeket a meditációkat felkutatni, a google kiad egy csomót, kedvenceim: dohányzás leszoktató meditáció, kristálymeditációk, meditáció az 5. dimenziós fényszeretet rezgésekre, széklet javító meditáció (nem vicc!!!).
Pénzért le is lehet tölteni némelyiket.
Nekem nincs is meditációs anyagom. Ilyen szegény vagyok.
Ráadásul, mivel szerény képességű is vagyok, főleg depresszióban, nekem már régen rossz lenne, ha annál bonyolultabb dolog lenne ez, mint ahogy fentebb próbáltam leírni. Nem a technika a nehéz (lelassított légzésünkre figyelni), hanem az hogy mindig áttörésig kell csinálni, amíg teljesen el nem szakadunk a rossz gondolatoktól és sokkal jobban leszünk, szabadabbak és békésebbek. Ha ezt nap mint nap megtesszük, akkor már nemsokára erős depresszív hatások (trauma) alatt is menni fog.
Igazából sohasem a stresszhatás a gond, hanem a gondolataink, amit választunk hozzájuk.
Ezért, hogy milyen szenvedő gondolataink vannak, abban senki sem teljesen ártatlan, legalábbis én biztosan nem voltam az.
Jó gyakorlást és SZABADSÁG!
Be
2012-11-05 02:14:11
Kedves Be!

Értem válaszodat, én fejeztem rosszul ki magam. Kb 3 évvel ezelőttig sokat meditáltam, meditációs anyagaimat kölcsön adtam, és mai napig is eredményesen, boldogan használják. Az én meditációs szükségletem lényege megváltozott, súlyos családi trauma ért, mintegy másfél éve. Sokat dolgoztam azon, hogy feledjek, mégis: gyakran a megélt trauma tölti be gondolataimat, szinte észrvétlenül csúsznak be. A most- és jövő gondolataimat, mondhatni élet terveimet ezáltal a múltba húzza vissza. Meditációs anyag ajánlását szeretném kérni. A belső világommal tisztában vagyok, viszont egyedül élek, saját magamat kell kiemelni a gyakorta rossz hangulatból, pl.reggeli ébredésekkor...

Köszönettel és Üdvözlettel:
P Szabó Margit

.
pszaboM
2012-11-02 10:25:40
Kedves Margit!
Nem tudom pontosan milyen "címeket" kérsz tőlem.
De ha meditációs módszerekre gondolsz, akkor igazából ezt csak magadnak tudod kitalálni, kikísérletezni leginkább. Mármint azt amelyik működik. A címkézés nem is a legjobb ide, hiszen a belső világodhoz kellene fogalmakat találni, amelyet most próbálsz még felfedezni. Ehhez a link Nálad van, méghozzá befelé és nem kifelé (pl. az interneten).
A fórumba is leírtam és ide is a meditáció részhez, azt a módszert amelyik nálam működik, de ez nagyon személyes és egyedi.
Amit biztosan és általánosan állíthatok ezzel kapcsolatban, hogy a gondolatok a legnagyobb akadályozói, hogy felvegyük a kapcsolatot a Lelkünkkel. Hiszen mind a külső világhoz kapcsolódik. Ezeket kell valahogyan mellőznünk és figyelmünket ehelyett befelé fordítanunk.
A tudattalanunk áll legközelebb Lelkünkhöz, ezért hatékony életfolyamatainkra figyelni, a lassú légzésre, szívverésre, testünk működésére. Egyes vélemények szerint azért könnyebb így befelé figyelni, mert ezeket a tudattalan funkcióinkat a Lélek működteti és a légzésünkre figyelve lelki Tudatunkra ébredhetünk, hiszen Ő is (ami ugyancsak mi vagyunk) légzésünkre figyel (többek-között).
Látod máris bajban vagyunk a fogalmakkal és a kifelé keresgéléssel, ezt csak megtapasztalni lehet méghozzá befelé. Sok-sok gyakorlással és elszántsággal.
Ha mindenképpen valami külső kapaszkodót vársz tőlem, a legjobb leírás amit ezzel kapcsolatban találtam (nem régen) és leginkább összecsengett a saját tapasztalatommal, az Esther és Jerry Hicks: Új életet kezdhetsz I-II. könyveiben volt (számomra!!!). Ott összehangolódásnak hívják ezt.
Ha sikerül a kapcsolat - pontosan tudni fogod, hogy mikor, amíg nem vagy benne biztos, addig nem értél célhoz - ekkor a félelmek "automatikusan" oldódni kezdenek és lassan eltűnnek. Tehát elegendő ehhez a kapcsolatot megteremteni, vagyis lelkesedni.
Sok sikert!
Be
2012-11-02 01:40:52
Kedves Be.

Nagy megnyugvással, és őszinte örömmel tölt el, hogy "véletlenül" rá találtam arra, amire szükségem van.
Kérnék szépen Meditáció cimeket, esetleg linkeket is.
Köszönöm, Üdvözlettel:
Margit
pszaboM
2012-10-07 18:37:09
Kedves Szerző!

Nagyon szeretnék köszönetet mondani Neked az oldal létrehozásáért. Köszönöm.
idetévedt
2012-09-17 16:22:58
Kedves BE!

Hálás vagyok a gyors válaszodért, ma is a fejezeteket olvastam. Fantasztikus hogy le tudtad írni ezeket az érzéseket. Most emésztgetem, és egész jól érzem magam. Nagyon örülök, hogy segítettél. Majd még írok, és persze a jó dolgokat is leírom nem csak panaszkodni fogok. Üdv. ÉN.
Szeretetfény
2012-09-17 09:14:08
Amit leírtál, minden depressziósra igaz, hogy retteg tőle. Igen és pontosan ez a félelem (a depresszív gondolatoktól) okozza a depressziót. Vagyis az hogy fontolóra vetted őket.
Ami az agyadban történik, vagy a "fizikai" tünetek, mind-mind saját félelmed eredménye.
Volt egy olyan kérdésed, hogy Magad rendbe tudod-e hozni mindezt?
De ha ebbe belegondolsz, éppen ez depresszív félelmeid egyik legfélelmetesebb fajtája, hogy ez egyre rosszabb lesz és már nem rajtad múlik többé az egészséged és a boldogságod.
Mivel rosszul érzed magad ettől a feltevéstől, érzelmi rendszered így jelez, hogy ez a félelem nem igaz.
Tehát a válaszom igen (és lefogadom a sajátod is), hogy Te rajtad múlik a boldogságod.
Ha ettől a gondolattól meg jobban érzed Magad, akkor érzelmi rendszered is rábólintott.
Ez pedig azért van így mert nem vagyunk elszakadva az élettől, (ha úgy tetszik Istentől) és hosszútávon nem is egészséges megkérdőjelezni a Lelkünk hatalmát, habár mindenki szabadon azt tesz, ami akar.
Olvasd el a fejezeteket, ott megpróbálom mindezt leírni.
Bár szívesen beszélgetek is, ha segít.
Be
2012-09-17 08:29:20
folytatás: Valahol én is tudom, hogy ezekért az érzésekért hálásnak kellene lennem, tudom, csak még ezt nem érzem. Gondold el, állok a boltban a pénztárnál a sorban és érzem, hogy rosszul leszek.. rögtön pánik, mit csináljak, mire gondoljak???? Ezek inkább "költői" kérdések voltak, tudom, hogy nekem kell megválaszolni, de jólesik a segítség. Nehéz, amikor szinte egész nap rosszullét, szédülés, hányinger környékez, éjszaka nem alszom csak kb.1,5 órát. Fárasztóak ezek a fizikai tünetek, és bizony nagyon nehéz erősnek lenni ilyenkor és arra gondolni, hogy hálás vagyok érte.
Szeretetfény
2012-09-17 08:01:50
Kedves Be!

Köszönöm a gyors válaszod. Megmondom őszintén, nekem sokat segít ha valakivel beszélgethetek erről. Remélem nem baj ha még kérdezgetek.
Amikor először - 8 éve - rosszul lettem és gyógyszereket szedtem azt mondta az orvos, akihez jártam, hogy a rosszulléteket és ájulást - mert az is volt - az okozza, hogy az agyban bizonyos szintek elmozdulnak, és egyes ingerületátvivő anyagok nem megfelelően termelődnek és áramlanak. Ezt állítja helyre a gyógyszer. Lehet, hogy buta kérdése, (de most csak ilyenem van) ha befelé figyelek és megpróbálok ÉN rájönni a félelmeim okára akkor ez a szint magától - vagyis tőlem - helyre tud állni szerinted? Be kell vallanom és mindig őszinte szoktam lenni nem csak mással magammal is, hogy igen félek, félek a további rosszullétektől, mikor - hol tör rám.....folyt.köv.
Szeretetfény
2012-09-16 20:58:03
Kedves Szeretetfény!
Megpróbálok sorban válaszolni.
Egyébként nem csak Neked, hanem mindenkinek az az első kérdése, hogy: te már túl jutottál rajta?
De kérlek gondolkodj el ezen, miért ezt kérdezi mindenki tőlem és miért olyan fontos mindenkinek, hogy pozitív legyen a válasz: igen túl!
Mert a reményteli gondolatok: a szorongás és a depresszió ellentéte. Tehát nincs is semmi másra szükség, csak megcáfolni minden depresszív gondolatot.
Egyszer már viccből azt fogom válaszolni: dehogy, ebből nem lehet meggyógyulni, pontosan úgy van ahogyan a depresszió állítja, ez ember ahogy öregszik egyre erőtlenebb és boldogtalanabb lesz. Ezek persze még a jobb állapotok, mert sokszor annyira reménytelenül szorong az elvesztett egészsége, életöröme és örökös magánya miatt, - az enyészetté vált szépségéről nem is beszélve -, hogy összecsinálja magát a félelemtől.
Hogy még rosszabbul érezze magát az illető, hátha akkor rá jön, hogy éppen az ilyen depresszív gondolatok fontolgatása okozza időnkénti boldogtalanságát.
Ezután persze elárulnám az igazat, hogy az öregedés gyarapodó bölcsessége, igazából a legtökéletesebb lehetőség a kicsattanó felhőtlen örömre, tettrekész egészségre és boldogságra.
Ez az utóbbi gondolat már jobban esett? Így jelzi érzelmi rendszerünk, minden gondolatunk igazságát, vagy hamisságát.

Ha ezt sikerül végiggondolnod, már nyakon is csípted a gondolatok hatalmát és saját félelmedet a depresszív félelmektől. Minden bajod okát. Ami nem az érzékenységed, ugyanis az áldás és nem pedig átok.
Eddig kifelé keresgélted a megoldásokat a problémádra, de ez sohasem fog eredményre vezetni: gyógyszerek, parapszichológus, földre jövő energiák stb, De én inkább szeretném befelé fordítani figyelmedet, saját gondolat és érzelem világodra.
Érzelmeidben ugyan úgy megbízhatsz, mint gyermekkorodban és amely most is mindig megbízhatóan egyre erősödő rossz érzéssel jelzi számodra, hogy ne időzz egyetlen negatív gondolatnál sem. Válogasd meg őket.
Ezek valóban kényszeressé válhatnak, ahogy írtad, de csak ha félsz tőlük. Ezt a programot a félelmeinkkel magunk égetjük tudatalattinkba, a külső energiák csak megmutatják, hogy hol tudnánk még hatékonyabban és boldogabban működni. Ha nem ragaszkodsz hozzájuk, és nem agyalsz rajtuk, sőt mindig meg is cáfolod őket, törölheted a tudatalattidból is.
Első alkalommal is a megtalált reményed (saját hited) javított az állapotodon, nem a gyógyszerek. Vagyis az, hogy javítottál egyet gondolat világodon és bízni kezdtél valamiben. Már nem a reménytelen gondolatokon járattad az elméd, hanem a pozitív lehetőségen.
Ha a gyógyszerek segítettek volna Rajtad, vagy a parapszichológus, most nem beszélgetnénk itt. Erre az oldalra eleve olyanok "tévednek", akik már kipróbáltak minden egyéb utat.
Azok a "rossz" energiák amikről beszélsz, a világ reménytelensége és félelme. Ha elolvasod a boldogságemlékeztető fejezeteit (http://www.boldog.info/boldogsagemlekezteto.php), ebben próbálom jó néhány fejezeten keresztül elmagyarázni (szerény lehetőségeim szerint), hogy a félelmek a Teremtő legklasszabb és legzseniálisabb találmányai, és ezek segítettek nekem a legtöbbet az Életben. Bele értve és leginkább is a depresszió. Úgyhogy, én nagyon hálás vagyok érte.
Be
2012-09-16 12:40:04
Folytatás: Én ezzel kb. 2 éve foglalkozom. Rengeteg félelem és fájdalom szabadul most fel az emberekből és a földre érkező energiák káoszt okoznak. Azért gondolom ezt így, mert én nem tudom ezt mire fogni, nagyon boldog vagyok, férjem, 2 gyermekem van, jó munkahelyem. Akkor meg miért van ez??????? Kíváncsi vagyok a véleményedre. Üdv.',
Szeretetfény
2012-09-16 12:39:46
Kedves Be!

Örülök, hogy rátaláltam az oldaladra. Nagyon sok érdekes dolgot írtál. Kérdésem először az lenne, hogy gyógyszerek nélkül jutottál túl rajta?
Én most 39 éves vagyok. 8 év alatt harmadszor vagyok benne a sűrűjében. Először gyógyszer segített, majd a második esetben a nélkül oldottam meg egy parapszihológus segítségével. Most megint a sűrűjében vagyok. Elkezdtem meditálni, remélem hatni fog. Az alvással is sok a gondom. Nagyon nehéz az olykor szörnyű negatív gondolatokat átalakítanom, pedig tudom, hogy azok nem az enyémek. Sajnos sokszor vagyok rosszul. Mi a véleményed az új energiákról? Mert szerintem ez is nagyon hatással van az ilyen érzékeny emberekre. folytatom
Szeretetfény
2012-08-14 16:33:23
Nem is kell.
Nem létezik, csak a "fejedben" van.
Onnan pedig ki lehet piszkálni. Meditációval.
Meg kell tanulni, gyakorolni, akkor amikor jobban vagy, hogy ne legyen gond rosszullétben.
Egyre könnyebb lesz. Hajrá!
Írj, ha nem tudsz jobbat, akár ide és megbeszéljük.
Be
2012-08-14 15:09:39
Nem bírom tovább
Nikike
2012-01-16 17:11:02
Tisztelt Szerző!


Nagyon hasznos volt számomra az ön által
leírt tanulmány, mert ráébresztett arra, hogy
valójában nem is vagyok depressziós.


Köszönettel: Tóth Zoltán',
Tóth Zoltán
2011-11-15 16:26:07
Szia!
Gyorsan ez talán nem fog javulni, ha hónapok óta tart, ezért türelmesnek kell lenni.De lassan felszámolható ez az érzékenység. A lényeg, nem szabad félni tőle.
Az aktivitás hiánya a reménytelenségből van. Az erőnk megidézése elsősorban a gondolatok szintjén történik. Amíg nem találsz lelkesítő gondolatokra, addig erőd sem indul meg könnyen. Ha minden úgyis reménytelen, minek bármihez erő? Ez azonban látszólagos, sőt illuzórikus (az ellenkezője igaz), ezért megkerülhető, tornával mindig megcáfolhatod a reménytelen erőtlen érzéseket és akkor nem csak hogy több erőd lesz, de mindig javít a hangulatodon.
Sok kitartást és meditációt.
Be
2011-11-15 14:24:20
sziasztok! nagyon tetszett az oldal, az irás, a félelmek elengedéséröl, azt hiszem elég világos volt számomra is, kicsit jobban is vagyok már ezáltal. nagyon sulyos depresszioban szenvedek már pár honapja . aurorixet szedek pár hete, még nem igen hat. várnom kell. inaktiv is vagyok, se nem dolgozom, se nem csinálok semmit itthon. semmit!!! csak lezuhanyzom, rendbeteszem magam, ennyi, semmi házimunka! hogyan lehetnék aktivabb??? hogyan kell örülni az életneki?? minek örüljek épp, ilyen depisen, adjatok légyszi tanácsot! 29 éves lány. köszi
aurorix1s
2011-10-13 17:45:12
Kedves Be!

Kösssz!


Jani
2011-10-10 09:46:34
Nagyon sok sikert!
De akkor se keseredj el, ha nem mindig megy. Egyre könnyebb lesz megbízni az Életben. Sikerülni fog,főleg ilyen hozzáállással.
Nagyon megnyugtató az a felismerés hogy ez nem a saját reménytelenségünk, bár mindig tehetünk érzékenységünkről.
Be
2011-10-09 10:23:27
Kedves Be!

Kicsit több, mint fél év után, másodszor térek vissza az oldaladhoz. Nem is tudom, elsőre hogyan találtam rá (szerintem nem is konkrétan a témában kerestem), de a legjobbkor jött. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok érte Előző alkalommal azt hittem, a depresszív gondolatok egy töréssel vannak összefüggésben, ami eléggé megingatta a kis lelkemet, de most, hogy a nyár és a napfény és a friss levegő elmúltával újra minden előjött, ráébredtem, hogy pusztán az évszakok változásának "köszönhetem" kedvenc kísérőim visszatérését. Már a puszta gondolattól is felvidulok, hogy legrosszabb esetben is csak pár hónapig tart majd, és ez a pár hónap csak az enyém, arra, hogy gyakoroljak, hogy legközelebb felkészült tudjak lenni. Köszönöm!
Amy
2011-09-12 06:04:35
Szia! Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de nem voltam itthon. Azt gondolom, hogy tökéletes a diagnózisod és kevés okosat tudnék hozzá tenni. Szintén úgy hiszem fontos, hogy a pszichiáter is megerősítse ezt édesanyádnak, ne gondoljon más bajra, mert jelenleg ő még nálatok is tanácstalanabb az ügyben. A mély félelem nem is teszi lehetővé, hogy átlássa a helyzetet (ez a depresszió jellemzője, az irracionalitás). Sajnos ezek az irracionális félelmek teljesen hihetőnek tűnnek annak aki átéli őket. Az a baj, hogy az elme ilyenkor szinte automatikusan megoldást keresgél (agyalás), de nem talál csak újabb félelmeket. Ilyenkor legjobb a család közelsége, de nem kell egyéb segítség, pl. meggyőzés, vagy jó tanács, mert nem lesz haszna. A figyelem elterelés segíthet az elmének fellélegezni, amíg magában elkezdi rendezni ezt a üzemzavart. A legjobb ilyenkor az életre figyelni, gyerekekre, vagy ha van valamilyen állata. Utána talán már segíthet, itt az oldalon leírt információval ismerkedés.
Be
2011-09-06 12:47:55
Szia! Szerintem anyukám súlyos depressziós.Pár nap múlva már tudja fogadni a pszichiáter végre, de borzasztó végignézni a vívódását. Azt mondja már nem tud semmit csinálni, nem megy a házimunka, nem alszik, alig eszik és (szerintünk) teljesen irracionális félelmei vannak. Hiába próbáljuk megnyugtatni, nem lehet...egész nap téblábol és jár az agya. Mondogatja, hogy nincs jól és nagyon nagy a baj és már sosem gyógyul meg. Azt hiszi magáról, hogy valami súlyos betegsége van. (Alzheimer kór vagy agydaganat...stb-stb)
Mit tehetnénk, hogy megnyugtassuk? Hogyan tudnánk meggyőzni, hogy ne szorongjon?
Az egész család nagyon ki van borulva, sosem láttuk még ilyennek...mostmár három hete tart az állapot.
Emely
2011-03-23 10:43:29
Kedves Gábor!
Ez az oldal ugyan a lelki problémákról szól, de valóban kellemetlen, ha a depresszív reménytelenséget még valamilyen egyéb megoldhatatlannak látszó körülményünk is alátámasztja számunkra. Ettől szerintem még mindig nem lesz igaz depressziónk, hiszen nem lesz ettől működőképesebb az élet, sőt!
A meditációt mindenképpen ajánlom, mert az minden egészségügyi helyzeten javít, hiszen pontosan azokat a lelki problémákat oldja, amik létrehozzák a testi bajainkat is. Fontos, hogy naponta legalább rövid időre felszabadítsuk az elménket, csakis akkor lesz pozitív hatása, ha minden nap sikerül ebben áttörést elérni.
Be
2011-03-23 09:26:55
mit tud csinálni egy inzulinos cukorbeteg több előrehaladott szövődménnyel?
Ilyés Gábor
2011-01-25 23:46:56
"tudnál nekem segíteni abban, hogy hogyan lehet gyakorolni a meditációt? nem tudsz valami tuti módszert, ami fellelhető a neten? (vagy esetleg könyv is szóba jöhet)

a negatív gondolatokat is nehezen tudom kizárni. egyszerűen azért mert sokszor fel sem ismerem őket. valahogy nem vagyok képes eldönteni, hogy ez negatív gondolat vagy sem. mindig arra gondolok, hogy "normál" esetben lenne kedvem adott dologhoz vagy sem. de nem érzem, ezt gondolom problémának.

köszönöm a segítséged!"
Kedves BB!
Örülök hogy írsz, ez a fórum erre való.
A meditáció az agymenés csökkentése, mindegy milyen úton valósítod meg, nagyon sok típusa van, az a lényeg hogy a kényszeres gondolkodásunkat megtanuljuk fegyelmezni valahogyan.
Itt találsz leírást erre (alább a meditáció résznél):
http://www.boldog.info/mit_tehetunk_depresszioban.php
A negatív gondolatok sztem azok, amik szorongást, félelmet okoznak, vagy rombolják az Életbe vetett bizalmat. Ez azt hiszem szubjektív és idővel is változó kategória, nekem az működik, hogy elvetek minden gondolatot amivel nem érzem jól magam és keresek helyette másikat.
Be
2011-01-25 16:32:48
Kedves Be!

újra írok, ha nem gond. tudnál nekem segíteni abban, hogy hogyan lehet gyakorolni a meditációt? nem tudsz valami tuti módszert, ami fellelhető a neten? (vagy esetleg könyv is szóba jöhet)

én letöltöttem egy hanglemezt, de esküszöm csak ideges lettem, hogy nekem ez az egész nem megy. már nagyon kezd elegem lenni ebből a depresszióból, pedig érzem, hogy javult már a helyzetem. de ahogy a meditáció is nehezen, úgy a negatív gondolatokat is nehezen tudom kizárni. egyszerűen azért mert sokszor fel sem ismerem őket. valahogy nem vagyok képes eldönteni, hogy ez negatív gondolat vagy sem. mindig arra gondolok, hogy "normál" esetben lenne kedvem adott dologhoz vagy sem. de nem érzem, ezt gondolom problémának.

köszönöm a segítséged!
BB
2011-01-15 14:50:58
Nagyon szívesen végiggondolom és beszélem Veled, ha segít?
Biztosan sikerült már kikapcsolni valamikor, vagy elterelni a figyelmedet róla. Mondjuk a strandon, vagy társaságban, vagy valami klassz helyen?
Ha ezt meg lehet tenni, akkor lehet hogy ezeknek a gondolatoknak ("rossz"-nak) a valósága csakis abból áll, hogy rájuk figyelsz?
Ha egyszer is sikerült, akkor biztosan nem lehetetlen. A depresszió persze az ellenkezőjét fogja állítani Neked, de ez hazugság, ezt magad is érzed, ezért nem szereted és nem tudod elfogadni...
Ha valami elfogadhatatlan, az csakis azért az, mert számodra nem igaz!
Nem baj, ha előjön valami ami rossz, legalább tudod mit nem választasz és min nem érdemes gondolkodni...
Semmi sem erősebb az Életnél (Nálad), csak ha így hiszed.
Be
2011-01-15 14:18:50
Meditáció.Sajnos már próbélkoztam ilyes félékkel de sajnos nem tudok ki kapcsolni.Mindig elő jön valami ami rossz...
yaris48
2011-01-15 10:58:55
"Sajnos én ezzel a problémával küzdök kisebb nagyobb megszakítással már 17 éve Nem tudom van e ebből teljes gyógyulásra esély. Mert én nem nagyon bízom benne."
Kedves yaris48!
Akkor abban már biztos lehetsz, hogy ez nem tartozik hozzád, hiszen 17 év alatt sem sikerült megszeretned, vagy elfogadnod. Soha semmiben nem leszel ennyire biztos, mint hogy ez nem Te vagy, mert mindig idegenül fogod magad érezni vele. MINDIG!
Egyébként ezt a "nincs kiút" dolgot már hallottam, én is találkoztam ezzel a gondolattal depresszióban néhányszor, sőt minden depressziós:
Most figyelj:
"Soha többé nem fogod már jól érezni magad."
"Az öröm egy nagy kamu, nem is létezett soha."
"Nincs remény!"
"Egyre rosszabb lesz, aztán végül teljes kudarcot vallasz."
"Semminek nincs értelme."
"Legkevésbé a létezésednek."
"Vagy becsavarodsz végleg, vagy jobb esetben meghalsz..."

Gondolatolvasó vagyok hogy kitaláltam a depresszív gondolataidat? Vagy csak ugyanazt az idegen és elfogadhatatlan poklot látogatjuk állandóan?

Elég sokat beszélgettem, leveleztem depresszióra érzékeny emberekkel itt is és más oldalakon is és úgy vettem észre, hogy általában nagyon értékes, érzékeny és tehetséges emberek, csomó humorérzékkel és fantáziával. Bizonyos felelősséggel jár a lényeglátó képesség, hogy keresztül látunk a gondolatok világán és a világ bajain. Nem kell elhinni minden gondolatot, ami az eszedbe jut. Ez nem olyan betegség mint a többi, inkább egy hibás meggyőződés, amit a világ félelme és bizalmatlansága kényszerít ránk: ezért soha nem fogsz találkozni egyetlen olyan depresszióssal sem, aki nem retteg tőle. Csakhogy ez a BIZALMATLANSÁG az Élettől Neked nem felel meg, hiszen magad is problémának tekinted, ami ellen küzdesz.

A depresszió nagyon fél a bátraktól és ha nem félsz tőle, ő fog menekülni hanyatt homlok Tőled. De ezt csak akkor tudod megtenni, ha képes vagy fegyelmezni az elméd és nem gondolod ezeket a gondolatokat, főleg nem hiszed el őket, ennek gyakorlására való a meditáció.
Be
2011-01-15 06:55:44
Jó regelt
Most találtam erre a z oldalra. Sajnos én ezzel a problámával küzdök kissebb nagyobb megszakitással már 17 éve
Nem tudom van e ebböl teljes gyogyulára esély. Mert én nem nagyon bizom benne.
yaris48
2011-01-13 09:36:17
Szia!
Sikerülni fog! Semmi más ennél kevesebb eredményt és gondolatot ne fogadj el. A meditációt mindenképpen ajánlom gyakorolni, mert nekem csak ez segített.
Amint sikerül csökkentened a félelmedet a depressziótól, egyre inkább megtalálod majd magadat is. A depresszív gondolatokat mindenképpen érdemes megcáfolnod, mert pontosan ez a működésének alapja, mármint a rettegés a depressziótól, amiért jelenleg csodának tekinted: "h van akinek sikerült"

Sok sikert hozzá!
Be
2011-01-12 21:24:30
örülök, h neked sikerült leküzdeni, számomra is pozitív stimulus, h van akinek sikerült.

igyekszem megfogadni a tanácsaid, bár a meditáció nekem sose ment. remélem azért enélkül is sikerül a a negatívitás leküzdése. illetve, nem is csak negatív gondolatoknak nevezném, hanem alapvető probléma van a gondolatvilágommal. értem ezt úgy, hogy például ha megkérdeznéd, hogy ki a kedvenc színészem vagy tetszik-e egy adott lány, akkor nem érezném, hogy mit kellene mondanom (azért Kiszel Tündét rondának tartanám. a mindennapok során ez a bizonytalanság nagyon nagy problémát okoz. szabadidőmben nem is tudom eldönteni, hogy mihez lenne kedvem. ha nekiállok olvasni, 5 perc múlva már filmet akarok nézni. szóval az aktivitásaim mögül hiányzik az érzelmi háttér.
úgy érzem, hogy gyógyulás útjára léptem ettől függetlenül, hiszen a mindennapi teendőket már könnyebben végzem. azt nem tudom, hogy pozitívumként értékelhetem-e, hogy eddig nem fájt a fejem, de mostanában rendszeresen?
BB
2010-12-16 20:46:07
Szia, gratulálok!

Ha mégis vissza-vissza térne a rosszullét, most raktam fel az új fejezetet, amiből kiderül ez miért lehet és főleg mit tehetsz ellene.
http://www.boldog.info/depresszio_feloldasa.php
Sokszor elég a remény és a gyógyulás öröme, hogy elfedje a tudatalattinkban még megbújó félelmeket a depressziótól, de természetesen ezeket is fel lehet lassan számolni.
Nagyon örülök hogy sikerült az elhatározásodat megvalósítanod, ez csakis a te döntésed és érdemed. Egyszer már én is kipróbálom magamon ezeket, hátha rajtam is segítene (ez csak vicc volt)
Be
2010-12-16 19:51:44
Szia Be!

Meggyógyultam!!! Már tudok újra örömöt érezni, minden pszichiátriai segítség nélkül sikerült. A meditáció tényleg csodásan hat - jó, hogy van, ez az oldal, nagy segítség azoknak, akik ebben a szörnyű állapotban vannak! KÖSZÖNÖM!
mélydepis
2010-11-25 12:12:12
Úgy tudom nem szűnt meg, csak átköltözött a facebook-ra.
Be
2010-11-25 11:09:37
nekem ez a blog is tetccik ,és most te ide írsz mindent ,ugyértem az érted tagja ,hogy-hogy megfog szünni,de káár,sárkányos lány tud erről a koncz orsolya ,mer én ugy tudom ő intézte el ezt az érted klubbotpuszi Orsi
szia BE
2010-09-06 11:58:17
Gratulálok az egész gondolatmenethez! A weboldal minden egyes oldala és bekezdése izgalmas és mély spirituális felismeréseket tükröz. Ezen is látszik, hogy bármilyen élethelyzet lehet áldás vagy átok, csak döntenünk kell melyik oldaláról szeretnénk ránézni! Tisztelettel: Tarr Bence László (Szintézis Szabadegyetem, Elixír magazin)
Tarr Bence László
2010-08-15 15:50:51
Aha, most jó kis front van.
Ne higgy el semmit ami eszedbe jut és lehetőleg ne is gondolkodj. Zéró agyalás. Nem tudom mennyire erős ez most, mert én már csak nagyon enyhén vagyok rá érzékeny, de ha nagyon erős, akkor inkább aludja ha tudsz.
Enyhébb esetben viszont, ez nagyon jó lehetőség a befelé figyelésre. Később már bármikor menni fog. Nekem hónapokig tartott mire kimeditáltam a nagyját, miután rájöttem hogy hogyan kell, utána volt sokkal könnyebb. Nyilván a régi reflexek is működnek, úgyhogy ellenállsz, de semmi baj, meditációval könnyebb lesz átvészelni.
Ne megszabadulni akarj, mert akkor ellenállsz! Hanem békésen elfogadni.
Szurkolok!
Be
2010-08-15 15:32:16
Szia Be!

Sajnos most a szorongós állapotban vagyok. Az a kérdésem, hogy ezt hogy vészeljem át? Igen, tudom, a depi mondja, hogy semmi sem fog sikerülni, azt hiszem, csak egy kis megerősítésre vágyom. Tegnap kezdődött - akkor elmentem sétálni, meditálni, örültem is, hogy elmúlt. De reggel újra kezdte az egészet - séta, meditáció, kb. 1 órát hatott. Mit csináljak? El fog ez is múlni? Csak csináljam tovább kitartóan? Neked is ilyen volt az elején, hogy vissza-vissza tért? Kérlek, segíts, ha tudsz, össze vagyok zavarodva.
mélydepis
2010-08-12 19:00:16
Azt hiszem minden módszer előbbre visz amivel megcáfoljuk a félelmetes gondolatokat. Nekem a legjobb volt teljesen mellőzni a gondolkodást ilyenkor. Elhinni sohasem érdemes őket, de ne keseredj el ha ez nem sikerül mindig. A fejfájás szerintem már biztosan sokkal jobb a félelmeknél. A szorongások így elkerülhetők lesznek és megfigyelhető helyette a feszültség/fájdalom (pl. fejfájás), amitől lassan oldódni is kezd majd. A meditációban is a befelé figyelést javaslom: mély hosszú légzés és semmi gondolat, ha jön egy új gondolat engedd tovább. Ebben a gondolat nélküli állapotban kell megfigyelni aztán a testi tüneteket, amik maradtak és ha azok feloldódnak velük eltűnik a reménytelenség is.
Ja, az alvással sosem voltak gondjaim, de a meditáció csodaszer.
Be
2010-08-12 14:05:25
Ez is jó figyelemelterelés, és egy idő után, gyakorlással, tuti jobban emlékszem majd mindenre - bizonyítom magamnak, hogy erre is képes vagyok. Ez szerintem "visszafelé" oldja a félelmet. A félelem okozza az amnéziát, a memória javítása csökkenti a félelmet. Szerinted butaság? Még egy kérdés: tudsz valamit álmatlanságra? (Meditációt még gyakorolnom kell, mert ellazulni még nem tudok közben, altató nem használ és nem is akarok szedni, gyógynövények még úgy sem - egyszer egy egész dobozzal bevettem, de úgysem tudtam elaludni). Szerinted a hipnózis segíthet ebben? Megyek majd nemsokára hipnoterápiára.
mélydepis
2010-08-12 14:00:43
Jé! Köszi, így már világos! Akkor jelentem, elértem ezt az állapotot is! A legrosszabb tünet számomra az álmatlanság. Általában alszom 2 órát, majd rémálomra felébredek teljesen átizzadva, utána visszaalszom, max 3 órára - reggel 5-re mindig fent vagyok, máskor meg féltudatlan állapotban "alszom" pár órát, mint előző este is - ébredés 3-kor és félelemérzet-rohamok a szívemben, utána intenzív 1 órás séta - kemény tornát még nem vállalhatok be, mert a szorongások miatt fogytam 9 kilót, és nagyon legyengültem - utána meditáció - Sahaja - aztán feloldódott, most "csak" a fejem fáj, de az nagyon. Akkor most az a következő lépés, hogy "tartósítsam" ezt az állapotot? Én úgy képzelem el, hogy egyre kevesebb pánik, egyre több nyugalom lesz - a meditáció pedig a megmaradt tudatalatti félelmet oldja szépen fel .(biztos van még sok félelem, mert az örömérzet hiányzik, és az amnézia is elég erős). Szerinted az jó, ha stimulálom az agyam memóriagyakorlatokkal?
mélydepis
2010-08-12 11:59:34
"Nem baj, ha sokat írok?"
Dehogy, ez az oldal itt erre van. Örülök hogy sikerült alkalmazni.
Köszönöm a visszajelzéseket, mert nem biztos hogy másoknak is érthetőek az agymenéseim.
"A "helyes szemléletnél" ezt írtad: minél kevésbé hisszük magunkénak a félelmeket, annál kevésbé állunk ellen nekik. Így már felismerhetjük a gyökerüket. Ez a gyökérfelismerés nem tiszta nekem - hogyan kell elképzelni? Tudsz nekem írni erre egy példát?"
Ha sikerül az ellenállásunkat teljesen lecsökkenteni (testmozgás+meditáció), akkor már nincs félelem, de ehelyett fájdalmakat, feszültséget, nyomást érezhetsz itt-ott a testedben. Egyszerre nem fordulnak elő, vagy nyomásként fejfájásként érezhetjük őket, vagy félelmetes gondolatokként. Ezek azok a testi feszültségeink, amiken keresztül hatnak ránk ezek a félelmek. Félelemeink gyökerei számunkra. Azt hiszem, ezek talán régebbi félelemeink maradványai, feszültségként. Ezek, csak tiszta ellenállás mentes, meditatív állapotban depressziós hatások esetén (pl. front) figyelhetők meg. Meditációban ezek a feszültség pontok érezhetők és elkezdenek eloszlani, feloldódni. Ezt érezni is fogod. De az oldódás talán csak másik időpontban kezdődik meg, mert szorongásban pici ellenállás még megmaradhat.
Be
2010-08-12 11:58:39
Folytatom, bocsi, hogy ennyit írok! Van egy dolog, amit még nem értek (talán mert még nem vagyok abban a fázisban, nem tudom). A "helyes szemléletnél" ezt írtad: minél kevésbé hisszük magunkénak a félelmeket, annál kevésbé állunk ellen nekik. Így már felismerhetjük a gyökerüket. Ez a gyökérfelismerés nem tiszta nekem - hogyan kell elképzelni? Tudsz nekem írni erre egy példát? "Felszínes" félelmeket felismerek (pl. úristen megint egyedül leszek sokáig, el kell mennem ide-oda, stb.) És ha felismertem a gyökerüket, mi történik? Sajnos elég intelligens az egom, és hazug is, ezért egy kicsit félek, hogy ez a felismerés nálam elég nehéz lesz.Egyelőre ennyi - fogok, még sokat írni, remélem, nem baj, ez is segít sokat - persze nem várom el, hogy minden kérdésemre azonnal válaszolj, hiszen éled az életed és ez így van rendjén.Szép napot Neked!
mélydepis
2010-08-12 11:50:20
Szia Be!

Köszönöm, hogy válaszoltál! Tényleg jól működnek azok a technikák, amiket írtál. A figyelemelterelés és az ellenállás megszüntetése már egész jól megy - amióta csinálom, nem is kerültem olyan nagyon mély, kétségbeesett állapotba. Most ott tartok, hogy figyelgetem a belső folyamataimat. Írtad, hogy az igazán "profik" tudat alatt is depresszálják magukat, hát sajnos (ráadásul még művész alkat is vagyok, nagyon jó fantáziával) én is már ebbe a csoportba tartozom. Sokszor a rossz pillanatok csak úgy jöttek, nem is értettem. Most, hogy figyelek, már legalább képeket küld a tudatalattim, bár elég megfejthetetlennek tűnnek - de amit meg tudok jegyezni egy-egy pánik állapot során, azokat lejegyzem, aztán csak összeáll a kép. A legnagyobb haszna az elmeleállításnak van, nagyon örülök, hogy megtaláltam az oldalad! Anyám is sokszor mondta, hogy szüntessem meg az ellenállást,de nem értettem, hogyan kell - jó, hogy Te ilyen pontosan leírtad! Nem baj, ha sokat írok?
mélydepis
2010-08-11 17:54:16
Szia mélydepis!
Nyaralni voltam, csak most válaszolok. Igen még szerkesztgetem a fejezeteket. Most már évek óta nem szorongok és nekem a meditáció segített. Néha még az ébredések kellemetlenek, de fél óra alatt teljes értékű vagyok ilyenkor is. Egyszerűen leállítom az elmém, minél jobban sikerül annál jobb, egyre könnyebb. Most már másodpercek alatt megy. Szerintem ilyenkor az érzékeny emberek elméje olyan dolgokra figyel amire nem kéne (kicsit automatikusan, mert megragad egy idegen nézőpontban) és a meditációval megtanulható figyelmünk és gondolkodásunk fegyelmezése. Ebben az állapotban szinte maguktól elkezdenek feloldódni a félelmek.
Jobbulást!!! Ha bármi javaslatod, vagy kérdésed van, írj nyugodtan.
Be
2010-08-07 14:08:44
Szia Be!

sajnos én is az általad leírt állapotban vagyok, és örülök, hogy van remény ebből kijönni. Az érdekel, hogy milyen meditációt alkalmazzak és hogyan lehet a figyelmet elterelni (pl. csinálok valamit, de nem tudok teljesen odakoncentrálni, bármilyen cselekvés sokkal tovább tart, mint régen, és ettől persze ideges leszek). Látom, ezeket a pontokat az oldalon, de még nincsenek kész, de ha tudsz pár támpontot adni, talán az is segít. Köszönöm!
mélydepis
2010-06-19 09:05:36
Nagyon szép oldal!

Márci
Márci
2010-06-17 10:01:37
Új fórum működik az oldalon. Tökéletesítettem a biztonságot, aminek a régi fórum rendszer is áldozatul esett.
Egyszerűbbé vált a használat is.

Be



MINDIG javíthatunk hangulatunkon!
Testedzéssel, meditációval,
társasággal, kirándulással...

bővebben...
Enyhe depresszív nyomás
értékes lehetőség
a tehermentesítésre.


bővebben...
Ha túlzottan szorongok,
elfelejtettem elterelni
a figyelmemet.


bővebben...
Depresszióban, minden
kellemetlen gondolat,
vagy következtetés,
illúzió.

bővebben...
Gondolatvilágunk is
bármikor javítható:
Nagyra-értékeléssel!
Minden tapasztalatunk
jó tulajdonságainak
állandó keresésével.

bővebben...
Irracionális félelmeink is
megfutamíthatók:

BOLDOGSÁG-gal!

bővebben...
Sokkal könnyebb
tornázni,
mint szorongani.


bővebben...
Hatékonyságunk javítása
mindig bőven megtéríti
a rászánt időt.


bővebben...